Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-06-29 / 25. szám

2008. JÚNIUS 29. WRDEKLÍ? tasAímíap 7 BEMUTATJUK! „A járművezetésben nem teszek különbséget nők és férfiak között” Tarr János, a Tarr Kft. ügyvezető igazgatója beszélgetésünk során ki­tért egy vele megtörtént esetre: egy alkalommal nagyméretű utánfu­tót húzott közúton egy cseppet sem kisméretű autóval. Kiderült, hogy az ilyen vontatáshoz nem megfelelő a B-kategóriás jogosítvány. János döntött: a teherautótól az autóbuszig minden autótípus veze­tésére megszerzi az engedélyt. Meg is tette Magyar Lajosék TIR- Sulijában. Jó tapasztalatai okán beszélgetőpartneremül Magyar La­jost javasolta, és kérte, hogy „vesézzük ki" közlekedési kultúránkat.- Előre bocsátom, nincs előítéle­tem sem a női, sem a férfi autóveze­tőkkel szemben. De amikor megje­lentek a városban az első olyan „ta­nulóautók", amelyeken a felesége neve díszlett, sokakkal együtt ma­gam is fölkaptam a fejemet. Hogy kezdődött?- A dolog kicsit komplikált. Az oktatást 1981-ben kezdtem az ATI- nál, ahol gyakorlati, illetve elméleti oktatóként működtem, majd kép­zésvezető, később igazgatóhelyettes lettem. Engem azonban mindig a magánoktatás érdekelt, mert szeret­tem volna folyamatosan megméret­ni magam. Amikor 1989-ben lehető­ség nyílott a gépjárművezető-kép­zésre szakosodott munkaközösség alapításra, az összeállt ATI oktatók felkértek vezetőnek. Egy év múlva engedélyezték az egyéni vállalko­zásban történő magánoktatást, amit azonnal megléptem, bár nagyon szerettem a munkaközösséget.-És a felesége?- Ő akkor még a Volánnál dolgo­zott. Engem viszont 1992-ben fel­kért az akkori közlekedési felügye­let egy új képzési rend bevezetésé­re. Elvállaltam a hatósági munkát, mint képzésfelügyelő. A kihívások­ra soha nem tudtam nemet monda­ni. Szívesen csináltam a megyében a kategóriás és a szaktanfolyamo­kat. A feleségem ekkor kiváltotta a vállalkozói engedélyt, s folytatta a szaktanfolyami képzést. Ma is első­sorban a szervezéssel foglalkozik, valamint a nemzetközi gépkocsive­zetőknek németet tanít.- Miért „szakított" a közlekedési felügyelettel?- Miután bevezettük az új képzé­si rendet, ami 1993-tól teljesen új alapokra helyeződött - beleértve az ellenőrzést, a retorziókat... - ez ben­nem már nem fért össze, hiszen akikkel korábban együtt dolgoztam, azokat kellett volna „gyesztrál- nom”. Ekkor folytattam az egyéni vállalkozásomat.-És ki a bt főnöke?- A feleségem. Amúgy családi vál­lalkozás a miénk. Két gyermekünk is a cégnél dolgozik. Adrienn végzi az adminisztráció hatvan százalé­kát, együtt az ügyfélfogadással, va­lamint ő felel a minőségirányításért. Sőt, oktat is, és minden kategóriára- nagymotorra, tehergépkocsira, nehézpótra, autóbuszra - rendelke­zik vezetői engedéllyel. Balázs fiam csinálja az adminisztrációt, az ügy- félfogadást, és ami adódik. Mellette szívesen foglalkozik az informatiká­val, van vagy harminc számítógé­pünk, s valamennyit ő tartja kar­ban. Sajnálatára még nem oktathat, mivel a szakoktatói képzés már há­rom éve áll, ezért nem tud belépni a rendszerbe. Itt említem meg, hogy cégünknél közel negyvenen dolgo­zunk.- A jogosítvány megszerzését kö­vetően milyen biztonsággal vezet­nek az urak és az úrhölgyek?- Biztonságosan vezetnek, s mi­vel használni akarják az autót, ala­posan megtanultak mindent. A má­sik csoportba tartozók azért szerez­tek jogosítványt, hogy meglegyen, ha netán szükség lesz rá. Ok azon­ban ritkán vezetnek.- Ez utóbbi gondot jelenthet.- Pontosan. Sok szülő nem adja oda gyermekének az autót, így idő­vel elkopnak azok a mozdulatok, amelyek a tanulás időszakában ref­lexszé kezdtek válni. Vagy házas­párok esetében rendre a férj vezet, de elmennek egy buliba, s akkor át­adja a volánt az asszonynak. Pityó- kásan még le is szúrja, úgyhogy tel­jesen elveszi a kedvét a vezetéstől. Valamikor a nyolcvanas évek elején megfelelő feltételekkel engedélye­zett volt a családtagos oktatás. Ez gyakran vitával végződött, hisz az alkalmi oktatókban nincs meg az a türelem, mint a hivatásosokban.- Önök tanulnak például pszicho­lógiát?- Hogyne. Sőt, a pedagógia, neve­léselmélet és a didaktika is része a szakoktatói tanfolyamnak.- Akadnak abszolút antitalen- tumok?- Hát, igen. A vezetés ugyan meg­tanulható, bizonyos dolgok berög­zülhetnek, de akinél hiányzik a kombinatív készség, vagy akiknek az agyában a komplikált forgalmi helyzetek megoldása nem körvona­lazódik pillanatok alatt, elautózgat- nak ugyan, de ajánlatos csak rövid és azonos - például a szőlőbe, vagy a közeli faluba - útvonalon járniuk.- A jogszabály hány sikertelen vizsgát engedélyez?- Bármennyi lehet, ha a pályaal­kalmassági vizsgán azt mondják, megfelel. Az illető akár harminc­szor, ötvenszer is vizsgázhat, csak bírja anyagilag. Nekem egyébként 154 óra volt a legtöbb vezetési idő egy tanulóval. És képzelje, elsőre si­keresen vizsgázott.- Az elméleti oktatásban mi a leg­nagyobb gond?- Szerintem az, hogy vita folyik arról, legyen-e elméleti oktatás, vagy eltöröljék. Ez most télen is fel­merült, s majdnem a Parlament elé került.-Mi az ön álláspontja?- Nézze, odahaza akár betű sze­rint is meg lehet tanulni a KRESZ-t, de a gyakorlati alkalmazását, a logi­káját egyedül nagyon nehéz. Vagy a műszakinál, ahol minimum el kell sajátítani a napi karbantartást, és a biztonsági berendezések ellenőrzé­sét. Tehát ellene vagyok a megszün­tetésnek.- Hosszú távon milyen hatással van az oktató személyisége a tanu­lóra?- Sajnos, nem hosszú a táv. A ha­tás általában az oktatás idejére érvé­nyes, illetve egy bizonyos ideig mű­ködhet. Sajnos azonban a sógor, a koma, a jó barát jobban formálja a kezdő vezetőt, ráadásul a köny- nyebb irányba viszi el, ami súlyos gondot okozhat. Akadnak ismerő­seim, akik hat-nyolc év múltán is szem előtt tartják, amit tanítottam nekik, mert tudják, hogy érdemes és fontos.- Hogy tapasztalja, van-e alapvető különbség a nők, illetve a férfiak ve­zetési képessége között?- Ahogy az életben egyáltalán, e téren is „meghatározottak” va­gyunk. Ne feledjük azonban, hogy vannak olyan beállítottságú höl­gyek, akikből remek katona válik... Összegezve: a járművezetésben ál­talában és alapvetően nem teszek különbséget nők és férfiak között. Csak megjegyzem, a nők könnyeb­ben kezelhetők, jobban megfogad­ják a tanácsokat.- Egyre több a körforgalom, ami sokakat elbizonytalanít: nem mer­nek elindulni, ráadásul bemenetkor indexelnek, holott ez az elhagyása­kor dukál.- Mond valamit! Sajnálatos, de az emberek egy része nem követi a szabályokat, vagy a változásokat. A körforgalom lényege az, hogy a ve­zetőket gondolkodásra inspirálva te­gye folyamatossá a védett útra rá- hajtók számára a lehetőséget. Nem azt kell figyelni, hogy ki akar behaj­tani a körforgalomba, hanem a már bent közlekedőket. Belgiumi kísér­let: a város 18 fényjelző készüléké­ből 16-ot leszereltek, ezáltal egyen­rangúvá tették a kereszteződéseket. Hetven százalékkal lett kevesebb a baleset, mert már nem irányítottan közlekedtek, hanem gondolkodni­uk kellett az autósoknak.- Sok híve van a „majd én meg­mutatom" elvnek. Az öreg, kiszol­gált autókkal elképesztő előzésekbe kezdenek.- Sajnos ez így van. Az úgymond jó gyorsuló képességű kocsikkal kezdenek versengésbe. Pedig a ko­csik nagy ereje nem azért van, hogy száguldozzunk, hanem azért, hogy mielőbb túl legyünk bizonyos hely­zeteken. Hozzáteszem: az említett öreg autó és vezetője számára egy elnézett előzésből gyakran nincs menekvés.- Azt hallottam, hogy bejárta Eu­rópát személyautóval, teherautóval egyaránt, miközben „órákat vett" a közlekedési kultúrából. A miénket milyennek ítéli?- Valóban sokat utaztam, s nem csak azért, mert szívesen ismerke­dem más országok kultúrájával, ha­nem azért is, hogy konkrét tapasz­talatokat adhassak át tanítványaim­nak. Mi, magyarok a középmezőny­ben vagyunk, a tőlünk nyugatabbra lévő országok - Ausztria, Németor­szág, Svájc - gépkocsivezetői jelen­tősen megelőznek bennünket. Azért, mert náluk más a közlekedé­si gondolkodás. Miért más? Mert ott szívesen betartják a lakott területen a harminc kilométeres korlátozást, ami tíz perc időveszteséget jelent ugyan, de kiérve a jól kiépített köz­útra, a szabályok adta lehetőségek között is behozhatóak az említett percek. Amíg nálunk... Még egy mondat a kétszereplős - aki adja, és aki kapja - udvariasságról: ha ve­lünk előzékenyek, azt bizony meg kell köszönni egy villantással, vagy egyéb jelzéssel. Ez gyakran elma­rad.- A sorozat következő fejezete a lap nyári szünete után következik. Kivel is?- Szűcs Istvánt, a Volkswagen márkakereskedés vezetőjét javaso­lom, akinek lovardája van. Szeret­ném, ha az ember és az állatok kap­csolatáról is beszélgetnének. V. Horváth Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents