Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-10-28 / 35. szám
2007. OKTÓBER 28. HÉTRŐL HÉTRE SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ff Felejteni bűn, emlékezni kötelesség” Folytatás az 1. oldalról. A beszéde után Töttös Pál (képünkön) átadta a POFOSZ országos elnöksége által adományozott emlékkeresztet dr. Deák Gábornak és Vitéz Túrós Istvánnak. Az ünnepséget Illés Alexandra énekével, Bárdos Sándor pedig szavalatával tette emlékezetesebbé. Az ünnepség után a résztvevők megkoszorúzták a polgármesteri hivatal aulájában az 56-os emléktáblát, majd a Belvárosi római katolikus templomba vonultak, ahol a Szekszárdi Kamarazenekar ünnepi hangverseny keretében Haydn: A Megváltó hét szava a keresztfán című művéből adott elő részleteket. A rossz idő miatt az ünnepség nem a Szent István téri 56-os emlékműnél, hanem a Művészetek Házában folytatódott fél ötkor, ahol ismét Horváth István polgármester mondott köszöntő beszédet, majd dr. Puskás Imre (képünkön), a Tolna Megyei Közgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet, és a Bezerédj István Kereskedelmi és Közgazda- sági Szakközépiskola diákjai adtak irodalmi műsort. Ünnepi beszédében a megyei közgyűlés elnöke 1956 kapcsán az akkori események politika, hadtörténeti és lélektani pillanatait idézte fel. Felelevenítve Nagy Imre politikai fejlődését, aki baloldali politikusból a többpártrendszerért és az ország függetlenségéért küzdő politikussá vált, majd szembeállította vele Kádár János politikai „fejlődését”, aki visszalépve korábbi vállalásaitól, elárulta Nagy Imrét, és annak kormányát. Puskás Imre az 1956-os forradalom és szabadságharc külföldi visszhangjait felidézve elmondta, hogy 1848 óta nem tekintettek olyan elismeréssel és megbecsüléssel a magyar népre, mint 1956-ban, tették ezt azért, mert a magyarság megmutatta, hogy tud és akar küzdeni a szabadságáért, az emberi méltóságért, összefogással képes szembeszállni a világ legerősebb hadseregével is. Puskás Imre szerint ez hiányzik a mai társadalmunkból, ha van mit tanulnunk 56- ból akkor az az, hogy bizalommal és összefogással eredményesek és sikeresek lehetünk, majd hozzátette, hogy ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha az ország vezetői nem azt üzenik nekünk, hogy merjünk kicsik lenni, hanem azt, hogy merjünk nagyot álmodni, mint ahogy tették ezt 56 hősei. Az ünnep szekszárdi programja az 56-os emlékmű koszorúzásával ért véget. -glTisztelt Megemlékezők! Október 23-a, az 56-os forradalom és szabadságharc emléknapja, mely nemcsak nekünk, de a 20. század világtörténetében számos nép közös ünnepe. E nap a terror és elnyomás elleni hősi küzdelemre, a szabadság szeretetére, a felszabadult boldogságra emlékeztet. 1956 nélkül ma Európa sem lenne az a szellemi, gazdasági és politikai közösség, melyben Magyarországnak ismét helye van! Október 23-nak van még egy rendkívül fontos üzenete a számomra, ami nem más, mint a nemzeti egység megteremtése. 1956. október végén az az érzés, hogy együtt van a nemzet, együtt van az ország, mindennél erősebb volt. És mindenki felszabadult volt, mert végre hangosan és nyilvánosan kimondták az igazságot. 1956 októberében Mindszenty József hercegprímás nyolcévnyi börtön után ezt mondta: „Most a magyar szívekben szere- tetre és összefogásra van szükség.” Ügy gondolom, hogy 2007. október 23-án Mindszenthy hercegprímás szavai ismét aktuálisak. A XXI. század elején úgy tűnik, hogy megosztott a magyar nemzet pedig sze- retetre és összefogásra lenne szükség, hiszen egy megosztott nemzet nem lehet sikeres. Mindenkinek megvan a felelősége abban, hogy ez a helyzet feloldódjon. Tisztelet Hölgyeim és Uraim! Nekünk Szekszárdon az a feladatunk, hogy a „Jövő városát” építsük együtt, közösen, összefogással! Át kell lépnünk a tegnapból a holnapba. Itt az idő, hogy felszabadultak, reménykedők, egymással türelmesek, megértők legyünk és bizalommal fordulhassunk egymás felé. A tegnap vitáit le kell zárni, és ki kell nyitni a holnap ajtaját! Ne féljünk letörni a lakatot, hiszen 1956-ban bebizonyították, hogy a magyar embernek helyén van a szíve és az esze. Kedves Barátaim! Az 1956-os forradalom megmutatta Nagy Imre személyén keresztül, hogy a nemzeti összefogás érdekében az érdekek helyett az értékeket, szem előtt tartva megőrizhetjük világnézeti identitásunkat. Hiszen ő kilépett kommunista múltjából, mégis megmaradt baloldalinak, vállalta azt a történelmi szerepet, amelyet a forradalmi magyar nép neki szánt, és inkább meghalt, de nem lépett vissza. Ma sokan sokféle 56-ról beszélnek. Természetesen ki-ki másként élte át a forradalmat. Bibó István így fogalmazott „sokféle szemüvegen lehet nézni, de ha az ember leteszi a szemüveget, csak egyféleképpen”. Ez az egyféleképpen véleményem szerint a nemzetnek az a vágya, hogy 1956 után ismét felszabadult, őszinte, összetartó és egységes legyen! Ezért arra kérek mindenkit itt, Szekszárdon, Tolna megyében, hogy merítsünk erőt 56 emlékéből és összefogással, tenni akarással, igazmondással vezessük sikerre közösen városunkat, megyénket! A szív diktáljon, ne a politika karmesterei! Köszönöm, hogy meghallgattak. Az Isten áldja Önöket! Az ünnepi műsort adó Bezerédj iskolások Dr. Braun Márton, Ács Rezső és Horváth István a koszorúzáson
