Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-05-04 / 17. szám
2008. MÁJUS 4. A NNO _________VASARÜPUff A Remete-kápolna Rusz Károly 1860-as metszetén Egy nevezetes szekszárdi nap 120. A Remete-kápolna alapítása . ■ ■ „V an a város nyugoti végén a szőlőhegyek között egy kápolna, ahol hajdan remete lakás volt; és ahol meg nem határozható idő óta szerény kis kápolnácska állt, hova a katolikus hívek a remetét látogatni még közel vidékről is jártak” - írja monográfiái gyűjteményében Mehrwerth Ignác. A Vasárnapi Újságban 1858-ban megjelent helységleírás szerint: „a remete-kápolna helyén azelőtt egy agg harcos remetéskedett. A kápolnát 1757-ben közadakozás útján építék...” Az előbbi adat helyi néphagyományon alapul, melyet Falusi élet című, Népies beszélyek alcímű kötetében tett közzé 1856-ban Garay Alajos. Az 1526-os mohácsi csata után a haza védelméből visszaérkezett páter Lénárd, akire „a szegszárdi apátúr, midőn számos menek- vőkkel lóhalálában és elszánt küzdés közt elhagyta a kolostort, rábízta annak sorsát”. A szerzetes „egyszerű pórruhában, lehető elő- vigyázattal járt Szegszárdon a füstölgő üszkök közt, hogy társaival a holtakat eltemesse, vagy akikben még életszikra van, ezt bennök fölélessze”. Ezt elvégezvén „nem a világ zajába tért vissza, hanem remeteségbe, mire a szentmártoni főapáttól kapott engedélyt”. Garay Alajos ezután a saját korából, a pár év múlva metszeten is ábrázolt részleteket mutatja be meg az elképzelt remetelakot. „A remeteség a hegyek között vala tágos völgyben, melyet majdnem áthat- lan erdőség font körül, közelében gazdag forrás bugyogott fel egy óriási cserfa tövéből. E fába a remete egy négyszeg mélyzetet vésett, és abba a kolostorból hozott, sajátkezűig bádogra festett boldogsá- gos Szűz Mária képet illesztett ezen felírással: Consolatrix affictorum (Szomorúak vigasztalója). A Boldogságos Szűz Mária képe Esterházy Pál 1696-os Mennyei Korona című könyvében adta az építési engedélyt Szent llonay József érseki helynök 1758- ik évi április hó 29-én kibocsátott diplomájával.” Vendel István monográfiájában azonban megjegyzi: „A kápolna építési idejében ellentmondás van, mert a plébániai irat azt említi, hogy Trauthsohn kardinális alatt épült a kápolna... Bizonyára az történt, hogy a város a kápolnát már az engedélyezés előtt felépítette.” Igaza lehet, ugyanis a szekszárdi apáti tisztet viselő Trauthsohn bécsi érsekként aligha gondolt arra, hogy esztergomi kollégájától kérjen engedélyt... Pár évtized múlva, amikor a kálváriát odaszállították a Bartináról, már valóban kedvelt búcsújáró hely lehetett. Vendel még azt is megírja: „Kedves szokást vettek fel a helybeli gimnázium katolikus tanulói, akik minden évben érettségi előtt a Remete kápolnában misét hallgatnak.” Dr. Töttős Gábor Május 7-én, 17 órakor a mai magyar költészet egyik legszínesebb alakja, Szkárosi Endre lesz a megyei könyvtár vendége. A József Attila- díjas alkotó azok közé tartozik, akik felismerték: a vers nem magának való, nem magában való és nem magáért való dolog. A költészet nem áll egyedül a nagyvilágban, hanem az egyetemes művészet része. Szkárosi Endre ízig-vérig új utakon járó alkotó. Az 1952-ben született művész az ELTE magyar-olasz szakán végzett, majd 1978 és ’83 között a Mozgó Világ szerkesztője volt. Az ELTE-n 1994-től tanít irodalmat és művelődéstörténetet. A hetvenes évek elején kezdi pályáját: kísérleti színházi munkát végez, kritikai és szépírásokat publikál. A nyolcvanas években hangköltészeti és zenei alkotásokat, költői installációkat és vizuális költészeti munkákat készít, videó-műveket és performanszokat mutat be. Számos könyvet, hangkiadványt, katalógust, videó-munkát publikált, több hazai és nemzetközi költészeti-művészeti fesztivált szervezett, rendszeresen vesz részt nemzetközi fesztiválokon. Tíz évig szerkesztette a Magyar Rádió Világgége - Szkárosi Hangadó című hangköltészeti műsorát. Kutatói tevékenységének középpontjában az elmúlt évtizedek experimentális költészetének és intermediális művészetének története és elmélete áll - e tárgykörben több tanulmányt publikált itthon és külföldön is különböző nyelveken, s számos hazai és nemzetközi tudományos konferencián tartott előadást. Szkárosi Endre 1986-ban Kassák-díjat, 2007-ben József Atti- la-díjat kapott. Két utolsó könyvét, a „Mi az, hogy avantgárd" tanulmány gyűjteményét, és a „Merülő Monró" című verses kötetét mutatja be Szekszárdon. Az irodalmi délutánra mindenkit szeretettel várnak. Gacsályi J. Maga a remetelak igen csekély vala: hegyoldalba vájt boltozat alakú mélység fahéjjal s mohával kirakva, melyre felülről százkarú iszalag borult akképpen, hogy a bemenetet végkép eltakarja. A barlang előtt egy mesterségesen (ma úgy mondanánk: mívesen) faragott, de testetlen keresztfa állt, remeténk saját műve, melyet a kolostorban elkészítvén, vállain hozott e helyre...” Mehwerth úgy tudja, „ezen kis kápolnácska 1750 táján leroskadni indulván, a város helyette ehhez mintegy 20 ölnyire új kápolnának építéséért esedezett az esztergomi érsekségnél” - mert az apátság, királyi alapítású lévén, oda tartozott, nem a pécsi püspök alá. „Meg is ÓDON IDŐBEN Május 5-én 105 éve, 1903-ban a kultuszminiszter ifjúsági egyesület létesítéséért 100 koronával jutalmazta Csankó József ózsák-pusztai tanítót. Május 6-án 30 éve, 1978-ban hunyt el múzeumunk volt igazgatója, dr. Csalog József. Május 7-én 170 éve, 1838-ban született Nyéki Pál plébános, hitéleti-valláspolitikai írónk. Május 8-án 160 éve, 1848-ban a vásártéren az új, forradalmi főispánt, Sztankovánszky Imrét „a nép örömrivalgásai közepette” iktatták be. Május 9-én 110 éve, 1898-ban sokan csodálták a Garay-szo- bor elé ekkor elhelyezett, felül ruhátlan géniuszt. 105 éve, 1903-ban az első megyei érettségi vizsga kezdődött meg Szekszárdon. 90 éve, 1918-ban létrejött az anya- és csecsemővédő szövetség helyi csoportja. Május 10-én 100 éve, 1908-ban a nőegylet tagja lett a költő anyja, Babits Mihályné. Május 11-én 110 éve, 1898-ban elhunyt Szigeth Gábor bankvezérigazgató, a Dunavédgát- Társulat elnöke. 100 éve, 1908- ban a megalakult a munkások rokkant- és nyugdíjegylete. Új utakon a művészet
