Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-03-23 / 11. szám
S tasArwap MOZAIK 2008. MÁRCIUS 23. A rendőr mindig - még az ünnepnapokon is - rendőr Nem régiben jelent meg Marcus Maedownak, alias dr. Réti László alezredesnek, a Szekszárdi Rendőrkapitányság bűnügyi osztály- vezetőjének az ötödik könyve, a Könnyek városa. Amikor a kötetről és az írás öröméről beszélgettünk, az az ötletem támadt, hogy bemutatom az olvasóknak a kapitányság izgalmas hobbit űző munkatársait. Sőt, húsvét alkalmából az ünneplésről, az ünnepek fontosságáról is kifaggatom őket. A kapitány mobilja állandóan él... Bizonyára sokan tudják, hogy városunk rendőrkapitánya, dr. Varga Péter jeles asztaliteniszező. Hivatalosan, mármint igazolt játékosként 1979-ben áll a pingpongasztal mellé. Mit nem írok! Állt? Gondolhatják, hogy éppen azt nem tette. Sportpályafutása a Szekszárdi Spartacusban indult, majd a Tolnai Vöröslobogóban folytatódott, ami váltást jelentett az NB III-ból az NB 11-be. Bő tíz esztendő múltán a katonai szolgálat és a rendőrtiszti főiskola „diktálta” némi szünet után jött a folytatás. A pingpong karrier ma is töretlenül tart, de már jó évtizede a Nagymányoki SE-ben. Emellett a szekszárdi városi bajnokságban is rendesen „nyomja” a kapitány. A bajnokságban nem csak a megyeszékhelyen és a kistérség településein élő sportolók vívnak rendszeresen a csatákat, hanem például neveznek a paksiak, a bajaiak, a dunaszekcsőiek is... A rendőrkapitány itt nyomban kiemelte Heronyányi Istvánnak, a városi asztalitenisz szervezőbizottsága elnökének a szerepét, remek, lelkesítő és kitartó munkáját. Csak néhány elismerésre méltó eredmény 1988-ból, 1998-ból és 2006-ból: Varga doktor ezekben az esztendőkben nyerte el az egyéni felnőtt megyebajnok címet. Ugyancsak a rendőrkapitánynak ítélték 2006-ban és 2007-ben Tolna megye legjobb férfi asztaliteniszezője címet. Vajon ezen miért mosolyog ilyen titokzatosan?- Mert a női legjobb Nagyváradi Mercédesz lett, aki ugyanabban az esztendőben, 1994-ben született, mint a kisebbik leányom, Cecília.- Tehát két lánygyermekük van.- Igen, Flóra egy évvel idősebb Cilinél. Mindketten kosárlabdáznak: az AKSC igazolt játékosai. Mindketten a Dienes Valéria Általános Iskolába járnak, mégpedig két tannyelvű osztályba, s lassan már a nyelvvizsgára készülnek. Családunkban a sport fontos szerepet tölt be. Rákérdeztem, miként lehet egyeztetni a vezetőbeosztást az aktív sporttal?- Egyszerűen. Az NB III-as mérkőzéseket szombatonként bonyolítjuk, a szekszárdi bajnokság meccsei hét közben vannak, munkaidő után. De a mobiltelefonomat ilyenkor sem kapcsolom ki, s ha szükséges, azonnal az adott helyszínre megyek. Szerintem magától értetődő, hogy a rendőrkapitányt szükség esetén éjjel és nappal egyaránt elérhessék, tehát a mobilom mindig él. Másképpen: a rendőr mindig rendőr.- S ha éppen éjszaka csörög a telefon?- Megszokta a család. Feleségem - aki körjegyző - általában föl sem ébred a csörgésre.- Akkor sem őrről meg, ha az ünnepekkor még csak egy pohár pezsgőt, vagy bort sem iszik a párja?- Nem. Tényleg nem. Ezt is megszokták. De egyébként is csak nagyon ritkán fogyasztok el egy sört, vagy egy pohárka bort. Ez is hozzátartozik az életformámhoz, vagyis a hivatásom velejárója.- Hogy zajlik a Varga család húsvét ja?- Ilyenkor nem az ajándékozás a meghatározó, de azért valamilyen csekélységgel meglepjük a lányokat, s feleségemmel mi is adunk egymásnak meglepit. Húsvétkor (is) finomakat főzünk, köztük a halászlé az én reszortom. De az én szerepem valójában az ünnep másnapján kezdődik: reggel meglocsolom a három hölgyet, majd én fogadom a locsolókat, akiknek évről évre növekszik a számuk. Tavaly nem voltunk idehaza, ám tavalyelőtt 44 locsolkodót fogadtunk.- Feltétlenül kiemelem, hogy sajnálatos módon nő az ittas vezetők száma. Bízom benne, hogy az emberek belátása és a zéró tolerancia okán most húsvét hétfőn kollegáim nem találkoznak olyan autósokkal, akik a locsolókörútjuk során becsíptek. E kedves népszokást gyalogosan is ápolhatják, hiszen ily módon Szekszárd egyik végéből a másikba negyven perc alatt el lehet jutni. A tájképfestés hobbi, s nem bevételi forrás Végh Lajos alezredes a városi rendőrkapitányság januárban indított vád-előkészítési osztályát vezeti, előtte a vizsgálati osztály élén működött. Rendőri pályafutása kezdetén, 1991-ben őrmesterként szerelt föl a közrendvédelmi osztály munkatársaként. Diplomáját a Pécsi Tudományegyetem főiskolai karán szerezte, majd a rendőrtiszti átképzés és több szaktanfolyam következett. Az alezredes már tíz esztendeje vezető beosztásban dolgozik részben itt a kapitányságon, de teljesített szolgálatot Dombóváron, illetve a megyei főkapitányságon is. Vallja, hogy jó munkát nyugodt körülmények között, kiegyensúlyozottan lehet végezni, s eddig ez megadatott neki. Sőt több is, hiszen náluk meghatározó a csapatmunka. „Olyan kollegáim vannak, akikkel a nap 24 órájában számíthatunk egymásra.” Mint már a címben jeleztük, szabadidejében Végh Lajos képzőművészettel foglalkozik szabadidejében. Elsősorban tájképeket - tópartot, erdőligetet - fest, de csendélettel, sőt már alakos képekkel is próbálkozott.- Bár rajongva szeretem az impresszionistákat, én magam olyan képeket festek szívesen, amelyek mondanivalóján a nézőknek nem kell gondolkodniuk. Megtudtam, hogy a remek kezű művész már kisgyermekként is állandóan rajzolt, s e folyamat soha nem szakadt meg, legfeljebb az idő hiánya miatt csitult olykor az alkotói kedv. De mára kialakult festői egyénisége: rajztudása saját malmára hajtja a vizet, jórészt a táj, vagyis a világ szépsége ragadja meg, nézőit pedig harmonikus színvilágával varázsolja el. S ekkor két, szigorúan egymáshoz kapcsolódó dolgot hangsúlyozott: először és igen határozottan azt, hogy ő nem művész. S nem csak azért, mert képeit családja tagjainak és a jó barátoknak ajándékozza, vagyis a festés nem jelent számára bevételi forrást. Visszakanyarodtunk a rendőri munkához. Elmondta, hogy Dombóváron belecsöppent egy Szigetvárhoz kapcsoló ügy nyomozásába. Majd a képhamisítások kapcsán jó sorsa Somogyba is elvezérelte, ahol találkozott és beszélgetett Szász Endrével.- Nagy hatással volt rám a művész közvetlensége és néhány remekművének látványa. Egy ilyen találkozás pozitív töltetet ad a további munkához. - emlékezett vissza a nagy találkozásra, majd kérésemre visszatértünk Végh Lajos festészetére.- Akril-temperával dolgozom. Ennek oka igen egyszerű. Amikor - a ma már kilencéves - Eszter lányom még egészen kicsi volt, ahogyan a lakásunk is, az egy légtér miatt választottam ezt az ártalmatlan művészfestéket. Aztán megszerettem a gyorsan száradó matt anyagot. Éppen a festék mattsága miatt a képet fel lehet tenni akár az ablakkal szembe is.- Eszterke örökölte édesapja tehetségét? - kérdésemre lassan érkezett a válasz, de megérte a várakozást. Végh Lajos mobiltelefonján kikeresett két képet, két nőnapi csendéletet. Ugyanaz a váza, ugyanazokkal a virágokkal mindkettőn. Egyiket az apa, a másikat kislánya festette. Jó kép mindkettő. De tényleg! Egy kicsit „húsvétoltunk” is. Az alezredes anyukája gondoskodik a hagyományos ünnepi vacsoráról. Húsvét másnapján pedig nem marad el a locsolkodás, de mára már csak a rokonságra és a közeli barátok hölgy családtagjaira korlátozódik. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági
