Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-03-07 (03-09) / 9. szám
II 1 MO ZAIK 2008. MÁRCIUS 7. Szekszárdi polgármesterek (i.) 1944-1950 Vendel István - Tarlós Károly - Senye Sándor Néhány életrajzi adattal, rövid összefoglalást adunk a tanács- rendszer előtti pár év polgármestereiről. A huszonöt éve Szekszárdot szolgáló Vendel István 1944. július 19-én elnökölt utoljára képviselő- testületi ülésen. Nem fogadta el a belügyminiszter Zentára szóló áthelyezési rendelkezését - az 1942: XXII. te. kinevezési jogkört adott a belügyminiszternek - inkább a nyugdíjazását kérte. Működése idején jelentős fejlődés ment végbe a városiasodás terén. Intézmények épültek, bővült az infrastruktúra, Szekszárd megyei város rangot kapott. A rendezett tanácsú városok sorában elmaradott Szekszárd mindezt nagy adósság árán érte el. Még így is megmaradt kisvárosnak, ipara jelentéktelen, a lélekszám száz évig alig változott. Jelentőségét inkább a megyeszékhelynek kijáró intézményei; törvényszék, kórház, gimnázium, megyei hivatalok adták, nagyszámú tisztviselővel. A polgármester augusztus 8-án köszönt el a testülettől és hivatali munkatársaitól. Közéleti munkásságát várostörténeti monográfia örökítette meg. Nem volt kétséges, hogy a Szekszárdon zsidó gettó létesítését megtagadó Vendel István helyét a belügyminisztérium az ország német megszállása óta megerősödött, nemzeti szocialista érzelmű hivatalnokkal fogja betölteni. így is történt. A Zomborról érkezett aljegyző, dr. Tarlós Károly személyében a Magyar Megújulás Párt tagja foglalhatta el a polgármesteri széket. Beiktatásakor, augusztus 12-én kijelentette: „feltétlenül hiszek a mi és szövetségeseink győzelmében... Itt az utolsó óra... a magyar ember soha nem volt gyáva... az akadékos- kodókat... irgalmatlanul állítsuk félre.” Programja áldozatokat hozni a háború győzelmes befejezéséhez, a lakosság ellátásának szűkös, de igazságos megszervezése, és a hadigondozás. Még egy alkalommal, az augusztus 30-i testületi ülésen hoztak közös döntést a képviselők Tarlóssal. A következő három hónapban a honvédelmi minisztérium és a német parancsnokság kezében volt az irányítás, az október 15-i kiugrási kísérlet okozta bizonytalanságokkal együtt. Regényes életutat járt be a Szekszárdon jól ismert bornagykereskedő Senye család polgármesterré lett fia. Senye Sándor (képünkön) 1898. március 13-án született az Arad megyei Máriaradnán. A felsőkereskedelmi iskolát Bécsben végezte. Több éves katonai szolgálata alatt kitanulta a gépkocsik és a repülőgépek szerelését is. Hadirokkantként került ki a világháborúból, Európa több városában dolgozott kereskedelmi alkalmazottként. Munkát vállalt Barcelonában, Berlinben, Hamburgban, Milánóban, Párizsban, Saragovában, Zürichben. Közben megtanult németül, angolul, de elsajátította a flamand és a cseh nyelvet is. Élete egy családi tragédiával vett nagy fordulatot. A németek 1944-ben megölték az apját, aminek hatására az anyja öngyilkosságba menekült. Senye Sándort a fasizmus gyűlölete arra indította, hogy a Magyarországot megszálló németekkel szembeni ellenállási akciókat szervezzen. Veszélyes munkába fogott. Olyan antifasiszta ellenállási csoportot alakított Szekszárdon, amelynek irányítása állandó életveszéllyel járt. Csoportjának tagjai - köztük a város kiemelkedő személyiségei is - azért dolgoztak, hogy alkalmas pillanatban megtámadják a német helyőrséget, segítsék az üldözöttek elrejtését, és felkészüljenek a szovjet hadsereg fogadására. Szekszárd életének 1944 volt az egyik legnehezebb esztendeje. A város környékén állomásozó 14 ezer fős magyar honvédség mellé 5 ezres német katonai alakulat érkezett. Elhelyezésükről, kezdetben az ellátásukról is a városnak kellett gondoskodnia. Mintegy 400 szekszárdit érintett a zsidó lakosság deportálása a megye több pontján felállított gettókba, a városba lengyel munkaszolgálatosokat telepítettek, ősszel az ide menekülő polgári lakosság is szállást és ellátást kért. A november 30-án Szekszárdra érkező szovjet hadsereg itt rendezte be hadikórházait, a katonai parancsnokság alatt álló városnak naponta több száz lakost kellett kiállítania közmunkára. A képviselő-testület december 3-án Senye Sándort állította polgármesternek a város élére, döntését a később alakult Nemzeti Bizottság is tudomásul vette. A mindig békés megoldást kereső, feladatok tömegével birkózó Senye május 31-től már alispáni munkakört kapott. Hamar olyan országos politikai törekvésekkel került szembe, amelyeket morális okokból nem vállalt. Kilépett a Kommunista Pártból és 1945. október 16- án letette megyei hivatalát is. Szek- szárdról elkerülve, nehéz fizikai munkával tartotta el négygyermekes családját. Betegen, sérelmeit nem felejtve halt meg Budapesten 1968. február 22-én. Kaczián János Húszéves az Alisca Borrend* Azon a csöndes téli napon, amikor a várdombi szabó remekelte zöld palástban először léptünk a nyilvánosság elé kilencen, aligha gondoltuk, hogy egyszer majd 300-nál is több borrendi tagunk lesz. Megmosolyogták sokan - akkor még lötyögő, ám azóta szerencsé- * Megjelent a Háry János című borbáli újságban. sen kitelt - köntösünket, de pártolták a törekvést, amellyel szűkebb hazánk borkultúráját igyekeztünk szolgálni ezzel a nagy felnőtt játékkal. így lett neve, később országos híre borrendünknek. Borász körökben már régóta rang, ha valakit - csakis teljes egyetértéssel! - tagsággal tisztelünk meg, s az elismertek gyarapodó hírneve ránk is visszasugárzik. Évente ismétlődő rendezvényeink egyre több barátot vonzanak egy kis vidám borkóstolásra. Szekszárd nemzetközileg egyre jobban csengő nevében, reméljük, néhány hang a mienkből is hallatszik. Hisszük, hogy a bor és készítőjének megbecsülése, megtisztelése - Garaytól napjainkig - a legfontosabb közügy, mert ebben rejlik önérzetünk kulcsa. Aki ezt eldobja, legföljebb sopánkodhat. Nem feledkezünk meg 17 elhunyt tagtársunkról, barátunkról sem, akiknek emlékére áll itt az egyikük, Bajnok Sándor halálára született költemény. Hadd higy- gyük, hogy miközben fentről ránk mosolyognak, lélekben ők is velünk vannak bálunkon. Búcsúballada Bajnok Sándor halálára Hová siettél ennyire, e földről el mi sürgetett? A halál várt reggelire, mikor már gyógyult nagy sebed. A vén kaszás örülhetett - vidám legénynek híve ő, s nemet rebegni nincs erő -, ledobtad hát a föld sarát, s belőlünk sóhaj tör elő: várj meg bennünket, jó baráti Miért siettél ennyire, te, kit mindenki úgy szeret, kinek szava és nagy szíve segítette az életet, s a társaság feléledett, ha emberi szót kereső kedélyed viccet belesző - feledni létünk száz baját, hogyan keressünk most elő: segíts bennünket, jó baráti Kihez siettél ennyire, kit Isten úgy teremthetett, hogy mosolyogni segítse itt lenn is az embereket, halállal nem pereskedő vidámság- s borkereskedő, hogy most - mert cimborára várt • égi borrendbe hív be ő: ajánlj be minket, jó baráti Ajánlás Minek siettél, jó barát? Hiába innánk nélküled, borunknak is más íze lett, feltámadástól víg szüret bennünket is szíven talált: győzd a halált, legyőzheted, bennünk megéledsz, jó baráti
