Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-05-18 / 19. szám
2008. MÁJUS 18. ANJLQ ___________vasArmáP:# Me sélő emlékeink 61. Gemenc első szerelmese Nem tudom, az 1908-ban született Party Istvánról megemlékezik-e majd valaki, de annyi bizonyos, hogy szellemében ő is egy nagy előd nyomdokain járt. Fónagy József (1859-1913), hiszen róla van szó, Arany szülővárosából, Nagyszalontáról indult, s gyógyszerész lett. Másfél évtized közszolgálat után Budapesten kapott engedélyt gyógyszertár nyitására. Ebből lett a baj, mert a szokatlan gyorsaság miatt még a parlamentben is interpelláltak ez ügyben. A Dianához, a vadászat istennőjéhez címzett gyógyszertárat előbb bérbe, majd végleg eladta, s inkább névadója szolgálatába szegődött. Gógai birtokára vonult, ahol gazdálkodott is, de leginkább szenvedélyének élt. Ifjú kora óta - hazai és külföldi versenyeken igazolt sikerrel - foglakozott vadászebek tartásával és kiképzésével, A vizsla idomítása című könyvét 1893-tól három kiadásban kapkodták el. A fácán és fogoly tenyésztése, hálóval való fogása Í906-ban a modern vadgazdálkodást alapozta meg. A sajtóval apósa, Gajári Ödön lap- szerkesztő révén is jó kapcsolata volt, de maga is a Vadászat és Állatvilág című folyóirat főszerkesztője és Az Újság című napilap vadászati rovatának vezetője. Több évig működtette saját alapítású állatkitö- mő-intézetét. Nevét Bécsben és Lipcsében is emlegették a lexikonok. Legendás vendégszeretete nyomán készült az első Gemencet bemutató természetfilm, amely elgondolásaival, beállításaival a későbbiek méltó elődje lett. Vérbeli vadászoknak tudják: Bogyiszló és Szekszárd határán leljük Gógát, a sokáig Pest meSzarvasok az erdőben (Gustave Dóré metszete) Azok az „ördöngös masinák” és működtetőik Június elsejéig tekinthető meg a Happy & Orange kávézóban a szekszárdi Biszák László és a kecskeméti B. Tóth Edit festőművészek kiállítása. A két alkotó a közelmúltban a tamási táborban dolgozott együtt, de korábbi alkotótáborok - amelyek közül többet is B. Tóth Edit vezetett - is alakították barátságukat. Sőt megkockáztatom, hogy a két festő több képe bizonyos tekintetben hasonló stílusjegyeket is visel, bár össze nem téveszthetőek. A hasonlatosság nyilván művészi felfogásuknak is betudható, így érthetően a hasonló tájak hasonló szépségei ragadták meg mindkettőjüket. A csendéletek és a portrék már nem csengenek össze annyira. A kellemes megnyitó ünnepségen sokan gyűltünk össze, és élvezettel hallgattuk Kubanek Miklós tanár-újságíró különleges köszöntőjét. Érdekes volt, amikor a két alkotót - korábbi tiltakozásuk ellenére is - szóra bírta, arra kérve őket, ecseteljék - ez esetben szavakkal -, szerintük mi a művészet, illetve a művészek feladata. Kiderült, hogy „az élmények hatására egyedivé válik a valóság”, illetve „az igazi művészet mindig gyógyít”. Ez így igaz, hiszen a képeket megnézve valamennyien jobb hangulatnak örvendhettünk, s mint tudjuk, a jókedv hatása áldásos a lelkiállapotra, az pedig egész lényünkre. A megnyitón ugyancsak remek hatással volt a mosolygó, olykor kuncogó közönségre egy székely népmese, amit Sebestyén István mesemondótól hallhattunk. Érdemes hát megnézni a tárlatot, ahonnan bizonyosan kellemes élményekkel távoznak. V. H. M. gyéhez tartozott község külterülete ez, a Gemenc része, ahol a Borrév is volt: bikavérrel telt hordóinkat itt hengergették a hajókra. Ma is híres vadászata s egykor jeles horgászata-halászata révén került Góga a moziba. (Túdjuk, megyénkben az első mozgófilmet a szekszárdi szüretről készítették az Apolló emberei, akik a Közérdek 1909. évi május 22-i száma szerint egy héttel előbb idelátogattak. Szomorú belegondolnunk: a házigazda négy év múlva, 1913. március 25-én már az örök vadászmezőket járja...) „Az elmúlt szombaton fényes úri társaság gyűlt össze Fónagy József gógai bérletén. A biberum mág- num áldomáson kívül azonban más érdekes oldala is volt a mulatságnak, az, hogy megjelent ott a budapesti Apolló Színház igazgatója, s ördöngös fényképmasináival vadászfelvételeket készített mozgó- fényképszínháza számára. így nem sokára látni fogjuk a budapesti moziban a gógai szarvasvadászatot, amelyhez három szelídített szarvas állott, illetve szaladt modellt. Volt ezenkívül sikerült róka- s borzvadászat, sőt halászat is, de természetesen már eleve összefogdosott állatokkal. Különösen érdekes lesz a halászati kép, ahol maga a vendégszerető házigazda vonszol ki - természetesen megfelelő segédlettel - valami negyven kilós vergődő harcsát a vízből. Az érdekes felvételt lakoma s reggelig tartó tánc követte.” Büszkék lehetünk rá, hogy a magyar mozgófilm-készítés hőskorában két produkció is itt született, de azt is érdemes tudnunk, ezelőtt csupán az alföldi nyúlvadászatot örökítették meg némafilmen. Arról nincs hír, hogy az állatsztárok mit szóltak a felvételekhez. Dr. Töttős Gábor ÓDON IDŐBEN Május 19-én 165 éve, 1843-ban született Csapó Vilmos királyi kamarás, Garay és Liszt emlékkiadásának mecénása. Május 20-án 190 éve, 1818-ban született Konkoly Thege Ignác '48-as százados, megyei telekkönyvi bíró, aki Szekszárdon halt meg. 110 éve, 1898-ban a miniszter elutasította 157 szegény helybeli vágyát, „az ország bármely vidékén kitelepe- désre kért földterületet”. Május 21-én 95 éve, 1913-ban két embert taposott meg a város bikája, melyet egy katona fékezett meg. Május 22-én 90 éve, 1918-ban eltemették az alsóvárosban Ujfalussy Lajost, a ma is virágzó Szekszárdi Nyomda Rt. ősének alapítóját. Május 23-án 125 éve, 1883-ban a szekszárdi vasúti szárnyvonal építésén 3000 munkás serénykedett, „a töltések mintha bűvszóra emelkednének ki a földből". Május 24-én 105 éve, 1903-ban kimutatták: 1880-tól a szekszárdiak hárommillió koronát kaptak munkabérként és a selyemgubókért. Május 25-én 165 éve, 1843-ban kötött házasságot Augusz Antal alispánunk Schwab Klárával. Tájak, csendéletek, portrék
