Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-06-08 / 22. szám

(£ vasarIIp hétről hétre 2008. JÚNIUS 8. Trianont a szekszárdiak sem felejtik „A világ legigazságtalanabb” paktumát 88 éve írták alá A trianoni megemlékezés idén is a Béla király téri, megcsonkított országzászló körül zajlott. Az el­ső percekben a 83 éves Szekeres Imre Gyula szavalta el Papp-Váry Elemémé: Hitvallás című versét, mely az első világháború után - magyar „hiszekegyként” - egyfaj­ta útmutató láng is volt a korabe­li fiatalság számára az emléke­zés, és a soha el nem feledés te­kintetében. Dr. Tóth Csaba Attila, a Szekszár­di Védegylet elnöke beszédében rá­mutatott: ha körülnézünk rokonsá­gunkban, ismerőseink közt, bizto­san akad olyan ember, akinek csa­ládtagja határon kívül rekedt. Re­méli, mihamarabb lesz városi aka­rat arra, hogy szabadságunknak méltó, önálló emlékművet állíthas­sunk, s a jelenlegi 1848/49-es - a kommunista éra által erőszakosan átalakított - torzó legyen ismét Szekszárd város közakaratából épült országzászlóvá, emlékeztetve az egykor történtekre. Dr. Tóth Csaba Attila elmondta: szégyentel­jes, hogy a városi képviselő-testü­letben vannak olyan személyek, akik szélsőségesnek nyilvánítják Wittner Mária, '56-os elítéltet és megnyilatkozásait. A következőkben az 1956-os sza­badságharcos hős megindító szava­it hallhatták a megjelentek. Wittner Mária kiemelte: 88 éve írták alá Magyarország megcsonkítását, s már ekkor elvetették a második vi­lágháború magvát. Az országot, mint' Jézus Krisztust, jelképesen keresztre feszítették. „Négy éve, 2004. december 5-én begyógyíthat­tuk volna a sebeket, ám nem így történt, mivel sokan elhitték a kor­mánynak, hogy 23 millió román árasztja el Magyarországot” - fogal­mazott Wittner Mária, aki úgy érzi, valahányszor átlépi a képzelt ha­tárt, az elszakított részeken is ott­honra talál. Fontos tény - tette hoz­zá -, hogy a határon túli magyarok a 80 éves erőszakos asszimilálás után is megőrizték anyanyelvűket. Hosszú évtizedek után idén elő­ször érte el magyar vonat, koronás címerrel a Gyimes-szorost, amikor is a Csíksomlyói búcsúra igyekezve a Keleti pályaudvarról Gyimes- bükkig utazott számtalan anyaor­szági ember. Óriási eseménynek számít, hogy az ősi államhatáron álló vasúti indóház, melyet két vi­lágháború és a kommunista rend­szer sem tüntetett el, immáron fel­újítva, magyar tulajdonban várja az odalátogatókat. Ezek után Horváth István lépett az emlékezők elé. Szekszárd pol­gármestere hangsúlyozta: az 1920. június 4-én Trianonban aláírt béke­diktátum a mai napig a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát je­lenti. A világ legigazságtalanabb, az emberi és nemzeti jogokat meg­alázó aljas paktumát írták alá e na­pon, melynek következtében az or­szág elvesztette területének több, mint 75%-át, és minden harmadik magyar idegen fennhatóság alá ke­rült. „Az új határok élesen hasítottak bele a nemzet testébe, mivel a győztesek étvágya csillapíthatatlan volt. Európa elfelejtette, mit kö­szönhet népünknek, és hamis vá­dak mentén meggyalázta, sárba ti­porta hazánkat” - jegyezte meg a polgármester. Ugyanakkor nemze­tünkben életerő van és dolgozni akar. Fontos, hogy a jövőben újra erős országot építsünk, s ne lehaj­tott fejjel szolgáljuk a nagyhatal­makat. Óvjuk nemzeti kincseinket, az anyaföldet és szellemi erőnket. Mindig is Európa közepén éltünk és itt is maradunk, emellett töretle­nül hinnünk kell egy szebb magyar jövőben. Horváth István végül Ba­bits Mihály: Áldás a magyarra cí­mű versének záró sorait idézte: „Erős igazsággal az erőszak ellen: így élj, s nem kell félned, veled már az Isten..." Az ünnepség záró akkordjaként Sefcsik Zoltán evangélikus és Kiss Ernő református lelkész, valamint Bacsmai László római katolikus plébános emlékezett a 88 évvel ez­előtti eseményekre, s kérte Isten ál­dását az egybegyűltekre, a szek­szárdiakra. Gyimóthy Levente Winner Mária szerint az országot jelképesen keresztre feszítették Régiónkénti támogatás a szakképzett munkaerőért Idén 780+40 millió forint sorsáról dönthet a Regionális Fejlesztési és Szakképzési Bizottság - tájé­koztattak az illetékesek a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparka­maránál tartott sajtótájékoztatón. Bókay Endre, a bizottság MSZP-s elnöke, valamint dr. Fischer Sán­dor helyi alelnök, a kamara első embere a fejlesztési alapokra vo­natkozó pályázati kiírásokról, il­letve az ehhez kapcsolódó Nívó­díj pályáztatási felhívásáról nyi­latkozott. A bizottság - az ipar-, az agrárka­mara, kilenc munkaadó és hat munkavállaló szervezet bevonásá­val - több mint tízezer vállalkozás véleményét kéri ki, milyen szak­képzett munkaerőre lenne szüksé­ge, és mely szakmákból várható túlképzés. Ennek megfelelően dönthet majd arról, a régióban mely szakmákban, hány fő válhat beiskolázhatóvá. Mint azt dr. Fischer Sándor la­Fischer Sándor púnknak kifejtette: a 780 milliós összeg a pályázati célt - iskolák technikai fejlesztései, szakképzé­sek - fedi le, a további 40 millió fo­rint nívódíjat pedig azon iskolák kapják, melyek megfelelnek a mi­nőségi képzés feltételeinek. Mivel az összeget a Dél-Dunántúli régió kapja, így megyénk ebből 1/3 arányban részesülhet. Az alelnök hozzátette: Tolna megye egyáltalán nem jár rosszul, mivel itt a tanuló- szerződések száma országos vi­szonylatban is kiemelkedő. A kép­zésekre az anyagiakat az Oktatás­ügyi Minisztérium adja. További, régiónkénti 50 millió forint a kor­mány és a kamara közötti megálla­podás alapján érkezik: ebből a pénzből mérik majd fel a gazdálko­dó szervezetek igényeit a szakkép­zésben, továbbá, hogy milyen be­ruházásokat, fejlesztéseket szeret­nének végrehajtani. Mivel az ipar­kamara fogja össze a munkaadó és a munkavállalói oldalt, így elsődle­ges céljuk, hogy a gazdaság és a szakképzés egymásra találjon - tet­te hozzá dr. Fischer Sándor. Bókay Endre elmondta: miután a nagyobb cégeknek képzett munka­erőre van szükségük, így próbálják a képzéseket a vállalatok igényei­nek megfelelően alakítani. A pályá­zatok május 30-án kerülnek kiírás­ra, azokat minden helyi lapban közzéteszik, elbírálásukat pedig jú­lius 18-ig bonyolítják le. Az egyes pályázatokon 1-25 millió forint nyerhető. Az iskoláknak minél ha­marabb közel kell kerülniük a piac igényeihez, ugyanakkor gondot je­lenthet az átállás kényszerének rö­vid időtartama. A szakmai képzések terén idén új területek jelennek meg: így töb­bek között a pincér-, szakácskép­zés, de a burkoló, az építőipari munkás, a kőműves, villamossági szerelő munkák mellett meglepe­tésre már megtalálhatjuk az autó­szerelő képzést is. A célok közt szerepel, hogy 30 ezer olyan jelle­gű állás legyen betöltve, ahol több mint egy éve nincs szakember. Mivel a munkahely-igényeket rész­letesen fel kell mérni, a teljes körű eredmények évek múlva várha­tóak. Gyimóthy Levente

Next

/
Thumbnails
Contents