Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-01-20 / 2. szám

4 VASÄäM'p HÉTRŐL HÉTRE _______2008.^20. Bo rdeaux-i szekszárdi aranyérmes borok Van számos jelentős, szakmai értékmérő verseny Európában a borászatban, de a bordeaux-i bor­verseny - noha máshol is össze­jöhet hasonló erősségű mezőny -, ha úgy tetszik unikumnak számít, így az itt szerzett aranyaknak „nagyobb a súlya” bármi másnál. A Vesztegombi, a Takler, a Sárosdi pincészet 2003-as évjáratú boraival itt is felért a csúcsra, annak idején erről részletesen szóltunk. Ör­vendetes módon akadtak követők is a szekszárdi borvidékről, az el­következendő hetekben róluk szó­lunk a közelmúltbeli átütő szek­szárdi nemzetközi siker apropóján, ami tovább fényezte a borvidék hír­nevét. A hungarikumokra épített Márkvárt-bikavér Egy délceg, keménykötésű, min­dig mosolygós tekintetű, derűt és optimizmust sugárzó fiatalember fogadta a Borudvarban, a Márkvárt pincészet standjánál a vendégeket. Nem is gondolták a távolról jött, a Márkvárt-féle szekszárdival mé­lyebben ismerkedni óhajtó bor- ínyencek, hogy a pult túlsó olda­lán, maga a pincészetet a szekszár­di elitbe vezető jelenlegi főborász, ifj. Márkvárt János kínálja, tálalja prezentálja a borokat. Olybá tűnik, hogy marketingesként, vendéglá­tósként is megélne: nagy a türelme, jó a beszélőkéje, s a téma iránti fo­gékonysága is nagy. Ha kell ne­gyedórát is mesél egy-egy a vendég poharába került borról, miközben ügyel arra is, ha éppen nem segédkezik senki a kiszolgálásban, hogy foggyon a sor. Volt for­galom, volt érdeklődés irántuk, azt mondja több szempontból is jó volt ez a megreformált borudvar nekik is. „Nem csak a nyereséget kell nézni, bár így se pa­naszkodhatunk, az ilyen színvonalas együt­tes megjelenés a borvi­déknek, és nekünk kü- lön-külön is a lehető legjobb marketing.” A borfogyasztók nem kis része - Jani nem kis örömére - legfőkép­pen az általuk készített bikavért ke­reste. Na igen, ez a borvidéket szimbolizáló fajta, a speciális cüvé hozta meg a hazai piacon az áttö­rést, ez vitte föl arra az olimposzi magaslatra a pincészetet, amit bor- deaux-i borversenynek hívnak, ami a világ borászatának a legrango­sabb, legtradicionálisabb megmé­rető helye. Ahová 5200 minta érke­zik be, ahol a 180 tagú zsűri kerek egy héten át vizslatja a borokat. Köztük volt a 2006-os viadalon Ma­gyarországról az ő bikavérük is. Optimizmusra volt okuk, a hazai előzmények tükrében, de arra azért nem gondoltak, hogy mind­járt az első alkalommal a borászat Mekkájából egy arany is összejön.- Azért is kacérkodtunk a bor­deaux-i versennyel, mert a 2000-es szintén csúcsévjárat már jelezte, tényleg a minőség útjára lépett a mi kis 92 óta létező családi borásza­tunk - jegyzi meg a papa, idősebb Márkvárt János nagy-nagy kedven­cének számító, a családi tradíciót továbbvivő, a pincészetüknek irányt szabó 33 éves Márkvárt Já­nos. - Egy amerikai versenyen bika­vérünk bronzot, a cabernet sauvi- gnonunk pedig ezüstöt kapott. De ennél is fontosabb volt számomra, hogy a 2000-es bikavérünk a hegy­községi borversenyeken egymás után háromszor érdemelte ki a Leg­jobb bikavér minősítést. Amikor is­mert itteni és más jelentős hazai borvidékekről 'érkező borászokból álló zsűri állapítja meg ezt, egy fel­törekvő pincészetnek nem kell en­nél nagyobb elismerés. Annak is nagyon örültem, hogy a cabernet savignonunkat a Pick szalámigyár is felfedezte: sonkájukat a mi bo­runkkal reklámozták. „A mi szánk íze szerint is” Tipikus szekszárdi történet az övék is, mint több ismert zászlós­hajónak számító szekszárdi, a rendszerváltozás után bizonyítani tudó borászaté. Az ízig-vérig az agráriumhoz kötődő, a valamikori családi, paraszti gazdaságban föl­növő, a bölcsesség kövét is olykor a kezében tartó nagypapa öröksége - noha a szülők nem ebben utaznak - tovább él az unokák jóvoltából. Merthogy a pincészetet eddig meg­jelenítő csinos hölgy, János nővére Mónika, noha családalapítás okán Kőszegre távozott, de hamarosan - ahogy a gyereknevelés teendői en­gedik - újra átveszi a marketing munkát, a további piaci üzleti sike­rek érdekében. A két testvér egy­mást jól kiegészítve a legfontosabb szakmai kérdésekben közös neve­zőn.- Kell is, mert engem a szakma teljes egészében leköt - mondja Já­nos, akivel a szüretelés nagymun­kájának egyik délelőttjén a Béri Ba­log Ádám utcai pincészetté változó családi házban beszélgetünk. - 92- ben kezdtük el a családi gazdasá­got számtalan bizonytalansági té­nyező közepette. Aztán úgy alakult a kis gazdasá­gunk, hogy 96-ban már a megélhetésem fő forrásává vált, ma négyen vagyunk a kft.-ben. Közben azért - ál­lami segítség, vissza nem térítendő támogatás nélkül - beszereztük a korszerű borászathoz nélkülözhe­tetlen acéltartályokat, az erjesztés is a legsterilebb körülmények között törté­nik. Hogy miben szenve­dünk hiányt? Nos, a raktá­rozás, mivel jelenleg négy helyen történik, ez így kö­rülményes, macerás, adminisztra­tív terheket ró, de okkal feltétele­zem, hogy szép lassan itt is lesz előrelépés. Mert reményeim sze­rint egyre nő majd a palackozásra szánt mennyiségünk, s akkor bi­zony a lehető legkorszerűbb táro­lás felé is lépni kell. Most még itt, ebben a családi pincében elférnek a palackok. Köztük a fehér olasz rizling is. János szereti ezt a fajtát, úgy érzi az ő ötvenéves ültetvénye­iken ez a minden borvidéken ho­nos tömegfajta ad valami különle­gességet, ezért kérik is tőle.- Mi a borászati hitvallása, ami­hez ragaszkodni fog az idők folya­mán?- Mindent alárendelni a minő­ségnek az évszázados családi tradí­ciónk beépítésével. Például a szőlé­szetben azok a szakmai és mester- - ségbeli fogások, amit a nagyapám­tól tanultam, azokra akkor is épí­tek, ha esetleg valaki valami másról akar meggyőzni. Maximálisan azo­nosulok a nagy minőséghez elen­gedhetetlenül szükséges termés- korlátozásra. Olyannyira, hogy mástól nem is veszek szőlőt, csu­pán a szomszédunktól, mert isme­rem a területet, a termesztés mód­szereit. Szóval a mi szájunk íze szerint vegyes összetételű jó bort tegyünk le az asztalra minden év­ben. Igen, a bikavérben és cuvéek- ben gondolkodom. Vagyis, hogy a szekszárdi borvidékre jellemző hungarikumokból, a domináló kékfrankosból, 30 százalékban cabernet sauvignonból, húsz szá­zalék blauburgerből és kadarkából képzelem el a Márkvárt-féle bika­vért. Remélem, hogy a Szekszárdi Borvidéki Kht. egységesítendő bi­kavér rendeletével is találkozik az elképzelésünk - vetíti előre a bor- deaux-i aranyérmes családi gazda­ság főborásza, miközben kedvenc fajtájába, a frissen szüretelt kék­frankosba fokolót tesz, s kellő elé­gedettséggel veszi tudomásul a hú­szas cukorfokot, miközben Márk­várt Jani bá’ a kis zöld John Deerrel befut az udvarba egy újabb leszü­retelt szállítmánnyal... B. Gy. Heghív& VINCE-NAPI BORÜNNEPRE A KÉKFRANKOS ÜNNEPÉRE melyet a „Dicenty Dezső” Kertbarát Kör, a HEGYKÖZSÉG SZEKSZÁRD és a TOLNA MEGYEI AGRÁRKAMARA KERTÉSZETI OSZTÁLYA szervez. 2008. január 22-én, kedd (Vince napja) 17 órakor Babits Mihály Művelődési Központban (Szekszárd, Szent István tér 10.) PROGRAM 17.00 óra Vince-napi ünnepi köszöntő - Vince-napi időjárásjóslás Kővári László, a Tolna Megyei Agrárkamara elnöke 17.30 óra 2007-es évjárat értékelése az időjárás alakulása szerint Dr. Kozma Pál SzBKI - Pécs, igazgató 18.00 óra KÉKFRANKOS ÜNNEPE - a termelők borainak szakmai bírálata dr. Kozma Pál vezetésével Kérjük mindazokat a bortermelőket, akik szeretnék a 2007-es évjáratú kék­frankos borukat minősíttetni, hozzanak minimum 3 db 0,75 literes palackot. VINCE-NAPI FINOM FALATOK Szeretettel várjuk a szőlő- és bortermelőket, hogy méltóan ünnepel­hessük az immár hagyományos VINCE-NAPOT, és együtt kóstol­hassuk a legjobb kékfrankosokat. „HA MEGCSORDUL A VINCE TELE, LESZ A PINCE" ■ rj

Next

/
Thumbnails
Contents