Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-05-11 / 18. szám
í> TASArSap HÉTRŐL HÉTRE ~ 2008. MÁJUS 11. A család gyógyít, vagy megbetegít Kritikus fordulópontok a család életútján A családról, mint küzdelmeink és megbékéléseink színteréről szólt a Mentálhigiénés Műhely „Az élet dolgai...” című programsorozatának nyitó előadása. Sörös Ildikó klinikai szakpszichológus bevezetésként két ellentmondónak tűnő vizsgálati eredményt ismertetett. Akik családban élnek, ritkábban betegednek meg testileg, vagy lelkileg, és hosszabb életűek. Egy neves olasz családterapeutával megtörtént eset viszont arra mutatott rá, hogy a kilencéves kislány asztmája funkciót tölt be a családban. A gyerek akkor kapott asztmás rohamot, amikor a szülök veszekedni kezdtek, akik így a vitát abbahagyták, és mindketten lányukkal foglalkoztak. A család tehát egyrészt gyógyít, megtart, megóv minket bizonyos betegségektől, másrészt viszont meg is betegíthet. Ebben az érzelmileg sűrű, az egyén életét ezer szállal behálózó, dinamikus közegben mindkettő előfordul. A családi élet nem állandó, változatlan állapot. Mindig történik valami, ami kibillenti az egyensúlyt, amire pedig minden család törekszik. Ennek célja, hogy megőrizzék a megnyugvást, biztonságot adó kiszámíthatóságot. Amikor a harmónia megtörik, egy egészséges, jól működő családban az egyensúly helyreállítása magától megtörténik. Amennyiben a család működésében eredetileg is zavar van, akkor a lelki békéjük helyreállítása hosz- szabb ideig is eltarthat. Sörös Ildikó felvázolta a család életútján rendszerint megjelenő jellegzetes problémapontokat. Az első ezek közül, amikor két fiatal felnőtt elhatározza, hogy családot alapít. Ahhoz, hogy ez zökkenőmentes legyen, szükséges, hogy sikeresen leváljanak a saját családjukról, és érzelmileg, életvitelükben, anyagilag függetlenek legyenek, önállóan hozzák meg döntéseiket. Az érzelmi kapcsolat természetesen fennmarad a szülőkkel, de ez már szimmetrikus viszony, és megszűnik a korábbi alá-fölé- rendeltség. Ezt gyakran - főként az anyák számára - nehéz megteremteni. A fiataloknak képesnek kell lenniük intim, vagy érzelmi kapcsolat létrehozására is, ami elkötelezettséget jelent a másik fél, illetve a vele létrehozandó család iránt. Ez a képesség megnyilvánulhat akár hetero-, akár homoszexuális viszonyban. Második problematikus pont lehet, amikor az ifjú házasoknak közös életrendszert kell kialakítaniuk, integrálniuk kell egymás életébe családjukat, barátaikat, akikkel immár közösen tartják a kapcsolatot. Mégsem kell mindent közösen tenniük, legyenek saját elfoglaltságaik is. Életmódjuk megteremtésében gyakran szerepet játszanak saját családjukból magukkal hozott hiedelmek, ilyen lehet például egy gyermekkori trauma, ami miatt valamelyikük irreális elvárásokat támaszt párjával szemben. Az első gyerek megszületése pozitív vonatkozásai mellett próbatételt is jelenthet. A két ember szoros kapcsolatába be kell engedni a harmadik felet, kinek érkezésével megszaporodnak a családban a szerepek. A két fiatal amellett, hogy férj-feleség, apa és anya is lesz. Gondot vagy a szülőszerep kialakítása, vagy a két szerep harmonizálása okozhat. Leginkább az anya és feleség szerep nem fér meg egymás mellett, mivel az anyának a kisbaba körüli rengeteg teendője közepette nem jut ideje arra, hogy férjével is foglalkozzon. A megoldás az, hogy tudjuk váltogatni a szerepeinket. Néhány életszakaszt átugorva a serdülő gyereket nevelő családok problémájához érkeztünk. Ebben az életkorban megszűnik a szülő mindenható lenni a gyermeke számára, előtérbe kerülnek a kortársi kapcsolatok, a barátok véleménye, életszemlélete, és a serdülő elkezdi formálni saját életfelfogását, nézeteit. Ez a szülőknek kritikus időszak, ki kell tudniuk nyitni a család határait. Ha ezt nem tudják megtenni, könnyen bekövetkezhet egy radikális szakadás a szülők és a gyermek között. Ebben az esetben a gyerek gyakran durva, agresszív, normasértő módon próbálja kifejezni önállóságát. A szülők általában gyermekük kamaszkorában jutnak el életük delére, negyvenes éveikbe, ami szintén egy kritikus fordulópont, az úgynevezett életközé- pi krízis. Ilyenkor gyakran valamelyik fél kikacsint a házasságból, vagy elkezd valami teljesen mással foglalkozni, mint eddig, mert úgy érzi, különben lemarad róla. Ez az időszak sok szempontból nehéz átmenet. Amikor a gyermekek kirepülnek, létrejön az „üres fészek” szindróma. Sok házaspár válik el ilyenkor, mert míg korábban a gyereknevelés gondjai elfedték a konfliktusaikat, most rájönnek, hogy nem tudnak együtt élni. Az időskori családról szólva Sörös Ildikó elmondta: amikor a szülőkből nagyszülők lesznek, át kell értékelni az addigi szerepeket. Elkerülhetetlen, hogy a korábbi domináns családfő testileg, szellemileg és mentálisan is elkezdjen ha- nyatlani, ezért át kell adnia feladatait valamelyik gyermekének. Nehéz, de szükséges döntés ez. A nagyszülők, dédszülők nemzedéke mai társadalmunkban elvesztette a funkcióját. Olyan értékeket favorizálunk, amelyek múlandóak. Meg kell tehát találnunk az öregkor funkcióját. A családon belül az időseknek fontos feladata lenne, hogy átadják a család történetét az új generációnak, hidat képezve ezzel múlt és jövő között. Kovács Etelka Elfekvő vagy aktív élet? - Társadalomban? Egy kiállítás a fogyatékosságról Fogyatékosságtörténeti vándorkiállítás nyílt április 30-án a PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar Rákóczi utcai épületének aulájában. A témát teljes mértékben átfogó és bemutató 27 nagyméretű tabló május 11-ig tekinthető meg. Budapest, Székesfehérvár és Szombathely után városunk ad otthont a világon először látható történeti kiállításnak. A rendezvény célja a fogyatékossággal élők figyelmének felhívása saját önérvényesítési lehetőségeikre, megerősíteni ez irányú törekvéseiket, szólni a hatalommal való felruházásuk evidenciájáról, mely egyúttal gyakran elfeledett kötelessége is a társadalomnak. A fent megjelölteket fő céljaként elismerő amerikai nonprofit szervezet, az ACT (Advocating Change Together) és az ELTE GYFK Foglalkozási Rehabilitációs Kutatócsoportja együttműködésének eredménye e különleges, tanulságos, magyar és angol nyelven feliratozott plakátsorozat. „Beleegyezésed nélkül senki nem éreztetheti veled azt, hogy alsóbbrendű lennél” - olvashatjuk Eleanor Roosevelt gondolatát az egyik állomásnál, amely akár mottója is lehetne a vándorkiállításnak. A rendezőkre, szervezőkre szerencsére és természetesen nem igaz a mondás, hogy vizet prédikálnak, miközben bort isznak, tanúsítja ezt, hogy a helyszínen értelmileg akadályozott emberek számára könnyen érthető nyelven papírra nyomtatva, vakoknak pedig Mp3 lejátszóról történő felolvasással is hozzáférhetőek voltak a szövegek. A kiállítás kiegészítéseképp a háttérben folyamatosan futó félórás film mutatta be Cheryl Marie Wade fogyatékosjogi aktivista nagy erejű alkotását, mely példaértékkel reprezentálta valahány fogyatékossággal élő társunk vágyát, törekvését, mélyen fészkelő gondolatait, félelmeit. A fogyatékosságtörténeti kiállítás a megyeszékhelyek döntő többségét végigjárva, vándorkiállítássá válik a 2008-as év folyamán. A tárlat célja, hogy túlmutatva a fogyatékosság képekkel illusztrált tényszerű és kronologikus ismertetésén, leleplezze a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos megfáradt sztereotípiákat. Űj képet kíván festeni, s újszerű gondolkodásmódot ajánl a téma komplex jellegének feltárásához abban bízva, hogy e kritikai erő képessé tesz bennünket a sokarcú különbözőség pozitív és örömteli elfogadására. Értelmezhető tehát egy rekonstrukciós folyamat fontos állomásaként, mely elkerülhetetlenül a másság újrakonfigurálására késztet, s ekképpen azon túl, hogy a szélesebb értelemben vett fogyatékosságügyi szakma fejlődését támogatja, a kialakult társadalmi gondolkodás formálásának is hatékony eszközévé válhat. Mint arra dr. Könczei György, az ELTE GYFK egyetemi tanára megnyitó beszédében rámutatott: van erő a keserűség mindennapjai ellenére is, ezen erő pedig növelhető - ez erkölcsi kötelessége a fogyatékkal élőknek és egészséges társaiknak egyaránt. Végezetül pedig legyen nem titkoltan továbbgondolásra késztető zárszava a kiállításnak egy fehér betűkkel fölfestett mondat: „Ha a fogyatékosság nem bűntett, miért vannak közülünk három milliónyian bezárva...?” P.
