Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-06-29 / 25. szám
2008. JUNIUS 29. ANNO , SZEKSZÁRDI lilt tasAbwapí/ji Mesélő emlékeink 63. Garay János Szent Lászlója Több mint merész vállalkozás, ha egy állástalan, megrendült egészségű költő az általános kétség- beesés idején egyszerre fog nemzete szebb jövőjét szolgáló, egyszersmind szülővárosa iránti tiszteletét kifejező műbe. A. hála kétszeresen is elérte: nemzete szó nélkül hagyta, Szekszárd pedig ma sem olvassa a neki szánt alkotást. „Hős apától, szép anyának gyermeke”, vagyis a szekszárdi apátságot alapító I. Béla és Richeza királyné fia a leggazdagabb adatsorú magyar királyok közé tartozik. Garay már az Árpádok Vezérhangjában megírta: „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, / Csak elfajult Szent László „Axmann József által acélba metszve”... kor hős elődöket; / A lelkes eljár ősei sírlakához, / S gyújt régi fénynél új szövetneket. / S ha a jelennek halványúl sugára: / A régi fény ragyogjon fel honára!” Ezt a költőipolitikai programot a Haynau és Bach sötétségében tapogatózó korszakban sem adta fel, mikor pedig Arany keserű nagyidai cigányait körmöli, hogy később önnön szégyenére emlegesse, Vörösmarty, Tompa, Vajda, Gyulay Pál alig ír valamit. így születik meg a XIX. század második felének leghosszabb - még befejezett - verses alkotása a 8880 sorból álló igazi hősköltemény. Arany nagykőrösi diákjainak úgy tanította: „főképp a forradalom után megjelent históriai nagy költeményét, Szent Lászlót kell kiemelnünk, mely e szent királynak különböző életviszonyait, csodatételeit stb. tárgyazza egész haláláig. Nagyszerű munka kétségkívül, de hiányzik benne az epikai egység, mert az események nem folynak egymásból, csak históriai renddel következnek egymás után.” Tegyük hozzá, ha Toldi költőjének igaza is van a maga szempontjából, Garay törekvését szintén védhetjük: a történeti hűség, a források tiszteletét tartotta szem előtt, mikor nemzetébresztő szándékait megvalósította. Ez utóbbi nem túlzó fordulat, hiszen már hangütésként vágyakat rezdít: „A csatában mint oroszlán oly Könyörögj érettünk sz. László király és hityalló! Hogy méltók lehessünk Krisztus Ígéreteire. Istennek kedves hive, sz. László, kedves pártfogóm Lki mig e földön éltél, gyakran kérted. » magyarok nagyasszonyát Máriát hathatós közbenjárásáért szent Fiánál a magyar nemzet számára, mutasd be Istennek a pártfogásod alatt levő ajtatös társulat szándékára fölajánlott imáimat és szeretet-ado- mányimat, s esedezzél érettem s a társulat minden tagjaiért Istennél, hogy bö áldásában részesülvén, minden jóban gyarapodva, a mennyei boldogságba eljuthassunk, az ő szent Fia, a mi urunk Jézus Krisztus által. Amen. , Nyomatott Schweiger A. betűivel. Bécsben. ...egykorú, Bécsben kiadott magyar imalapon persze nem törvényesen uralkodó király... Erre őt szelíden figyelmeztetni sem egyszerű, ugyanis tiltottak be azért folyóiratot ez idő tájt, mert bár a szerelmes magyar ifjút és osztrák kedvesét igyekezett összeboronálni, de vétkesen „idegen föld leányának” merte címezni. Garay nemcsak a jó szándékú tanácsra talál bőséges alkalmat, hanem szülővárosa Árpád-kori képének megrajzolására is, ahol „a kolostor, mint óriási méhköpű”, s I. Béla halotti torán az apátnak „Nem hiányzik asztalán a vacsora / Fűszerszáma, Szeg- szárdnak veres bora; / Mely sötéten, sűrűn, mint a bikavér, / a komoly kedv hangzatá- val összefér.” Dr. Töttős Gábor erős, / Rettenetes, győzedelmes volt a hős; / Béke napján, a tanácsban, trónuson / Bölcsességgel s ésszel győzött a bajon...// S hosszú nyolcszáz év után is a magyar, / Ha nagy és jó és dicső királyt akar: / Nem kíván más fejedelmet trónusán, / Csak minő volt László király hajdanán.” Nagy merészség ilyesmiről ábrándozni, hiszen még az árvák arcát könny égeti, a börtönök dugig telve hazafiakkal, a büntetésből besorozott hazafiak idegen földön eszik a si- heder császár keserű kenyerét. S ahogy Illyés írja később: „Kezét - mert ő ölt, maga a király - / egy nép arcába törölte bele. / Nem volt e földnek Petőfije már! / Így kezdett lenni Ferenc Józsefe” - aki A pannon tájak festőjének életmű-kiállítása Egy több mint félszáz éve tartó életmű 65 képét láthatjuk a Művészetek Háza július 4-én megnyíló kiállításán. Molnár Mózsi György (Fadd, 1932.) a 60-as évektől megyénk meghatározó, számos kitüntetéssel, köztük Szekszárd Város Alkotói-díjával is elismert művész egyénisége. Tanárként több, ma már Munkácsy- díjas képzőművészt indított útjára, és sok-sok faddi, illetve tolnai diák érdeklődését keltette fel a szépművészet iránt. Emellett művészetében újra és újra képes volt a változásra. Kedvelt technikája példaképétől, Szőnyi Istvántól tanult gouache. Korai stabil szerkezetű geometrikus festményeinek visszafogott, semleges színeit a temperához hasonlóan, átlátszatlanul vitte fel. Az akvarell frissességét idéző művein viszont a festék - amelynek kötőanyagául tojássárgáját használ - áttetsző, ragyogó színvilágot eredményez. Olajfestményei is elsőként színhangjukkal ragadják meg a nézőt. A pannontájak, ódon, főként barokk városrészek festője - aki Győrben, Sopronban, de még Kőszegen is legalább annyira otthon érzi magát, mint Tolna megyében - műveinek karakteres színharmóniái mit sem változtak az idők során, csupán telítettebbé váltak. Kompozíciói mindig átgondoltak, akár barokk motívumok gazdagsága, akár egy mozgalmas vagy szelíd táj, egy bensőséges udvar jelenik meg rajtuk, és markáns ecsetvonásokból vagy színfoltokból épülnek fel. Bár portrékat nem állít ki, mégis minden alkotásán érezzük az ember jelenlétét. Láthatunk majd a tárlaton néhány festményt Szek- szárdról is, és egy kép megidézi az utolsó faddi bárkát. A rendszeres kiállítás-látogatók felismernek majd egy-két eddig még nem bemutatott alkotást. Bár Molnár Mózsi György szeme erősen romlik, időnként befejez egyet-egyet a műtermében sorakozó legalább ötven, félig kész mű közül. Ezt a tárlatot élete utolsó kiállításának szánja. Ki más nyithatná meg, mint az egykori tanítvány, Szily Géza Munkácsy-díjas festőművész, a Magyar Vízfestők Társaságának elnöke. Közreműködik Auth Zoltánná és Lozsányi Tamás. A kiállítás szeptember 14-ig tekinthető meg (július 28. és augusztus 11. között a Művészetek Háza zárva tart). Kovács Etelka ODON IDŐBEN Június 30-án 125 éve, 1883-ban a védgáttársulat Ellmann Miklóst választotta elnökéül. Július 1-jén 105 éve, 1903-ban földink, Pirnitzer Gyula kereskedelmi szaktudósító dél-afrikai lehetőségekre hívta fel a cégek figyelmét. Július 2-án 120 éve, 1888-ban az elkészült Szent János-vashí- don (Hármas-hídon) megindult a forgalom. Július 3-án 110 éve, 1898-ban tűzoltóink báljának tombola- fődíjául fölnyergeit pónilovat ajánlottak fel. Július 4-én 120 éve, 1888-ban a környező falvakból toborzott munkaerővel kezdték meg a Séd-patak szélesítését és mélyítését. 105 éve, 1903-ban a városi istálló építési pályázatát Pe- kári János ácsmester nyerte el. Július 5-én 1918-ban a szőlők egy részét végpusztulás fenyegette, ezért a polgármester küldöttséggel járt a földművelési miniszternél. Július 6-án 775 éve, 1233-ban pannonhalmi oklevél említi a szekszárdi apát lovas szolgáinak jogait és kötelességeit. 105 éve, 1903-ban dr. Pic prágai régész megyei múzeumunkat látogatta meg. T
