Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-01-13 / 1. szám

2008. JANUAR 13. IRODALMI Ha megtudom, hogy rólam írsz... (i.) Képzeljük magunk elé a következő jelenetet! Két ember áll egymással szemben. Tökéletesen mindegy, hogy nők avagy férfiak, fiatalok, idősek, szőkék netán feketék. Az egyik fölfújt, vöröslő hörcsögorcá­val mered az alacsonyabbra. Csípő­re tett kézzel fújtat, tajtékzik, és nagy komolysággal fenyegetőzik: „Jól jegyezd meg, ha megtudom, hogy írsz rólam, ha egyszer is ma­gamra ismerek, följelentelek!” A másik ezen csak mosolyogni tud, legföljebb megállapítja: micsoda ri- pacs színpadiassággal gesztikulál­nak előtte. Hiába, a szürkeségből kicsinységből ennyire futja... Időtlen jelenettel állunk szem­ben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a híres vita Ba­bits Mihály és Igno­tus között, mely nem csupán szavak­ba öntött indulato­kat takar, de teret követelt a Nyugat hasábjain is. Min­den a Tímár Virgil fia című regén­nyel kezdődött... Ignotus a Nyugat 1927. évi lap­számában neovojtinának minősülő cikket írt Teremtő indiszkréció cím­mel, melyben emlékeztette Babit- sot korábbi szóváltásukra. A szer­kesztő ugyanis nem egy helyen vélt magára ismerni a regény egy bizo­nyos alakjában, sőt, képzelgése odáig fajult, hogy nem pusztán sa­ját agyszüleményeként, hanem is­merősei egybehangzó véleményé­nek könyvelte el a nevezetes hason­latosságot. Mit lehet tenni? Mivel a cikk szinte követelte az író hozzá­szólását, Babits azon frissében vá­laszolt. Nem ő ragadott tollat egye­dül, Elek Artúr, Földi Mihály, Kosz­tolányi Dezső, Nagy Lajos és Schöpflin Aladár egyaránt úgy érezte: a jelenség bizony nem ma­radhat elemző és értő szó nélkül. Tekintsünk legelőször a klaszszi- kus műveltségű poéta megnyilatko­zására! Legelső gondolatait ez ügyben így fogalmazza Babits: „Noha a kér­dés egyáltalán nem személyi kér­dés; vagy inkább: igenis személyi, de mennél személyibb, mennél fá­jóbban, élesebben -az, annál mé­lyebb, általánosabb érdekű min­denkire nézve, aki emberek közt él, és az Emberről ír.” (...) „Igazában minden regényírónak ügye ez, s magának a regényírásnak ügye. Ig­notus cikkében épp az Irodalom személyi vonatkozásai mélyültek mintegy irodalomfilozófiai problé­mává - az író és környezete, a Való­ság és Költészet viszonyának való­ban vojtinai problémájává - , s Ig­notus e ponton az Irodalom és Élet szembenállásának nem kevésbé vi­tális helyére tapintott rá, mint haj­dan ama régibb Vojtina.” A gondolatmenet következő fo­kaként kifejti, mint áll viszonyban alkotó ember az idővel, amelyben - tragikus elrendezés folytán - ő ma­ga is benne él. A magasabb pa­rancsnak való engedelmesség nem egyszer áldozatot követel: földi ér­zéseket, szentségeket, mint szere­lem, barátság, hív ragaszkodás. Nem történhet ez másként, ha egy­szerre él alkotó saját korában, s egy „nagyobb s időkön felülálló lét­ben”. Az irodalom céljait tekintve megköveteli művelőjétől, hogy esz­köz és anyag gyanánt használja föl a kor szereplőit, mégpedig korlátla­nul! írót és megfigyeltet természe­tesen egy kalap alá véve. „Ám a mű­vész, még a legnagyobb is, nem a semmiből teremt, mint Amaz, s örökkévalóságnak szánt alakjait az Idő gyermekeiről mintázza - innen egy vonást, onnan egy színt, amon- nan egy formát - , válogatva és ös­szerakva, s minden mozdulatot kü­lön ellesve: mint ahogy az örök Venusok és faunok minden vonása s minden póza egy-egy hajdan ele­ven modell vonása s póza volt, no­ha ama szegény modell bi­zonnyal nem lehetett Venus vagy Pán. (...) Mi­lyen szomorú, ha e maga­sabb célok előtt a model­lekre való mindig kicsinyes (mert korhoz és személy­hez kötött) tekintet feszé­lyezi a művészt, mint egy Böcklint, ki prűd neje miatt nem jut modellhez!” Egyre szenvedélyesebb hangon érvel Babits esszé­jében. Elkeseredetten, csalódottan, azok reményével, akik a végsőkig hisznek az igazság érvényre jutásában .......A regény művészét ma gasabb Igazság köti, neki még sokkal kegyetlenebb imperativusai vannak; szinte emberietlen szem­pontjai. Minő tragikum! Ez emberi világ, a személyi és véletlen Való­ság, mind akit ismer és szeret, és még önmaga is, csupán eszköz ne­ki, anyag, amellyel szuverénül bá­nik! Rágalmazó-e hát ő? Monomá­niás sértegetője környezetének? Egy érdek nélküli és annál rosz- szabb Aretino? Egy tragikus, mazo­chista hazudozó? Nem, nem! Hisz mondja, hisz kiáltja, hisz kétség- beesetten sikoltja: »Nem rólatok van szó! Barátom, kedvesem, anyám, testvére, higgyétek, hogy nem rólatok akartam beszélni! (...) kellett az alkotáshoz, amit kénysze­rültem megalkotni, mintegy maga­sabb parancsra! Ez az alkotás túl van rajtatok, s minden földi és sze­mélyi valóságon.«” Ignotus elsősorban szerkesztő volt jelölt időben. Ez nem azonos a lebecsüléssel, de többet sem mutat rangjánál. Mindössze annyit tesz: nem élt a szépirodalmi alkotás fo­lyamatában, nem töltötte ki agyát és lelkét a maradandót létrehozás, nem vált eszközévé valami évezre­dek óta változatlan erővel sürgető késztetésnek, törvénynek. Minden bizonnyal ez lehet oka a tőle szo­katlan problémafelvetésnek, s a ki­tartásnak, mellyel a továbbiakban azt firtatta. Ez persze nem ment­ség. Pontosan mérhető, minő csaló­dást, s kockáztassuk meg: kiábrán­dultsággal határos zaklatottságot okozott ezzel barátjának, alkotó kortársának. Babits ezúttal is magá­ra maradt. E dimenzióban sem kö­vette őt senki. Ahogyan fölteszi a kérdést: „S mit segít, hogy kegyet­lenségem magamat is éri, hogy hő­si, kínos, önfeláldozó meztelenség­ben állok modellt enmagamnak is, oly szoborhoz talán, mellyel hogy azonosíthatna valaki, még a gondo­lat is megborzaszt!” - sokat el­árul... PanyiZita Literátori bölcsesség Némi ízelítőül jövő heti lapszámunkba tervezett írásunkból, álljanak itt Kosztolányi Dezső gondolatai a cikkünkben említett indiszkré­cióról. „Aki ismeri önmagát s eléggé bátor, hogy bensejét könyörtelenül föltárja, az lírikus. Aki ismeri az embereket s irgalom nélkül megraj­zolja őket, az regényíró. Aki »valakit meg akar írni«, az műkedvelő kulcsregényíró. A valósággal sokkal titkosabb kapcsolatban vagyunk. Mély élményeinket előbb elfelejtjük, aztán véletlenül bukkannak elő, mint merőben újak, ezzel a sugallatos paranccsal: »ezt meg kell írni.«” Olvashatjuk a Nyugat 1927 évi 6. számában. Kosztolányi vallotta: mindegyik alakjának meg tudná adni a pontos lakcímét. Nem egyszer esett meg vele, hogy sürgönyöket váltott egy- egy élő szereplőjének élő hozzátartozóival, tulajdonképpen lelkiis­merete megnyugtatása végett, megjelentetheti-e a tervezett novellát, regényt... Miután szembesült a nemleges válasszal, a legnagyobb lelki nyugalommal tette a tanácsolt cselekvés ellenkezőjét, mert egy írónak mindenekelőtt igaznak kell lennie. Emellett jó lenne tapintattal is bír­nia mások irányába, „sebkimélően nemesnek és polgári értelemben »izléses«-nek is. Csakhogy ez nem lehetséges. Vagy-vagy.” „Az író legyen kegyetlen.” PZ SZEKSZARDON, a Panoráma mozi előterében JANUÁR 16-ÁN, SZERDÁN 8-16 óráig NADRÁG- ÉS KOSZTÜMVÁSÁR 40-50% engedménnyel a készletből! • TÉLI szövetnadrágok 2000-2500 Ft • TÉLI SZTRECCSNADRÁGOK2500-3000 Ft • Szoknya kosztümök 4900-6200 Ft • NADRÁGKOSZTÜMÖK (csíkos, kockás, mintás) 7500-8500 Ft • Blúzok, ingek, tunikák (nagy méretekben is!) 2500-3000 Ft • Bélelt zakók, alkalmi ruhák, szoknyák! UROLÓGIAI MAGÁNRENDELÉS Dr. Papp Ferenc OSZTÁLYVEZETŐ FŐORVOS Helye: Ergonom Kft. orvosi ren­delője, Szekszárd, Tartsay u. 10. Rendelési idő: csütörtök 17-19 óráig Bejelentkezés: 74/419-448/122 mellék, 70/524-43-34 ÓRIÁSI ÁGYNEMŰ-, PAPLAN- ES FÜGGÖNYVÁSÁR SZEKSZÁRDON, a Panoráma mozi előterében JANUÁR 16-ÁN, SZERDÁN 8-14 óráig • Pamut, krepp, szatén, frottír, flanel, damaszt ágyneműk, lepedők • Törölközők, párnák, plédek, ágytakarók, anginok • Kis- és nagypárnahuzatok, köntösök, kötények • Függönyök (vitrázs, jackard, voile, organza ... stb.) széles választékban • Téli mosható paplanok 2 600 Ft • Téli, gyapjúval töltött paplanok 3 800 Ft • Mágneses derékalj _______________12 500 Ft EL EKTRONIKAI HULLADÉK INGYENES átvétele - már Bátaszéken is! SZÁLLÍTÁST VÁLLALUNK! ÁTVEVŐHELYEK: Szekszárd, Rákóczi u. 19. Bátaszék, Köves u. 8. KT-Dinamic Kft. Rehabilitációs Foglalkoztató Tel.: 74/315-103

Next

/
Thumbnails
Contents