Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-11-18 / 38. szám

2007. NOVEMBER 18. MOZAIK , SZEKSZÁRDI ff\\ yasArnap J) Lírai dallamoktól a kőszikla erejéig Koncert Liszt Ferenc tiszteletére Immár 31. alkalommal egy nagysi­kerű, sokszínű hangversennyel ünnepeltük Liszt Ferenc (1811 — 1886), a sokoldalú zeneszerző, vir­tuóz zongorista születésének év­fordulóját. A Liszt Ferenc Társaság Husek Rezső, Szekszárd komoly­zenei életének megalapozója által 1976-ban alapított Szekszárdi Cso­portjának legrangosabb eseménye minden évben a Liszt-emlékhang- verseny, amelyet 1984 óta a Művé­szetek Háza segítségével rendez­nek meg. Idén valamennyi kiváló művész tiszteletdíj igénye nélkül vállalta a fellépést. Mint már több Liszt-emlékkoncer- ten, most is két orgonán felcsendü­lő, de egészen különböző karakterű mű keretezte az est műsorát. Első­ként Lozsányi Soma játszotta el a legnagyobb hangszeren Liszt Desz- dúr consolationját. A Vigasztalások című sorozat legnépszerűbb darab­jának lírai hangvétele, lágy dállam- vezetése elmélyedésre késztetett. Ez a mű erős Chopin-hatást mutat. Er­ről meggyőződhettünk, amikor a hangverseny következő műsorszá­maként Lányi Péter, zongoraművész bemutatta a lengyel zeneszerző H- dúr noktürnjét, amely gyakori han­gulatváltást tükröz, olyannyira, hogy a kezdeti dúr hangnemet is el­hagyja a komponista, és mollban fe­jezi be a darabot. Ez szintén arra utal, hogy egy érzékeny, kifejező dallamvilágú belső monológot hall­hattunk. A borús lelkiállapot derűs­re váltott a szép mezzo hangú Müller Beáta énekével, amelyet Do­TEMPÓ AUTÓSISKOLA | 7100 Szekszárd, Kossuth L u. 13. • Tel.: 74/311-814 O OKÉV nyoz.: 03-0071-02 - Akkradltádói Kim: AL-1449 e ***• TANDÍJKEDVEZMÉNY szgk. kategóriából 10 OOO Ft! SZÁMÍTÓGÉPES | vizsgafelkészítés, I gyakorlás! í TANFOLYAM INDUL: | november 21. o 16 órakor a Szekszárd, Kossuth L. u. 13. s Tel.: 74/311-814 www.tempo-autosiskola.hu bai Tamásné zongorakíséretével adott elő. A magával ragadó Wie Me­lodien Zieht Es Mir című Brahms-dal arról beszél, hogy egy dallam úgy hathat érzékeinkre, mint a tavasz vi­rágai, vagy a lágy szellő. Johannes Brahms (1833- 1897) megkapó szép­ségű dalai közül a koncert során még a Liebeslauschen (Szerenád) cí­műt adta elő Müller Beáta Dobai Tamásné kíséretével. A német zene­szerző felpezsdítő dala után követ­kezett az est legvidámabb zenemű­ve, Claude Debussy Lavine tábor­nok, a bohóc című prelűdje. Grósz Zsuzsanna, zongoraművész kitűnő­en érzékeltette a mű játékosságát. A Folies Bergőre műsorának egyik népszerű attrakciója volt Lavine ge­nerális, az excentrikus, a korabeli Párizs hasbeszélő művésze. Debus­sy műve kiválóan visszaadja a tábor­nok fabábjának esetlenségét. Ezután a lengyel nemzet feszes, pergő rit­musú tánca következett Fryderyk Chopin (1810-1849) az érzelmek diktálta ritmusváltásokkal teli kom­pozíciójában. A keleti szláv zenei elemekből építkező Cisz-moll polo- nézt Lányi Péter lendületes előadá­sában hallhattuk. Chopin hazájának elvesztett dicsőségére emlékezik po- lonézeiben, jó barátja Liszt Ferenc is elkötelezett szülőföldje iránt, szám­talan magyar tárgyú zeneműve szü­letett. Magyar rapszódiáit a cigány- zenekarok hangulata ihlette. „En va­gyok a magyar királyság első számú cigánya!" vallotta magáról büszkén Liszt e művek kapcsán. A nem kevés virtuozitást igénylő élénk zongora­futamokban bővelkedő 11. magyar rapszódiát Husek Rezső Cziffra- díjas zongoraművész kitűnő előadá­sában hallhattuk. A lassú, cimba­lomra emlékeztető motívummal kezdődő lenyűgöző darabban a ver­bunkos dallamkincs ismerősen hangzó „nótái” mellett máig isme­retlen eredetű melódiákat is felfe­dezhettünk. Liszt Ferenc érdeklődé­se az 1850-es évek végétől az egy­házzene felé fordult. Krisztus című oratóriumát maga írta át orgonára. Ennek Tu es Petrus című tétele elemi erővel szólalt meg a koncert záró­darabjaként Lozsányi Tamás orgo­naművész előadásában. „Te Péter vagy, és erre a sziklára fogom építe­ni egyházamat” - mondja az oratóri­um szövege. Az egyházalapítás tetté­nek nagyszerűsége, ereje Liszt zené­jében is kifejeződik. A szekszárdi közönség mindig ki­törő lelkesedéssel fogadta Liszt Fe­rencet. Nem volt ez másként most sem, amikor már csak műveiben volt jelen, és kortársai, barátai szer­zeményei hangoztak fel tiszteletére. Az est magas színvonalához hozzá­járult Lakatos Orsolya igényes mű­sorvezetése is. K. E. EVANGÉLIUM Hátha Azután ezt a példázatot mondta (ti. Jézus): „Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt ke­ressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fü­gefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiá­ba? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki. ” (Lukács 13, 6-9) Áldott gazdája van ennek a fának! A kert ura szigorú, de igazságos. Ő ültette, azaz élettel ajándékozta meg ezt a fügefát. Szőlőskertbe, az­az védett helyre plántálta. Megvárta az időt, amikor az gyümölcstermő korába lép, s még akkor is 3 éven át remélte a termést. Mindhiába! Ez egy vacak, terméketlen fa, amit ki kell vágni! Az ítélet fájdalmas, de jo­gos. Ám ekkor váratlan fordulat következik: valaki közbenjár ezért a rossz fáért. Bár nincs rá logikus magyarázat, bár nem kifizetődő, sőt áldozattal jár majd számára, de valaki még egy esélyt kér: „Hátha terem...” És a Gazda dönt. Igazsága és szeretete mutatkozik meg az íté­letben: a fügefa kap még egy évet. Ennek az ajándékba kapott időnek minden darabkája új esély, melyben „hálás igyekezettel” kell majd a fá­nak gyümölcsöt érlelni. 12 hónapnyi, 52 hetet átölelő, 365 napot jelen­tő 8760 percet adó, 525 600 másodpercnyi színtiszta kegyelem. Az igazságos Gazda: az Atyaisten. A sokszor terméketlen fa: az em­ber. S akiben az újrakezdés reménysége megtestesül, a közbenjáró vin­cellér: Jézus Krisztus. Az az érthetetlen fordulat, mellyel az ítéletre méltó, most új esélyt kap: a kegyelem. Az újabb egy év: a kegyelem ne­künk adott ideje, az Úr kedves esztendeje. A Megváltó időt kér még, s közben fáradhatatlanul munkálkodik: hátha meghallják még többen hívását, megértik, elfogadják végre sza­vát. Hátha az ő Lelke erejével végre gyümölcsözőbbé lesz életünk. Időt kaptunk: azért nincs még vége a világnak, mert a Gazda vár: esélyt ad­va ezzel a „terméketlen fáknak” a megmenekülésére. Minden másod­perc, minden perc, óra, hét és év újabb kiáradása az irgalomnak, amíg le nem jár az idő... Mert az idő véges, mert lesz ítélet! De addig mind­annyiunké a felkínált kegyelem! „Szeret az ÚR, azért nincs még vé­günk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!" (JerSir. 3,22-) Séf esik Zoltán evangélikus lelkész In memóriám Vaszkó Judit Edző néni elment! Nem volt még néni, csak gyermekeim hívták így. Fiatalos volt és elhivatott az atlétika iránt. Kitartó, elkötelezett, és ami a nap­jainkban legfontosabb - mint hiányzó ér­ték - hitelképes. így tudta nevelni tanít­ványait, kik vele a legbizalmasabb kap­csolatban voltak. Magatartását, kitartá­sát, küzdőképességét illetően követőjévé váltak. Sok szülő nevében köszönöm meg, hogy segítségünkre volt a gyermeknevelésben és felmutatta nekik a legnemesebb emberi erényeket. A gyermekeinket biztos helyen érezhettük az atlétikai pályán, pedagógusérzéke magához kötötte valamennyit. Fájdalommal tölt el váratlan távozása, hisz őt pótolni talán nem is lehet. Köszönetét mondunk mindenért, amit gyermekeink tőle kaptak. Emlékét megőrizzük! Isten vele! id. Posta Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents