Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-06-01 / 21. szám

2008. JÚNIUS 1. ANNO Ódon derű 223. Májusi hiányok Az ember aligha gondolná, hogy hagyományosan a szerelmesek hónapjának tartott májusra az idők folyamán milyen sajátosan jellemzők voltak és lettek hiányai. A nagy időkben, 1848-ban a megye első pénzintézetének, a szekszárdi takarékpénztárnak részben elnök­ben, és emiatt pénzben volt hiánya. Az emiatt nem túlzás: az áprilisban leköszönt főispán még március 4- én bejelentette: „báró Sina György bankár hajlandó az intézetnek tízezer forint hitelt nyitni”. Ő sem számított rá, de közbe jött a for­radalom, az ígéret elszállt, a gond megmaradt, ezért május 20-án levelet írtak Kossuth Lajos pénzü­gyminiszternek. Kifejtették: „az inté­zet eddigi működése során 200 ezer forintot hozott forgásba és ez­zel a Tolna megyei bir­tokosokat megszabadí­totta az uzsorásoktól; le­hetővé tette, hogy zálog­földjüket kiváltsák, ügyeiket rendezzék. Jelenleg azonban az Európa szerte bekö­vetkezett rendkívüli események okozta hitelcsökkenés és üzletpangás a Szegszárdi Taka­rékpénztárt is súlyosb következ­ményeivel körülövezte. A betétek megszűntek, a felmondások és ki­vételek viszont napról napra növe­kednek, úgyhogy külső segítség nélkül a részvényekben levő tarta­lék-összeget is kénytelenek lesznek felhasználni. A takarékpénztárnak legalább 10 ezer forintos kölcsönre volna szüksége. Minthogy pedig sem a pesti vagy budai takarék- pénztáraktól, sem a Magyar Keres­kedelmi Banktól ilyen kölcsönt nem lehet remélni, a választmányi ülés május 14-én úgy határozott, hogy a minisztériumtól kell kölcsönt kérni 5% kamatfizetés mel­lett.” Duschek Fe­renc államtitkár, a későbbi mi­niszter válaszát már 28-án meg­hallgatta a vá­lasztmány: „Ez idő szerint az ál- ladalmi kincstár a hazát veszéllyel fe­nyegető bajoknak el­hárítása végett folytono­san s a hon minden részei­ből igénybe véttetik, ellenben a múlt évek szűk termése s az or­szágszerte elharapódzott lázas ál­Cupido a kalitkában (A Borsszem Jankó karikatúrája Lefebre nyomán) lapot miatt az adó és más rendes jövedelmek behajtását nem lehet sükeresíteni - az igazgatóság kérel­me a legtisztább hazafiúi akarat mellett sem teljesíthető.” Mindezt abban a városházában vehették tudomásul, amelyről épí­tése után hatvankét évvel, 1908- ban derült ki az egykori körültekin­tés hiánya. A díszterem alapjait eléggé felületesen egy hajdani sze­méthalomra ásták, s emiatt a fala­kon oly rések támadtak, hogy azon Hullámtöréstől az újjászületésig Nem egyszerűen kitűnő, de bra­vúros rajztudása Weintrager Adol­fot (Diószeg, 1927-Baja, 1987) ki­emeli művésztársai közül - mond­ta Baky Péter festőművész, a Babits Mihály Művelődési Ház és Művé­szetek Háza igazgatóhelyettese, a pályáját egy nehéz történelmi kor­ban kezdő festőművész születés­napja tiszteletére rendezett kiállí­tás megnyitóján. Művei nem kro­nologikus sorrendben szerepelnek a tárlaton, de ennek nincs is igazán jelentősége, hiszen bár­milyen kifejezési formát választott az egy vonallal elkészített tusrajztól az aquarellen át a színfol­tokból kibontakozó olaj- festményig, a kimagasló mesterségbeli tudás mel­lett minden művét jel­lemzi erőteljes, drámai, mélyre tekintő egyénisé­ge. A „Hullámtörés” fen­séges, és egyben feszült­séggel teli pillanata vezet be Weintrager világába, majd képeinek gyakori motívuma, egy telített jelkép, az élethez kötődő víz, az újjászületés ősi szimbóluma, a keresztények számára Krisztust jelentő hal visz tovább a vizek, a halász, hajók felé. A művész tanyákról festett alkotá­sai aligha nevezhetők egyszerű táj­képnek. Túlmutatnak önmagukon, láthatjuk bennük az ember világba vetettségének küzdelmeit, az exp­resszív színekből és formákból lét­rejövő horizontot, és az eget, akár­csak a vizek felett. A színeknek nemcsak kifejezőereje fontos a né­ha egyetlen szín árnyalataiból ki­alakuló festményeken, de szimbo­likus tartalmuk is meghatározó. Weintrager művein jelentős szere­pet kap az örökkévalóságot jelké­pező aranysárga, vagy az érzel­mekkel erősen telített, de Krisztus és a vértanúk áldozatát is idéző vö­rös. A 70-es évektől készített ikoni- kus ábrázolásain nemcsak a Meg­váltó néz le ránk a keresztről, de az embert is látjuk a túlvilág felé te­kintve, vagy kezében a feltámadást jelképező kakassal. Weintrager Adolf minden művét áthatja az élet szentsége. Baky Péter szeretett volna még két képet bemutatni ezen a kiállítá­son, de a 21 éve elhunyt művész felesége számára ezek nélkülözhetetlenek, mindennapjainak részét jelentik. Nemcsak ő, de az egyre gyarapodó család is szeretettel őrzi emlékét: két művészkönyvet készí­tettek róla, és egy az örök­kévalóság felé mutató pi­ramist, benne a családi re­likviákkal. Ezek is megtekinthetők Weintrager Adolf festőmű­vész Művészetek Házában június 29-ig látogatható ki­állításán. K. E. , SZEKSZÁRDI itit YASARWAPy/7/ át a piacra láttak. Az átépítés terve­it májusra készítette el Diczenty László... Öt év múlva, 1913. május 19-én a Tolnavármegye és a Közérdek ket­tős hiányról mesélt, s végre előke­rült a szerelem is. „Pár héttel ez­előtt a Ferenc-közkórházból két el­mebeteg szökött meg. A rendőrség mind ez ideig hiába kereste őket. Most azonban egy véletlen körülmény lett árulója az egyiknek, aki nem bírt már szerelmes szívével, s egy képes levelezőlapon értesítette az elmebetegosztály egy női lakóját, hogy Lepsényben nagyon jól érzi magát, de rövid időn bejül Fiúméba megy munkát keresni. így végzi sorait: »Jó dolgom volna, csak te hiányzol édes Zsenikám.« A rendőrség intézkedett, hogy a sze­relmesek ne soká legyenek távol egymástól, hanem minél előbb egy födél alá kerüljenek.” Ők és mások ma is megtehetik - a tébolyda helyén nyílt bevásárló- központban... Lanius Excubitor ÓDON IDŐBEN Június 2-án 120 éve, 1888-ban szőlősgazdáink filoxéra ellen védekező szövetkezete tartott gyűlést, melyen dr. Roboz Zol­tán filoxérabiztos ismertette a lehetőségeket. Június 3-án 100 éve, 1908-ban 1600 koronáért és 400 korona lakbérért kerestek városi szám­vevőt. Június 4-én 305 éve, 1703-ban I. Lipót király a szekszárdi apát­ságot odaígérte a nagyszomba­ti egyetemnek. Június 5-én 110 éve, 1898-ban avatták föl Szárnovszky Ferenc Garayját, megyénk első teljesa­lakos világi szobrát. 105 éve, 1903-ban a felhőszakadásban lovat ütött agyon a villám, de a szekéren ülők csak elszédül­tek. Június 6-án 775 éve, egy pan­nonhalmi oklevél szerint 1233- ban a szekszárdi apát megha­tározta lovas szolgái jogait és kötelmeit. Június 7-én 215 éve, 1793-ban a helyi bíró azt vallotta: tanító­jukkal kényszerből kötöttek kedvező szerződést. Június 8-án 130 éve, 1878-ban kezdte színi pályáját Szekszárd fia, Irsai Zsigmond. 30 éve, 1978-ban elhunyt Dienes Valé­ria, az első magyar professzor­nő. a Duschek Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents