Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-02-18 / 5. szám
6 tasarnap hétről hétbe 2007. FEBRUÁR 18. FÓKUSZBAN A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS! III. Ki kéne tudni szolgálni az autóipari klasztert A műszaki szakképzés beindítása várospolitikai rangú kérdés Karosszériás a 21. században Kellenének a karosszéria-lakatosok is egyre többen, egyre nagyobb számban - hangzott el az autóipari szakmák képviselőinek találkozóján. A fórumra eljött városszéli mesteremberek komolyan aggódtak az utánpótlás, a szakma jövője miatt. Vannak negatív tapasztalataik a gyerekek némelyikének a munkához való hozzáállásával, eszükbe jut olyan szakítással végző történet is, amikor hiábavaló volt az iskola, a képzőhely mindenirányú erőfeszítése, de nem ez a jellemző. Mert, aki maradt, azért bárhova is került, tartották a hátukat. Németh István, a város egyik legrégebbi karosszéria-lakatos műhelyét működtető mesterember azt mondja: kellene, hogy újra beinduljon a képzés, ő több évtizede rendszeresen fogadott tanulókat, neki hiányzik ez a fajta oktató-nevelői tevékenység. Panaszkodhatna, hogy ez irányú elkötelezettséget az adójog egyáltalán nem honorálja, átalányadózóként nem tud visszaigényelni semmit, így aztán neki különösebb forintosítható haszna egyáltalán nem származik ebből, de nem teszi. Mert egyfajta missziós szerepet érez abban, hogy az új generációknak átadja, amit tud, nagy- nagy toleranciával bíró, pedagógusaikat ő. A szakma egyébiránt olyan jelentős változásokon ment át az elmúlt évtizedekben, hogy széles látókörű, érdeklődő, problémamegoldó képességgel bíró gyerekanyagot is feltételez. Éppen ezért valahogy nem értenek az új módiban azzal egyet, hogy ezt a szakmát két év alatt el lehet majd sajátítani a korábbi három év helyett. Annak örülnek, hogy a moduláris képzés remekül beilleszthető lesz az autóipari szakmákba, mert a 21. század karosszériásának, ha akar, ha nem, már most is „át kell járnia” a szerelő, elektronikus területekre, különben lemarad, és a szakmából kimarad. Két év kevés- Amikor mi kezdtünk, akkor még egy picit a bognár szakmához is kellett valamit konyítanunk, de aztán ha az iparág fejlődését valaki nem követte: nem értett a villamossághoz, aztán az elektronikához, az nem tudott ebben a szakmában létezni, de ma már ez is kevés, további speciális ismeretek szükségesek. Ha a tanuló egyoldalúan képzett és hozzányúl egy jól felszerelt gépkocsihoz, köny- nyen milliós kárt okozhat. - Ha egy légzsákot eldurrant, mindjárt ötszázezer forint, de a légzsákrendszer önmagában milliós érték, és még komoly balesetet is okozhat - kapcsolódik példákon keresztül Németh úr mondandójához, egy másik gyakorlati oktatást végző kolléga - majd már hármasban beszélgetve arra a következtetésre jutnak: régen sem volt két év alatt megtanítható a szakma, hát akkor most, a full extrás korszak eljövetelének időszakában. De nem szidnak semmit és senkit, most az a lényeges, hogy legalább kétévente lehessen beiskolázni egy karosszériás osztályt, mert állítják a szakma helyi prominensei, lesz annyi - ráadásul jó! - gyakorlati képzőhely, amennyire szükség lesz. No és az, aki a szakma nagy öregjeinél kitanul itt, Szekszárdon, nagy valószínűséggel a tanítómester vállalkozásában munkát is kaphat.- Roppant jó dolog ezt hallani - osztja meg őszinte örömét a fórumsorozatot szervező Ady Endre Középiskola és Szakképző Intézet igazgatója Babai Zoltán. - Lehet, hogy az egyre csökkenő gyereklétszám okán a beis- koláztatási versenyben mi nem tudunk, a sok esetben a szülőt és a gyereket megtévesztő ösztöndíjakkal versenyezni, de mi nem a levegőbe beszélünk akkor, amikor azt mondjuk, hogy tanulóink jelentős részét, ha végeznek, a képzőhelyeink foglalkoztatják, ami a mai világban óriási dolog. Az asztalosoktól, villanyszerelőktől és az autósoktól érkező visszacsatolások jelzik: számíthat az iskola eddigi partnereikre, de az iskola és a szekszárdi szakképzés jövőjéért aggódó direktor ennek ellenére még azzal kel és fekszik: vajon meglesz-e a 25-ös tanulólétszám, ami már szeptembertől egyes szakmák tanításának állami finanszírozásához kell. Elhallgatva néhány aggódó, az iskolát, a szakmát féltő felszólalást, nem tűnik illuzórikusnak azt feltételezni, hogy bizonyos szakmákban akkor is lesz, lehet képzés, ha éppen nem jön ösz- sze a törvény által előírt nem könnyen teljesíthető limit - saját erőből. Ha a város, a megye, a kistérség, nagyobb üzemek - prioritást adva a helyi munkaerőpiac által kért, könyör- gött hiányszakmák beemelésének - ebben a jövőt sok szempontból érintő kérdésben összefog. Ha tényleg összefog... Munkanélkülinek képzik őket Nem csak az iskola jövőjéről van szó abban az esetben, hanem kis túlzással a városéról is: képes lesz kiszolgálni a helyi gazdaságszerkezet igényeit a szakmunkásképzés. Meggyőződésünk, hogy nem marad büntetlenül, ha az itt letelepült cégek, különösen az utóbbi időszakban sokat emlegetett autóipari klaszter képviselői tényleg jól képzett, hegesztők, esztergályosok, fémforgácsolók, gépészek, műszerészek, technikusok, mechatronikai műszerészek nélkül maradnak. Pedig eszük ágában sincs esetleg keletebbre telepíteni az üzemet azért, mert ott még alacsonyabb a bérköltség. Fejleszteni, fejlődni akarnak, van, aki milliárdos tételben. Eredeti, saját termékek is a tervező asztalon, ehhez pedig itt, helyben kellene „előállítani” a jól képzett, használható munkaerőt. Nagyon jó lenne, ha a felsőoktatásba bekerülni nem tudó középiskolát végzettek pályaválasztását elsősorban a szülő, a gyerek, az iskola, és a gyakorlati képzőhelyek, az önkormányzatok orientálni tudnák. Ehhez persze szemlélet- változásra lenne szükség. Mert a nép úgymond műveltségszínvonalának „ezerrel" történő emelésére törekvés közepette fokozatosan leértékelődött a szakmunkás, de általában a munka, a kétkezi munka becsülete mifelénk. Ennek súlyos következménye a biztos munkanélküli képzése, szinte üzemszerűen. Mindenki informatikus, valamilyen koordinátor, avagy marketinges és médiamenedzser akar lenni. Nem érdekli sem a szülőt, sem a gyereket, hogy ezekben a divatos szakmákban, amelyekben sok esetben a képző intézetek, nem kis haszonnal, a gyorstalpalók erőltetett menetében gyártják az okleveles embereket, nincs elhelyezkedési lehetőség. Különösen a mérhető adatok alapján nem ok nélkül a „Dunántúl Szabolcsának” is aposztrofálható Tolnában, ahol nem kell annyi informatikus, annyi kommunikátor, felsőfokú közgazdász, turisztikai menedzser, mint amennyien jelentkeznek erre. Éppen ezért a „Szakmunkásképzés jövőjéért” című fórum következő megszólítottjai a városi és a környező középiskolák igazgatói voltak. Sajnos, csak néhányan fogadták el a meghívást, de akik eljöttek azok felettébb megértőek voltak, és nagyon hasznos volt számukra, hogy találkozhattak a gyerekeket nagyon váró, azok képzésére a tőlük telhető maximumot megadó műszaki szakmák képviselőivel. Ezek egyike, az úgynevezett autóipari klaszter létrehozásában fontos szerepet játszó, a high- tech felé nyitó, távoli jövőjét is Szek- szárdra tervező Jakó Kft., amely a volt Agroker bázisán nőtte ki magát, és sokan nem tudják, hogy több milliárdos éves forgalmával szekszárdi, de megyei viszonylatban a legnagyobbak közé számít. Az Adyval remek együttműködést kialakítva már holnaptól készek arra, hogy a hőn óhajtott helyi munkaerő-piaci igényeknek képezzenek a legkorszerűbb technika alkalmazásával, csábító ösztöndíjjal, biztos munkahellyel, biztos megélhetést nyújtva. Kell-e ennél több? Vagy még ez is kevés, az agyakban kialakult beidegződés miatt? Hamis kép a máról- Mi abban bízunk, hogy reagálnak majd erre a megszólítottak - mondta a Jakó Kft. ügyvezetője, Szabó Bertalan. - Eddig is próbáltunk megmozgatni minden követ saját erőnkből, és ugyanez elmondható most már az iskola részéről. - Most itt, a fórumon egy ültő helyemben meg tudom ígérni, hogy mi 15 tanulót tudunk fogadni mechatronikai műszerésznek, gépésztechnikusnak hét helyünk van. Az magától értetődő, hogy ezeknek a gyerekeknek, ha megfelelnek a követelményeknek, munkahelyük is biztosan lesz. Persze, van bennem némi szkepszis, hogy a gyerekek részéről nem lesz mégsem akkora lelkesedés.- Mert talán él egy hamis kép a közvéleményben a szakmákról, a szakmunkásokról. A képzettársítások során megjelennek a zakatoló gépek, olajos ruhában monoton munkát végző emberek és így tovább, nem gondolja?- Egyetértek. De el kellene jönni hozzánk, megnézni azt, hogy milyen körülmények között, mit csinálunk, a felsorolt szakmákban mennyire kell, hogy a fejét, az eszét használja a jövő alapfokú, közép-, és felsőfokú szakmunkás szakembere, láthatnák, hogy milyen a különböző munkafolyamatok informatikai háttere. Régen nem arról van szó, mint az évtizedekkel ezelőtti tömegtermelésben. Mi erőszakkal nem terelhetjük ide a gyerekeket, mi nyitottak vagyunk arra, hogy bármikor jöjjenek, érdeklődjenek, kérdezzenek. Egy-egy, de akár öt üzemlátogatás képbe helyezné a pedagógust, a gyereket, a szülőt, de ha nem jönnek, hanem tévhitek alapján beskatulyáznak bennünket, mint a jövő egyik lehetőségét meg sem említenek bennünket, nem ismerik azt a perspektívát, amit mi tudunk nyújtani, akkor mi nyithatunk, mondhatunk jókat, szépeket. (Folytatjuk.) irpr VRFTP A 7ÍTÁ C A 2007- február 4-én megjelent szám- * l'nl'-'AAl 1 A.o ban „Fókuszban a szakmunkásképzés! Az Ady komolyan aggódik a jövőjéért” című írásunkban a következő állítások jelentek meg: „Az iskolájáért okkal és joggal aggódó direktor mindjárt említi az évtizedekkel ezelőtt felettébb divatos túljelentkezéseket produkáló autószerelő szakmát. Ma már nincs ezen a területen képzés az Adyban." A valóság az, hogy az autószerelő szakmában minden évfolyamon ma is van képzés. A fórumon részt vevő gazdálkodók a következő években legalább 40 tanuló gyakorlati oktatását vállalják minden évfolyamon. Az érintettektől elnézést kérünk.
