Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-01-13 / 1. szám

SPORT 2008. JANUAR 13. 7 r*) H 7 SZEKSZÁRDI MvasArnap SZEKSZÁRDI INVALID SPORT A Fáklya SE sikerélményt ad, közösséget formál Új név, új egyesület, a korábbiak­hoz képest kibővült új tartalom a szekszárdi sportolni vágyó szek­szárdi mozgássérült embertársaink boldogulására. A régi egyesület megszűnése után Márton István volt az egyik, aki fontosnak érezte az itteni közösség megtartását, ho­vatovább a bővítését. A válságos 2006-os időszakban a bajaiakhoz csatlakoztak, de ez nem volt az iga­zi, több nehézséggel járt, a szek­szárdiak nem is érezhették magu­kénak az egyesületet. Gyorsan új­raszervezték magukat és Fáklya néven már 2006 karácsonyán be is jegyezték őket. A most magunk mögött hagyott évben már nem csupán stabilizációról, hanem fi­gyelemre méltó eredményekről is beszámolhatott Márton István el­nök, all aktív tagot számláló egye­sületükkel kapcsolatosan.- Továbbra is az asztalitenisz do­minál, mint általában a magyar és a külföldi mozgássérülteket foglal­koztató klubok esetében, de öröm­mel mondhatom, hogy a dobóatlé­tikában, ezen belül gerelyhajítás­ban, súlylökésben, tekében és az új divatsportágban, a dartsban is ott vannak a versenyeken a mieink. Mi több: ezekről is dobogós helyezé­seket hoztunk el - hozzájárulva egy nagyon eredményes induló év­hez.- Konkrétabban?- A 30 és a 60 éves korosztályban találhatók különböző sérültségi rokkantsági fokkal versenyzőink, évi 13 különböző hazai, de több nemzetközi viadalon is indultak, s 70 érmes helyezést értek el, ami minden előzetes várakozást felül­múló volt.- Kik tekinthetők éremhalmozó húzóembereknek?- Természetesen Sebestyén And­rással kell kezdenem, aki a tolószé­kesek számára rendezett versenye­ken az egyik favorit, szinte boríté­kolható a dobogós helyezés, azo­kon belül is az első és második he­lyezések. A nagyon aktív hölgytag­jaink közül feltétlenül meg kell em­lítenem Papp Lajosnét és Kaszás Józsefnét, ez utóbbi nem csak az asztalitenisz versenyeken, hanem az atlétikában is jeleskedik: több versenyen szerzett második, illetve harmadik helyet. Az ötven év felet­ti Dobra Péterné is az egyik igen aktív tagunknak számít. Nemrégen kapcsolódott be egyesületünk éle­tébe Jaszenovicsné Kakuk Anasz­tázia, első versenyén mindjárt egy bronzzal szerzett sikerélményt. A kaposvári nagyszabású tekeverse­nyen is képviseltettük magunkat, Pap Katinak a saját kategóriájában az első helyet sikerült megszerez­nie.- Mindjárt az első évben egy nem is akármilyen saját versenyt is tető alá tudtak hozni?- Igen augusztusban, s eljöttek erre a lugosiak és a bittigheimiek is, akiknél a versenyen és azokon kívül is nagyszerű felejthetetlen napokat töltöttünk el. Remélem, hogy ezeknek már az idén követke­zik a folytatása.- Mitől ennyire gondmentes az egyesület élete?- Attól, hogy vannak őszinte tá­mogató szponzoraink, akik lehető­vé teszik azt, hogy ne szenvedjünk eszközhiányban, meglegyenek az utazási költségeink, hogy a tagdíj tényleg csak jelképes a működés­ben. Sokat segít a Sáth Sándor ve­zette asztalitenisz klub, akik profi körülményeket biztosítanak, ott gyakorolhatunk, azokon az aszta­lokon, ahol ők a sportcsarnokban és szakmailag is támogatják aszta­litenisz versenyzőinket, hallatlanul remek érzés ez. A Fáklya stílszerűen szólva vilá­gít, hézagpótlóan küldetést betölt­ve a sportpalettán, szép jövő elé nézve. Ez ami kompenzációt nyújt Márton Istvánnak arra, hogy vízi­labdázó és kosaras termete, sérü­lésmentes kinézete ellenére - a na­gyon régi gyermekparalízis mai kö­vetkezményeként - most már aktív versenyző nem lehet. B.Gy. Versenyekre anyagi támogatást nyújtó cégek: Szekszárd Megye Jogú Város Ön- kormányzata, Három Dómőr Kft., Tolna Megyei Önkormányzat, Mozgáskorlátozottak Dél-Bács- Kiskun Megyei Egyesülete, ÖTM, FONESZ, Tolna Megyei Fogyaté­kosok Sportszövetsége, SZAC Sáth Sándor szakmai igazgató, Alfa- Nova Kft., Tagex Hungária Kft, Sió Trans Kft., Bencze József egyéni vállalkozó, Kati szépségszalon, Nagykálló, Sport büfé, Sportcsar­nok, Síjer Kft., Dusnok, Palkó Fe­renc egyéni vállalkozó. IV. MÁR-KER-HORVÁTH SPORT XV. TÉLI KISPÁLYÁS TEREM- LABDARÚGÓ KUPA A csoport 7. forduló: Dankó-Agentína 7-9, Her- mes-Szalon Büfé 3-4, Sebi-Fornet- ti—Tetőfok 1-11, Mindszentek—Balassa Művek 8-6 8. forduló: Tetőtok—Mindszentek 6-8, Balassa Művek-Hermes 3-10, Szalon Büfé-Dankó 6-8, Argentína-Agro-Tipp 10-9 B csoport 7. forduló: Ennyi-Margaréta Panzió 7- 4, Kakasd SE—Kisdankó 4-7, Szedres SE-Kakasd SE 7-2, Ennyi-Comp-Gold 12-7, Perfect-Phone-lso-Komplex 10- 1, Pr-Trans-Kisdankó 5-9 8. forduló: Kisdankó-Perfect-Phone 3- 3, Iso-Komplex-Margaréta Panzió 3-13, Comp-Gold-Szedres SE. 7-6, Kakasd SE.-Pr-Trans 8-5 A csoport 1. Hermes 7 5 1 1 68-29 16 2. Szalon Büfé 7 5 1 1 60-27 16 3. Danko 7 4 2 1 76-55 14 4. Argentína 8 4­4 55-55 12 5. Tetőtok 7 4­3 53-55 12 B. Mindszentek 7 3 2 2 46-43 11 7. Balassa Művek 7 2 1 4 41-57 7 8. Agro-Tipp 7 1 1 5 58-66 4 9. Sebi-Fornetti 7­­7 31-101 0 B csoport 1. Ennyi 7 5 1 1 59-40 16 2. Kakasd SE 7 5 ­2 56-36 15 3. Kisdankó 7 4 3­43-26 15 4. Comp-Gold 7 4 ­3 53-48 12 5. Perled-Phone 7 3 2 2 52-44 11 6. Margaréta Panzió 7 3 1 3 56-46 10 7. Szedres SE 7 2 1 4 53-57 7 8. Pr-Trans 7 1 ­6 45-65 3 9. Iso-Komplex 8 1 ­7 39-94 3 Góllövölisfa: 1. Vida Tamás (Agro- Tipp) 13, 2. Kardos László (Balassa Művek) 10, 3. Bartos István (Hermes) 8, 4. Drészer László (Tetőfok) 8, 5. Rátkai Gábor (Ennyi) 8 gól. KULISSZA Valami olyasmi élményben volt része kedden este a szekszárdi kosárlabda hí­veinek, amit igen kevés klub prezentál immáron évtizedek óta mifelénk. A bajnokságban az egyik nagy riválisnak, Ceg­lédi Elefántkölykök lenullázással (94-56!!!) való kiverése a Magyar Kupa nyol- caddöntőjében - saját nevelésű fiatabk főszereplésével, ez a külföldiek uralta itt­honi viszonyok közepette kuriózum a javából. Ahogy láttam, Tamis Dorottyát ci­kázni a kubai és amerikai csokilányok vezérelte ceglédiek között, ahogy ifjúnak is alig nevezhető irányítóként „látott a pályán", ahogy befolyással bírt csapata játé­kára, ahogy kortársa, Bálint Réka önbizalomtól duzzadva helyzetbe hozta magát és társait, ahogy párharcait sikeresen megvíva dobta a duplákat, olykor a kígyó­térről eleresztve triplázott, az azért nem ugyanaz az élményanyag a szakember­nek, a szurkolónak, amikor az ötezer dolláros zsoldos, ha úgy tetszik teszi a dol­gát. Ilyenre már tényleg régen volt példa a szekszárdi kosárlabdában, amikor az itt nevelődő helyi tőkékről szól a történet. Az idősebbek talán nosztalgiáztak, a képzelet szárnyán haladva Harsányi mérnöki precizitású távoli dobásai, vagy Várkonyi Gabi meccsenként garantálható 20-25 pontos átlagteljesítményei sejlet­tek föl, ha a közelebbi, illetve a távolabbi múltba tévedtek. Nekem eszembe jutott a kilencvenes évek közepéig, de inkább az elejéig e tekintetben unikumnak szá­mító Kecskemét, amelyben föltűnt egy, azóta magát európai klasszissá kinövő sa­ját nevelésű Iványi Dalma, aztán a Kosjár-lányok, Darida Csilla és így tovább. Jó érzés arra asszociálni, hogy az ezredforduló első évtizedében Szekszárdon is vala­mi hasonlónak kell(ene) történnie. Ezért csilbgtak a szemek, amikor felállva tapsolta meg a közönség ezt a remek sikert, ami mögött nagyszerű csapatmunka húzódik meg, amelyben mindenki­nek meg van a szerepe, amely eredményessége nem attól függ, hogy Makszi- movicsnak, vagy elnyűhetetlen Bukoviszkinak megy-e a játék, szórja-e a ponto­kat. Az a szurkoló, aki még tavaly a Cegléd elleni hazai vereség láttán, kifelé me­net a csarnokból amiatt dühöngött, hogy miért nem lehet ide is, két ilyen kalibe­rű külföldit szerződtetni, ha az akkor újonc alföldiek ezt megtették, most talán hajlandó revideálni ebbéli nézetét. Ha nagyon akarta volna a vezetés, lehetett vol­na a csapatot ideig-óráig a régi pozíciójából elmozdító amerikait, szerbet idehoz­ni, akik nem vették volna el a helyet az itteni kiemelkedő saját nevelésűektől. De az mégsem ugyanaz, mint ami most van: amikor a mieinkre épül egy-egy táma­dási, avagy védekezési taktika. A tehetségnek kell a mentőöv nélküli mélyvíz. Most már Tamisék ebben is otthonosan úszkálnak, a fürdőmesternek, esze ágá­ban sincs, hogy partra ültesse őket. A meccs vége már régen nem látott jutalomjá­ték volt, a tengerentúliak mozdulatgyorsasága, ritmus és gömbérzéke, egyéni kva­litásai elvesztek a szekszárdi egy-egy támadáson belül is átrendeződő zóna sűrű­jében. „Ha nem a Pécset, vagy a Sopront kapjuk a negyeddöntőben, ezzel a játék­kel bárki ellen oda-vissza alapon lehet esélyünk" - hallatszik az örömittas söris- szától a büfében. Na persze, a fantázia már is meglódul, felejtődik, hogy a gyere­kek azért még egy ideig a fürdőmester pillantásai, vigyázó tekintete közepette jó ideig mély vízben lesznek, még profibbakkal szembe találkozva éles helyzetek­ben, megremeghet a kéz. De a MÍZO-Pécs és mostani teljesítmény után elmondha­tó: ebben az együttesben ennél, a Cegléd legyőzésénél a jóval nagyobb skalp is benne van! Hogy ezt a bajnokságra, vagy a Magyar Kupára időzítik a lányok, ezt nem le­het tudni. Jó lenne az utóbbira. Így napi aktualitássá válhatna - Rátgéberék dip­lomácia segedelmével - a négyes döntő Szekszárdra hozatala. Ehhez mit szól majd Rútner úr, a ceglédiek befolyásos elnöke, aki a „Szekszárd-barát" játékvezetésnek tudta be a korábbi, a Szekszárdtól hazai pályán is elszenvedett bajnoki vereséget. Most helyre kerültek a dolgok - talán a ceglédi sportvezető fejében is oszlóban a bizarr vádaskodása kiváltotta lila köd... B. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents