Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-05-11 / 18. szám
2008. MÁJUS 11. ANNO VASÁRNAP ÍÍ1Í A géniusz kalandjai Ha valaki azt gondolná, hogy egy kőből készült nemtő, vagyis védő, vezérlő, ösztönző szellem élete egyszerű, ne higgye ezt, legalábbis az 1898. május 9-én már kellő számú csodáiét maga köré vonzó, mellesleg Garaynak elismerést nyújtó géniuszról. Ekkor már valóságos előélete volt. Amikor a Garay-szoborbizott- ság 1894-ben a legnevesebb bírálókat kérte föl, köztük Zala György és Strobl Alajos szobrászokat, a bizottság jegyzője úgy emlékezett: Szárnovszky pályaműve - apróbb hibái ellenére - a legjobb, „a nagy gonddal készült talapzatról azonban a génius, a művészre való tekintetből, költségkímélés szempontjából elhagyandó. Az allegorikus hatást a talapzatra helyezett csendélettel is ki lehet fejezni." A korabeli sajtóban megjelent vélemény messze nem ezt mondja: „Szárnovszky munkája valamennyit túlszárnyalja... A talapzat valóságos mesteri alkotás. Gyönyörűen illeszkedik reá Garay alakja, művészileg egybeomló és kidomborodó az egész. A talapzaton stylszerűen és harmonikusan alkalmazott helyzetben a költészet géniusza nyugszik, és babért nyújt a költőnek. A géniusz kidolgozása remek. Annál nevetségesebb (csak azért reprodukáljuk, nehogy tovább terjedhessen) az a kifogás, melyet némelyek, mint a közerkölcsiség védői, a géniuszt ábrázoló hölgyalaknak öltözetlen, dekollettált volta miatt emelnek. Ez káros hatással lehet, mondák az erkölcs magas őrei, a polgári iskola ifjúságára, mely a Garay Az alkotó: Szárnovszky Ferenc téren jár-kel. Ezen aggályok eloszlatására legegyszerűbb volna a géniusz részére egy női gallért vásárolni, mely nagy választékban kapható a Pirnitzer József és fia cégnél, ugyancsak a Garay téren..." A géniusz azonban minden áská- lódás ellenére, éppen a sárközi és helyi nőideált tükröző formája miatt népszerűségnek örvendett. Kálmán Dezső, a kölesdi születésű református lelkész-költő tréfásan elkeresztelte; a hozzá írt Kebelhangok a Géniusz Borcsa leányzóhoz című versében később még azt is elmesélte, miként s mikor. „Édes Borcsa húgom, kedves kereszt-lányom, / Örül az én lelkem, ha formádat látom. / Meg is nézlek mindig, ha megyek Szekszárdra, / Akár a gyűlésre, akár a vásárra - / Mellbe bögyös vagy te, bájos tekinteted, / Tüzes pillantásod jobbra- balra veted, / De hogy mért vagy Garay a géniusszal A megyei könyvtár filmajánlója Alsónadrágban a lövészárokban A XX. században a média számára mindig akadt egy aktuális háború. Bár ezek mindegyike megszülte a maga háborúellenes alkotását, az emberiség nem tanul. Danis Tano- vic rendező Senkiföldje (No Man’s Land, 2001) című alkotása - amely számos díj, köztük az Arany Galamb Békedíj tulajdonosa - az 1992-9S között dúlt bosnyák-szerb háborút eleveníti fel. Két ellenséges katona a frontvonalon reked egy lövészárokban. A szerb és a bosnyák is futna vissza alakulatához, de amint kidugják fejüket a gödörből, a szerbet a bosnyák, a bosnyákot a szerb oldalról lövik. Visszamásznak, levetkőznek, hátha így. Egyenruhájukat levéve nem katonák többé, hanem emberek. Harmadik társuk - a legszerencsétlenebb - egy taposóaknán hever, nem mozdulhat. Az ENSZ is - mint isteni segítség a görög drámákban - megjelenik, ám mérhetetlen bürokráciájából segítségre már nem futja, jelenlétük csak hergeli a helyieket. A film műfaja vígjáték is lehetne, ha nem gondolnánk bele, hogy történései a háború szülte valós emberi reakciók. Az első filmkockák után perceken belül kialakul egy abszurd színdarabokra emlékeztető háromszereplős drámai szituáció, melyet hőseink humorral próbálnak elütni, de ez csak vihar előtti csend. Látjuk, amint a katonák gondolkodás nélkül lőnek az ellenség ruháját viselő embertársaikra, de mit tesznek, amikor egy szál alsónadrágban egymás cigarettáját kénytelenek szívni a lövészárok mélyén, amikor egy folyton gazdát cserélő puska miatt szemtől szemben kell megval- laniuk, ki és miért kezdte a háborút? Bár a film kooprodukci- ós partnerei közt nem találunk szerbet, gondolataikat, érzéseiket egyenrangú félként kezeli a történet. Képileg is fölkavaró alkotás, nem matiné. A film a könyvtár videotéka részlegéből kölcsönözhető. Fuchs János Borcsa? Termetes galambom, / Néhány rövid szóval ím neked elmondom. - / Az édes apáddal együtt pi- tyizáltunk / A mikor Garay ünnepet csináltunk. / Szólt hozzám az apád: »No Desiderius, / Hogyan tetszik neked e molett Genius?! / Adj neki egy nevet, hogy e szép hajadon / Név nélkül valahogy pogány ne maradjon.« - / »Jó öcsém Szárnovszky! Bor között beszélünk, / E szép ünnepnapon nagyon vígan élünk; / Van itt minden, mi jó, jó bor, pezsgő, torta, / Legyen a lány neve: termetes szép Borcsa.« / így lettem én, Borcsa, a te keresztapád, / A ki mindig édes andalgás- sal néz rád. / ...Elgondoltam! Vajha megelevenülnél, / Az ám, de mi lenne, ha ... ölembe ülnél... / Adhatna ránk áldást száz Garay János, / A mi boldogságunk nem vón - célarányos.” Szó, ami szó, ez egy gyakorló lelkésztől nem akármilyen bátorság, különösen, mivel még azt sem jegyzi meg az ölbe ülésről, mint Hamlet Ophéliának, hogy tudniillik nem póriasán gondolta... Lanius Excubitor ÓDON IDŐBEN Május 12-én 110 éve, 1898-ban meghalt Babits Mihály kúriai bíró, a költő atyja. Május 13-án 100 éve, 1908-ban az ármentesítő társulat a Sió hajózhatóvá tételét indítványozta. 95 éve, 1913-ban az első magyar ágyúgyár első szakképzett alkalmazottja Szend- rey László, gimnáziumunk volt tanulója lett. Május 14-én 105 éve, 1903-ban első érettségiző osztályunk megkezdte az ötnapos (!) írásbeli vizsgát. Május 15-én 105 éve, 1903-ban Kallivoda Katinka fővárosi fes- töművésznő helyi cigányokról készített vázlatokat s fényképeket. Május 16-án 105 éve, 1903-ban a székesfehérvári honvédzenekar hangversenye szórakoztatta eleinket. Május 17-én 540 éve, 1468-ban Vitéz János esztergomi érsek - miután lejárt az ellentmondási határidő - birtokba vette a szekszárdi apátság javait. Május 18-án 100 éve, 1908-ban a református olvasókör saját erőből vett Mérey utcai házat. 95 éve, 1913-ban elhunyt Perczel Dezső, Szekszárd szülötte, alispán, képviselő, belügyminiszter, majd házelnök.
