Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-12-16 / 42. szám

2007. DECEMBER 16. HÉTRŐL HÉTRE , SZEKSZAUDl '■7/ VASARMAP 7 Ajándékba ajándékkészítési tippeket Színes és hófehér, kicsi és nagy, gömbölyű és szögletes, levelet, vagy üveget formázó, festék és ra­gasztó, csillám és cserép... A sok érdekes holmi láttán bizony bein­dul az ember fantáziája, s már csak arra vágyik, hogy a begyűjtött cuc- cokkal egyedül maradjon odahaza és alkosson. A városközpontban májusban nyitotta meg a „csináld magad” jel­legű hobbiboltját a bájos fiatal hölgy, Madarász Tímea. Mint mondja, már kicsi korában is a leg­kedveltebb időtöltése volt, hogy az otthon talált régi „kacatokból” úja­kat és érdekeseket varázsoljon. Ez a szenvedélye az évek múltával nem lankadt, inkább tökéletese­dett. Ezért döntött, hogy a hasonló ér­deklődésűek és a vállalkozó kedvű­ek örömére ilyen kis „válogatós” üzletet nyisson, aminek a híre való Sággal úgy jár szájról szájra, mint a népmese. Mostanában elsősorban a tizenévesek szállják meg a kelle­mes boltocskát ajándékalapot ke­resve, hogy anyunak, apunak, test­véreknek, nagyszülőknek maguk készíthessenek karácsonyra megle­pd. De keres itt az idős asszony gyöngyöket, mert szeret „fűzni”, sőt vannak, akik katalógusokból kinézett alapanyagokat kérnek, a nagylányok a divatos fülönfüggők és nyakbavalók hozzávalóit válo­gatják. Ám szép számmal azért tér­nek be a „kreatív hobbi” üzletbe, hogy ötletet merítsenek az üvegfes­téshez, a poháralátétek, a fűszer­tartók, a csinos kis dobozkák „fel- öltöztetéséhez”, de vannak, akik először az alkotás technikáját tar­talmazó könyvet vásárolják meg, majd visszatérve igényeikhez iga­zodva válogassanak. A már beindult karácsonyi forga­lom rendesen érződik az üzletben, aminek Tímea szemlátomást örül, készségesen és türelmesen, sőt lel­kesen adja a tanácsokat, a tanácsta­lanoknak pedig az ötleteket, mi­közben sorra szedi elő a legkülön­bözőbb színes „ígyó-bigyókkal” te­li tálcákat, mi több, el is mutogatja a kivitelezés főbb lépéseit. Elismeréssel figyelem Tímea odaadó figyelmességét, amin csak azért csodálkozom kicsit, mert tu­dom, hogy fáradtnak kéne lennie. Vagy mégsem? Mert a hobbit jelen­tő hobbiboltbeli ténykedése rende­sen feldobja? Ugyanis az ifjú hölgy késő esténként a szakdolgozatát ír­ja. Madarász Tímea Veszprémben, a Pannon Egyetem műszaki mene­dzser szakos hallgatója. - vhm ­Újabb ünnep jött el... A belvárosban, a sétálóutcához közel, az egykori század eleji patinás korzó-sor helyén minden megy a maga rendje szerint, ahogy a pangásos évtizedek alatt, után szokásos... és ahogy mennek a dolgok jelenünkben is. Ajándékos bódék, pulóverárusok, forralt bor... páran vásárolnak, mások reggeli szellemként sietve átrohannak, mint egyszervolt vásárló az évről évre egyre átláthatóbb sorok között. Ha nyüzsögnek az emberek, inkább hétvégén teszik azt. De ez is már valamiféle más arcú nyüzsgés, mint régen. Talán a hó segíthetne, az betemetné ezt a szokatlan hangulatlanságot... A buszmegálló környékén segédmunkás fiatal ácsorog sörrel a kézben, s bámul vissza a központ felé, remélve, hogy képes lesz elhozni a boltból az áhított plazmatévét, amit tavaly vagy még évekkel azelőtt betervezett magának, melynek részletét két éve nyögi legjobb barátja. Most már egy jó zoknira se telik, sörre is épphogy, talán jövőre megint lesz munka valahol... A vásártéren ismét „tömegnyomor” tömeg nélkül. Bejutni nehéz, tengelytörő sártenger mindenfelé, immáron száz éve... Bejutván valami­vel több árus tartózkodik, mint a központban, s viszonylag könnyen lehet lépkedni a már lebetonozott ponyvás utcarészekben, furcsa kép fogad, jobbra-balra tekintve mintha szakadék választana el árust és vevőt. Sapkák, tányérok, kabátok, mellények, fapapucsok... Az egykori neves boltos könyvárus még megpróbálja elsózni maradék köteteit, újakat rendelni már nem tud, de úgy néz ki, már nem is akar, ugyanott tart, ahol bezárta üzletét a kilencvenes évek közepén. Odébb, a lángosos épület mellett koros házaspár ücsörög összefagyva a beton szélén, s árulja húszéves vietnámi balzsamait, apró semmiségeit. A dédi a porcelánkutyát is kihozta a családi vitrinből, az unoka már felnőtt, pénz pedig kell. A különös kavalkád szélén csöpp ebek kandikálnak ki dobozaikból leendő gazdájuk orcájára, reménykedvén egy biztos anyagi létből szár­mazó, örökké ízes velöscsontban... Igen, visszamennék én is, el innen most már, de azonnal, el a háztetők felett, a ködös égbolton oda, hol a kisváros főterén országhírű betlehemet állítottak a gemenci erdő fáiból a kisjézusnak, mert igen, ő akkor is megszületett és akkor is létezik szeretet... Gyimótlvy Levente Elhúzódó pályázati elbírálások miatt csökkenő árbevétel Váz-Bau Kft.: jó 2008-as évre számítanak A Váz-Bau Építőipari Kft., amely terve­zéssel, kivitelezéssel és acélszerkezet­gyártással foglalkozik, 1995 óta az or­szág területén mintegy 150 különböző tárolót épített, hozzávetőleg 300 000 m2 lefedett alapterülettel. Körülbelül száz főnek biztosítanak munkát azzal, hogy az engedélyezési tervdokumentá­ció elkészítésétől a komplett kivitelezé­sig mindent elvégeznek. A cég 2007-es évéről, annak eredményeiről a kft. tulaj­donosa és ügyvezetője, Lenkey Imre tá­jékoztat. A Váz-Bau Kft. tizenkét éve szinte kizáró­lag agrár-építőipari tevékenységgel foglal­kozik: magtárak, állattartó épületek, szárí­tók, egyéb létesítmények tervezését és kivi­telezését, továbbá az ezekhez szükséges acélváz-szerkezetek gyártását végzi. Az ilyen tipusü beruházások az évek folyamán majdnem mindig állami támogatással való­sultak meg. Minden év elején különböző pályázati felhívások kerülnek kiírásra, ame­lyek általában mintegy 40% vissza nem térí­tendő állami támogatást biztosítanak a megrendelők számára. Az idei évben február környéken állította össze a Földművelésügyi és Vidékfejleszté­si Minisztérium az Új Magyarország Vidék- fejlesztési Programot, és ebben célokat ha­tározott meg. Ennek alapján márciusban ki­írták a trágyakezelésre irányuló pályázato­kat; európai uniós előírás ugyanis, hogy környezetvédelmi szempontból megfelelő módon (szabályozott minőségű vasbetontá­rolókban) kell elhelyezni az állati ürüléket. Cégünk, amely 13 megyében dolgozik, sok előszerződést kötött a tervezési mun­kákra, hiszen a pályázatok benyújtásához engedelyezési tervek is szükségesek. Az ev elején tehát úgy látszott, hogy jelentős árbevételre számíthatunk, az előző évek­hez hasonlóan. A pályázatok benyújtásra kerültek, és az azok befogadására 90 na­pos határidővel rendelkező Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, melynek ki kell adnia egy befogadási nyilatkozatot, amely afféle előfeltétel a pályázat sikeres elbírálá­sához, a három hónapot négyre, majd ötre, hatra csúsztatta. Az esetek 90%-ában kü­lönben ez a nyilatkozat egyben pályázati si­kert is jelent. A Váz-Bau Kft. így kénytelen volt várakozó álláspontra helyezkedni. Más irányba elmozdulni nem igazán volt lehető­ségünk, hiszen a beruházásokhoz, ameny- nyiben azokat mégis el kell kezdeni, muszáj kapacitást biztosítanunk. Újabb hirek is érkeztek, melyek szerint a támogatási rendszert összhangba kell hoz­ni a hatéves (2007-2013) EU-költségve- téssel; amivel egyébként maximálisan egyet is lehet érteni. Ez azért is előnyös, mert kiszűrhető az, ami korábban zajlott: vagyis hogy nagy várakozás volt abban a te­kintetben, hogy éppen milyen típusú létesít­ményekre fognak pályázatot kiírni. A szink­ronizálás azonban azt is jelenti, hogy a tá­mogatási rendszer folyamatos, tehát akkor is, ha például egy adott év novemberében elfogy a keret egy bizonyos célkitűzésre, a következő évben az illető cél újra megpá­lyázható. Sajnos, mindez gyakorlatilag az év végé­ig tartott. Másfél hónapja pedig bejelentet­ték, hogy az EU elfogadta a magyar vidék- fejlesztési tervet. Tehát amikor mindez ki­írásra került, a megrendelők pénzét elher­dáltuk tervekre, pályázati anyagokra és egyebekre anélkül, hogy a 2007. évben ennek bármilyen eredménye volna. Kér­dés, hogy mi történt volna, ha az ELI nem fogadja el az országos tervet... A március környékén benyújtott pályázatok így no­vemberben kapták meg a befogadó nyilat­kozatot - következésképp az árbevételünk jelentősen csökkent. A helyzet egyetlen pozitívuma az, hogy ezek a megrendelések továbbra is élnek, a pályázatok nyertek, jö­vőre tehát elkezdhetjük a megvalósítást. Szeptemberben kiírásra kerültek az állat­tartó létesítmények felújítását, építését cél­zó pályázatok is, majd februárban kiírásra kerülnek a magtározók létesítésére vonat­kozók is. A koncepció tehát helyes volt: az állattenyésztést preferálták, hogy a magyar állattartók felvehessék a versenyt uniós ve- télytársaikkal. Bízunk abban, hogy legalább a jövő a fent említettek következtében meg­nyugtatóan alakul. Az idei év azonban a vá­rakozással szemben rossz eredményt ho­zott; Így köszönettel tartozunk a Kereske­delmi és Hitelbank szekszárdi fiókjának, hi­szen a nehéz helyzetben is kiálltak a cég mellett. Mindez természetesen igaz az al- és társvállalkozóinkra is. A 2007. évben a Váz-Bau a saját erőből megvalósult beruházások terén ettől füg­getlenül folyamatosan dolgozott, de nyilván sokkal kisebb árbevételt eredményezően. Bízunk abban, hogy a jövő év sokkal jelen­tősebb eredményeket produkál majd. Az alkalmat megragadva minden partne­rünknek kellemes karácsonyi ünnepeket és eredményes, sikeres új esztendőt kívá­nok! Váz-Bau Építőipari Kft. 7100 Szekszárd, Béri Balogh Ádám u. 39-41. Tel./fax: 74/319-854 Tel.: 74/412-344 E-mail: vazbau@enternet.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents