Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-06-22 / 24. szám
2008. JÚNIUS 22. HÉTRŐL HÉTRE TASArÜAP j) Közösségépítés, gondolkodásra nevelés, értékmegőrzés Lemle Béláné igazgató asszony diákjaitól is jelest kapott A Garay Gimnázium kilenc diákját arra kértem, jellemezzék egy- egy tulajdonságával Lemle Bélá- nét, aki 15 éven keresztül vezette az intézményt, és augusztus elsejével nyugdíjba vonul. Nyolc tanuló válaszában elsők között szerepelt, hogy „intelligens”, hogy „értünk szigorú”, valamint az, hogy „emberséges”. Öten kiemelték: „mindig nagyon csinos”, de elhangzott az is, hogy „fegyelmezett, nyitott és segítőkész”. A megkérdezett diákoktól tehát kizárólag jeles osztályzatokat kapott az igazgató asszony, s tegyük hozzá, minden érdek nélkül. A város közgyűlése hasonló „érdemjegyre” értékelte az intézmény vezetőjének - korábban tanárának, osztályfőnökének, alapítványi programfelelősének, szakkör- és munkaközösség-vezetőjének - tevékenységét. A testület egyebek között kiemelte: „Tanárként mindkét szakterületén - matematika, fizika - a tantárgy iránti érdeklődés felkeltésére, a tanulók motiválására, a logikus gondolkodásra és a világ megismerésére, intellektuális élményének átadásával törekedett... Igazgatóként a múlt értékeit megőrző, azokra épülő, de egyúttal a mai kor kihívásaihoz igazodó iskola megteremtésén dolgozott. Az országos ismertségű iskolát az utóbbi öt év átlagában - a felvételi arányok alapján - a régió legeredményesebb gimnáziumaként tartják számon.” Lemle Béláné, azaz Lemle Ildikó nevéhez fűződik a nyolc-évfolyamos képzés újraindítása, alapítványok létrehozása, új épületszárny felépítése, a régi épület felújítása... „Munkáját szilárd hittel, elhivatottsággal, a feladatnak megfelelő felelősségtudattal és alázattal végezte... Pedagógiai hitvallásában a jellem és a szellem harmonikus fejlesztését tűzte ki céljául...” Biztosra vettem, hogy csak igazgatóként vonul nyugdíjba, ám közölte: tanárként is. Hozzátette: nem üldögél majd tétlenül, vannak ötletei, hogy a Máltai Szeretetszolgálat városi elnöki teendői mellett mi mindennel foglalkozik majd, de még nem döntött. A kiváló szervezőkészségű és kapcsolatteremtő Lemle Ildikó - hangsúlyozva, hogy „ma, amikor a mennyiség bőséges, de a minőség hiánycikk” - munkássága eredményei közül kérésemre kiemelte, mindig nagyon fontosnak tartotta a közösségépítést, a gondolkodásra nevelést, az értékek tiszteletét, megbecsülését, továbbadását, továbbépítését. Ez a tantestületre, a diákokra és a szülőkre egyformán értendő. Külön és együtt egyaránt. Mert mint leszögezte, e nélkül lehetetlen demokratikus és eredményesen működő rendszert felépíteni. Mindehhez persze óriási és megtorpanás nélküli önfegyelemre van szükség. Aki ismeri, tudja, ő ebből sem szenved hiányt.- Számomra ez egyáltalán nem okozott nehézséget. Szüleimtől olyan nevelést kaptam, és tartást örököltem, ami hozzásegített, hogy nagy önfegyelemmel éljek. Ez pedig végigvitt elképzeléseim megvalósításában és az értékek megvédésében. Édesanyám túl a nyolcvanon ma is igen aktív, és nem csupán a háztartásra utalok, hanem kitartó társadalmi tevékenységére is. Feltehetően mindezt tőle, a szervezőkészséget pedig édesapámtól örököltem.- Ezután több ideje jut a családra, beleértve mindannyiukat.- Úgy érzem, közülük eddig sem hanyagoltam el senkit, de valóban több időt szeretnék tölteni férjemmel együtt két tehetséges és jóra- való fiunkkal, és négy unokánkkal (egy kislány és három fiúcska), akik Szekszárdtól távol élnek. Nagy boldogság, hogy mindkét gyermekünk szép családban él, becsülendő elveket követve - fogalmazott mosolyogva, majd megjegyezte: - Nagyon büszke vagyok a gimnázium elért eredményeire, s bár ma ez már nem divat, én a szép családunkat tartom a legnagyobb karrieremnek. V. Horváth Mária „Köszönöm a tantestület támogatását!” Beszélgetés dr. Ferincz Jánosnével Tanítványok, kollégák, szülők, barátok és városunk is méltán büszke dr. Ferincz Jánosné igazgató asszonyra, akit több évtizeden át ívelő, példaértékű munkásságáért tüntettek ki Pedagógiai Szolgálati Emlékéremmel. Az elismerésben azok a pedagógusok részesülhetnek, akik tevékenységükkel legalább huszonöt éven keresztül kiemelkedő eredménnyel segítették diákjaikat, tettek érvényesülésükért. Ferincz Jánosné kereken másfél évtizede áll a Bezerédj István Kereskedelmi és Közgazdasági Szak- középiskola, Kereskedelmi Szakiskola élén. Munkássága alatt az iskola tárgyi feltételei jelentősen javultak a folyamatos, sikeres pályázati tevékenységnek, valamint a széleskörű, hazai és külföldi kapcsolatrendszer kiépítésének köszönhetően. Személyisége, vezetői és szakmai rátermettsége, több évtizedes gyakorlati tapasztalatai lehetővé tették az intézmény szüntelen megújulását. Mikor kitüntetéséről kérdeztük, első szava az volt: „Megérdemeltük...”- Természetesen csakis többes számban beszélhetek. Közösségben dolgozunk, a kollégák áldozatos munkája, elkötelezettsége és elhivatottsága nélkül nem értünk volna el eredményeket. Említhetjük itt a világbanki programot, a szakképzés-fejlesztési programot, az Arany János kollégiumi programot, vagy hogy a 2003/2004-es tanév óta felsőfokú képzéssel is foglalkozunk. Gazdálkodási menedzserasszisztens, európai turizmus és európai logisztika szakon. A képzési programot a budapesti Közgazdaságtudományi és Állam- igazgatási Egyetemmel konzorciumban együttműködve akkreditáltattuk. Az itt megszerezhető tudással tanulóink nagy eséllyel helyezkednek el, választásukkal ugyanis igazodnak az aktuális munkaerőpiaci viszonyokhoz. Az elismerésre visszatérve, fontosnak tartom elmondani, ugyanilyen büszke vagyok rá, hogy az előző tanévben Szekszárd város „Közjóért” kitüntetéssel ismert el a munkám.- Eszerint lehetséges évekre előre tervezni a pályaválasztást?- Az új modellel nálunk a szakképzési idő lerövidült, így elég egykét évre előre gondolkodni, ami azért lényegesen könnyebb, mint például az ötéves egyetemi szakok esetén. Mindazonáltal, ha visszatekintek pályámra - s így a nyugdíjas évek előtt ennek itt van az ideje -, azt kell mondanom, a legnehezebb mégis a jövő meghatározása volt. Ezért is működünk együtt a Tolna Megyei Munkaügyi Központtal, a megyei kereskedelmi és iparkamarával és a megyében működő cégekkel, de minden lehetséges országos továbbképzésen is részt vettünk. A másik nehéz pont, hogy kinevezésemkor picit messzebb kerültem a gyerekektől. Már a 78/79- es tanévben vezetői feladataim voltak. Ez felelősséget rótt rám, de meghatott, inspirált, fegyelmezett is. Ebben az iskolában végeztem tizennyolc évesen, innen kerültem a fővárosba, a Közgazdaságtudományi Egyetemre, majd ismét Szek- szárdra régi tanáraim közé, akiket immár tegeznem kellett...- Említette, hogy mindenkor tanár szeretett volna lenni.- így van. Csodálatos, emberi és szakmai szempontból egyaránt példával elöl járó tanáraim voltak. Felnéztem rájuk, tanultam tőlük, amennyit csak tudtam. Utánuk egy kezdő pedagógus bizony nincs könnyű helyzetben. István József- né matematikát tanított, dr. Pataki Kálmánná volt az osztályfőnököm, ebben az intézményben Kiss Lászlóné és Gmehling Ferencné kezdő koromban segített rengeteget a beilleszkedésben. Hálával, szeretettel gondolok mindenkire, aki a tudásvágyat belém oltotta.- Önre nézve a legelső, ami megállapítható: a tettvágy, a vitalitás, a sugárzó erő. Emberi tartás. Ezt bizony nem egy fiatal irigyelheti...- Mi egy háború utáni nemzedék vagyunk. Megtanultuk, semmi nincs ingyen, kemény munkával érdemes előre jutni az életben. Csakis így! Ezt igyekeztem átadni gyermekeimnek, akik ma már Budapesten élnek, közgazdászok. Büszke vagyok rájuk, mint ahogyan tanulóinkra is, akik uniós pályázatok, s önnön teljesítményük révén öregbítik az iskola hírét-ne- vét belföldön és külföldön egyaránt. S hogy miként tovább? Olvasni, varrni szeretnék kicsit többet, mint eddig. Szívesen vállalnék szakértői munkát, vizsgaelnöki feladatokat. P. Z.
