Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-02-25 / 6. szám

2007. FEBRUAR 25. ÉRDEKLI...? , szekszaüdí —7 VASÁRNAP / BEMUTATJUK! Az ejtőernyős ugrást nem lehet kipróbálni a hokedliről Igen tanulságos beszélgetést folytattunk Simonné dr. Tajdina Julianna házi-gyermekorvossal Juhász János magasépítő mérnök, útépítő szak­mérnök - a „közútkezelő” munkatársa - javaslatára. A diskurzus közpon­ti témájaként a doktornő tapasztalatai alapján kifejtette, miként véleked­nek a fiatal házasok a gyermekvállalásról és a gyermeknevelésről. Az orvos sajnálattal jegyezte meg, hogy sok párnak kevés „minőségi ideje” jut - pontosabban nem biztosítanak maguknak - egymásra... ____________- Férjem is, én is Kalocsán szület­tünk. A gimnáziumban osztálytársak voltunk, s 16 éves korunkban kezd­tünk együtt járni. Igazi diákszere­lemként indult a kapcsolatunk. Mindketten Szegeden folytattuk a ta­nulmányainkat: ő programozó mate­matikusnak tanult, én pedig az or­vostudományi egyetemen. A diplo­ma megszerzése után az álláslehető­ség Szekszárdra hozott bennünket. Mindketten a kórházban helyezked­tünk el. Férjem informatikusként, én pedig a gyerekosztályon.- Ugye, akkor még dr. Csordás Jenő főorvos vezette az osztályt?- Igen, s mi, kezdők nagyon jó ala­pokat kaptunk. Biztosan tudja, hogy novemberben ünnepeltük Csordás főorvos 80. születésnapját, s hála Is­tennek, jól van.- Mikor mondott búcsút a kórház­nak?- 1996-ban, amikor a legkisebb - három gyermekünk van - négyéves lett. Váltottam, s kimentem körzetbe. Most Pakson dolgozom, s természe­tesen naponta megyek és jövök... A váltásról: bár nagyon szerettem a me­gyei kórházban dolgozni, de az a munka - beleértve a sok ügyeletet - nem mondható családbarátnak.- Következzen a három Simon gyermek.- Balázs a legidősebb, most 21 éves és Pécsett egyetemista, a Pollack építészkarán tanul. Igazi művészlé- lek: gitározik, néptáncol, rengeteget rajzol, s nem csak „hivatalból”. Réka idén érettségizik szintén Baranya megye székhelyén, a Nagy Lajos gimnáziumban. Tehát ismét elérkez­tünk a pályaválasztás nem könnyű döntéséhez. Mivel - a szintén nép­táncos - Réka igen életvidám, jól kommunikáló és szervezőkészséggel megáldott, élénk lány, úgy tűnik, mintha a turizmussal és a vendéglá­tással kapcsolatos feladatokat rá szabták volna. Ha sikerül a felvételi, akkor itt, Szekszárdon, a főiskolai karon folytathatja tanulmányait. Szintén a Nagy Lajosba jár - kilence­dikes, matematika-informatika tago­zatos - Áron fiunk. Ő klarinétozik, éveken át örömmel játszott Kovács Zsolt zenekarában.- Van tapasztalata a gyermekneve­lésben...- Igen, s ez jól jön a szakmámban, például azért is, mert növeli az em­ber empátiáját. Jobban meg tudom érteni a fiatal anyukák aggodalmát, félelmét, s egyéb gondját. Az egy do­log, hogy az ember meggyógyítja a gyerek lázas betegségét, köhögését... De jönnek szorongó gyermekekkel, a kamaszoknál egyre több a nevelési probléma, akár a rendelőben is fur­csán viselkednek saját édesanyjuk­kal. Saját tapasztalatomból tudom, hogy ebben nincs semmi különös. De az nagy hiba, ha a szülők min­dent ráhagynak csemetéjükre. Pedig nevelni kell! Igaz, a nevelés idő- és energiaigényes...- Ha megbetegszik a gyermek, az anyukák duplán feszültek. Féltik a kicsit...- És a munkahelyüket. Ezért rövid idejű táppénzt kérnek, s rohannak vissza dolgozni. Dolgozó nőként ma­gam is érzem ezt a kényszerű meg­osztottságot.- Nem hiszem, hogy nagyon sokan lennének, de több ismerősöm nem tart a lakásban televíziót.- Nagyon helyesen teszik. Itt, a kórházban fejlődés-neurológiai - ami a korai agykárosodás kiszűrését szol­gálja - rendelésem van. Amikor kér­dezem a kismamát, mosolyog-e, fi­gyel-e már a két hónapos gyermeke, az a válasz, hogy „nézi a tévét”. Ek­kor részletes magyarázatba fogok, aminek az a végkicsengése, hogy a televízió nem bébiszitter. Később? A teljes passzivitásra nevelő tévé való­ságos elektromos drog. De babaláto­gatáskor olykor azt is látom, hogy az anyuka a szoptatás alatt is bekap­csolva hagyja a tévét, ami megosztja a figyelmét. Határozott véleményem, hogy a gyerekek - beleértve a kiska­maszokat is - nyakló nélkül ne néz­zék a televíziót. Azt különösen ellen­zem, hogy a lakás minden szobájába - beleértve a gyerekszobát is - tévé kerüljön, mert ebben az esetben a család minden tagja külön vonul, s még a tévé előtt sincsenek együtt.- Távol áll tőlem, hogy személyes­kedjem, de önöknek van tévéjük?- Másfél éve tulajdonképpen ki­kapcsoltuk az életünkből, amibe a gyerekek is belenyugodtak. Az mi­en nézünk olykor sportközvetítést, vagy hírműsort egy kis antenna se­gítségével. Korábban jóval kevesebb időnk jutott egymásra, jórészt a napi lótás-futásról számoltunk be egy­másnak. Noha mindannyian igényel­tük volna az igazi, elmélyült beszél­getéseket. A jó filmeket szeretjük, s Balázs néha hoz is egyet-egyet, amit közösen megnézünk.- Sok szülő sajnálva a gyermekne­velésre fordítandó időt, energiát, in­kább más, egyszerűbb megoldásokat választ? Mi ennek az oka?- Az a tapasztalatom - a gyerekvál­lalást is ide értem -, hogy a munka­hely és a párkapcsolat elvesztésétől való félelem, az anyagiak miatti ag­godalom a legfőbb ok. A feszültség­gel járó bizonytalanság, s az erről va­ló morfondírozás a nevelés rovására megy, de elbizonytalanítja a fiatalo­kat a babavállalásban, mert kételyeik támadnak, lesz-e anyagi tehetségük felnevelni a gyermeket.- Ki is tolódott a szülés ideje, amit ma már a karrierépítés és az egzisz­tencia megteremtése megelőz.- Valóban. Ha újszülöttet látoga­tok, azt tapasztalom, hogy a babának az égvilágon mindene megvan. Azt gondolom, a ma fiatal párjai megfon­toltabbak, viszont rólunk azt hiszik, meggondolatlanok voltunk. Pedig nem így van. Személy szerint ne­künk sok erőt adott az Istenbe vetett hitünk, ezért mertünk ugrani, nem pedig a felelőtlenségünk okán. Ezért is kellene társadalmi szinten erőtel­jesebben támogatni a fiatal párokat, vállalásukat, merészségüket, ám hozzáteszem, hogy egyben a szemé­lyes felelősséget nem szabad áthárí­tani az államra. Amúgy fájlalom, hogy nincs családi adózás. Mi a há­rom gyerekkel ugyanúgy adózunk, mintha egy sem lenne. Noha a társa­dalom alapsejtje a család, a gyerekes család, ezáltal biztosan vállalkozób- bak, bátrabbak lennének a fiatalok.- Mintha túl sok minden félelmet okozna. Vajon emiatt odázzák el so­kan a házasságkötést is?- Ebben közrejátszik a párkapcso­lati bizonytalanság is... Azt mondják, kipróbáljuk, de hátha mégsem, majd ha mégis, akkor meglátjuk...- Ellenzi a „kipróbálást"?- Bevallom őszintén, igen. Mert az ejtőernyős ugrást sem lehet kipróbál­ni a hokedliről. Azt, hogy egy pár ké- pes-e alkalmazkodni egymáshoz, az kiderülhet a hónapok során. De ha gyermekük születik, ha egyikük megbetegszik, vagy munkanélkülivé válik, ha meghal egy közeli hozzátar­tozó... ezeket nem lehet kipróbálni, hiszen előre nem lehet kiszámítani, miként reagál ezekre a pár egyik, vagy másik tagja. Vagy mit vált ki be­lőlük, ha a kisbaba születését követő­en le kell mondaniuk a hobbijukról?- Apropó, hobbi. E téren hogyan állnak?- Hobbink a néptánc. Igaz, már csak táncházba járunk. Bátaszéken havonta egyszer remek táncházat tartanak. De az országos táncház-ta­lálkozókra is eljárunk. Szeretjük és népszerűsítjük a néptáncot. Sőt szer­vezünk és tartunk ilyen összejövete­leket, persze, csak egészen szűk kör­ben.- Egyre kevesebb kisbaba születik. Sok az egyke?- Bizony, sok. De mint már szó volt róla, szép számmal vannak, akik nem is vállalnak gyereket. Csak né­hány számot mondok: nálunk száz élve születésre közel hatvan abor­tusz jut, a liberális Hollandiában az utóbbi szám 11. A gyermekvállalás, illetve annak elutasítása morális kér­dés, s értékválságot tükröz. A néme­teknél a fiatalok egyharmada eleve nem akar gyereket, ez nálunk állító­lag húsz százalék, ami ugyancsak hi­hetetlenül jelentős szám. Konkrétan a német adatokra azt mondta II. Já­nos Pál pápa, hogy ez a halál kultúrá­ja, ami igaziból európai gond.- Amikor a doktornőt kisbabájuk­kal felkeresik a szülők a rendelőben, s alkalom nyílik egy kis beszélgetés­re, kikérik a tanácsát a gyerekkel, a családdal kapcsolatban?- Legtöbben igen, és jól esik nekik egy kis biztatás. De van olyan anyu­ka, aki pánikba esik, s attól tart, hogy felkészületlen, hogy szülőként nem tud megfelelni. Az sem ritka, amikor a fiatal mama hihetetlenül sok és ko­moly szakirodalommal szerelkezik föl, mert vélhetően nem bízik az ösz­töneiben. Az is gondolkodóba ejt, amikor szóba kerülő második gyer­mekre azért mondanak nemet a szü­lők, mert a meglévőnek „mindent meg akarnak adni”. Ilyenkor meg­kérdezem, hogy a mindenbe nem tartozik bele a testvér?- A tévézés kapcsán volt szó a kü­lön szobába vonuló családtagokról. Lemondanak a kevés együtt tölthető időről is, ami a családi élet rovására mehet.- Ez bizony így van. Megtapasztal­tam, tehát állítom, hogy a harmoni­kus családi atmoszféra nem önmagá­tól van, hanem napról napra olajozni kell és érdemes is, hiszen a jó családi légkör - beleértve az együtt töltött minőségi időt - komoly erőforrást je­lent. S itt idéznék egyetlen szép és nagyon igaz sort Fodor Ákostól: „Ami nem emelkedik szüntelen, az süllyed.” Nem marad meg egy kap­csolat befektetés nélkül az eredeti szinten. Tehát tudatosítani a fiatal párokkal és a korosabb házaspárok­kal egyaránt: hogy magától nem megy...- Ki kövesse önt e hasábokon?- Szilvácsku István, aki Szekszár­don él családjával, de szintén Pakson dolgozik,^ műszakvezető az atomerő­műben. 0 vette át dr. Sudár Géza fő­orvostól a KÉSZ - Keresztény Értel­miségiek Szövetsége - vezetését. De feltétlenül faggassa a dévai utakról is. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents