Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-11-11 / 37. szám
2007. NOVEMBER 11. Irodalmi idezö vasaknäp/u Gondolkozás az erdélyi irodalom felől - másodízben Múlt heti írásunkban felvetettük a kérdést: vajon a kortárs erdélyi magyar alkotók számíthatnak-e figyelmünkre? Ismerjük-e, megjegyezzük-e nevüket? Elér-e minket üzenetük? Földi létük elmúltával állítunk-e emléket tiszteletükre? Vegyük például az Erdélyi Magyar írók Ligáját. Olyan nevekkel találkozni, mint L. Simon László, Orbán János Dénes. Egyetemi szemináriumokon elhangzik olykor a nevük, elvétve még pár munkájukat is elemzés tárgyává teszik. Ezután következik, hogy a leendő értelmiségiek emlékezetében megmarad egy név, ám műveket és ideákat már egyáltalán nem tudnak hozzájuk kapcsolni, s nem látják a köréjük rajzolódó erővonalakat sem. (Előre bocsátva: tisztelet a kivételnek, de talán valóban túlzás kortársi tájékozottságot, logikában való jártasságot elvárni olyan hallgatóktól, akik ötösével vonulnak tátott szájjal egymás mellett a járdán, el- bűvölten cipősarkuk kopogásától, s fennhangon hirdetik büszkén: megint átvágták zéhán a tanárt...) Nem lehet eléggé hangsúlyozni a felsőoktatásban részt vevők szerepét. Rajtuk áll vagy bukik nemzedékek műveltsége, nekik kell igényességre, alaposságra és kitartásra nevelni megszületendő gyermekeiket, példával járni előttük... Oldalakon át lehetne szólni ma élő alkotók életéről, filozófiájáról, műhelytitkaikról és kapcsolataikról. Mi mégis az örökké friss hangú Reményik Sándorról gondolkozunk, annál is inkább, minthogy Babits Mihály gyönyörűen mutatta meg, miként is lehet ezt tenni. Volt egyszer egy osztály... A kis Reményiket szülei a kolozsvári református főgimnáziumba küldik tanulni 1900-ban. Vajon kik az osztálytársak? Makkai Sándor, Ligeti Ernő és Indig Ottó. Ugyancsak a kollégiumba jár Áprily Lajos, az akkori nyolcadik osztálynak pedig Kós Károly Kós Károly jeles tanulója. Barátságok szövődnek, szövetségek köttetnek. Életre szólóak. A felnövekvő fiatalok szivacsként szívják magukba a tanokat, erkölcsöket. A nagyenyedi születésű Makkai Sándorból 1926-tól az erdélyi egyházmegye püspöke lesz, mikortól is fáradhatatlanul harcol az ottani magyarság oktatási, kulturális és politikai jogaiért. Nemcsak ő válik később szeretett és népszerű íróvá, hanem az Erdélyi Szépmíves Céh majdani alapítója, Kós Károly is. Az építész, grafikus, író és politikusról sokat mond az aprócska tény: az első világháború idején állami ösztöndíjjal járt Isztambulban, hogy a bizánci és a török városépítészetet tanulmányozza; hazatérve az ipar- művészeti iskola építészeti tanszékén várta tanári kinevezés Budapesten, ám ő visszautasította az ajánlatot, s a főváros helyett szülőföldjét, Erdélyt választotta. Sztánán élte meg az összeomlást, itt kellett újra az alapoktól kezdeni egzisztenciájának megteremtését, alkalmi munkákból fönntartania magát és családját. Ekkor, 1918-ban jelenik meg Reményik első versesköteCSALÁDI ESEMÉNY? NÉVNAP? SZÜLETÉSNAP? EGYÉB ÜNNEPI ALKALOM? SEGÍTÜNK! KERESSEN MINKET! Babits Kiadó Kft. \ ^ 7100 Szekszárd, Sport u. 10-13. 'yjßj £ Telefon: 74/529-3 89; fax: 74/529-383 E-mail: info@babitskiado.hu Web: www.babitskiado.hu te, a Fagyöngyök. A természetszeretet és az istenhit nem pusztán indulását jellemzi, tizennégy évvel később ugyanezen hit hatja át költészetét. 1932-ben lát napvilágot a Szemben az örökmécsessel, valamint Kenyér helyett című kötete. „Vallomása szerint szociális változás csak lelki megtisztulás révén lehetséges. Kenyér helyett virágot, erőszak helyett vigasztaló szót és forradalom helyett Istenhez való visszatérést hirdet. Ez Reményik válasza azoknak a fiataloknak, akik a harmincas években szemére vetették, hogy verseiben nincs szociális szín, társadalmi javító szándék” - olvashatjuk a Reményik Sándor Emlékkönyv című kötetben, melyet az Erdélyi Szépmíves Céh adott ki 1998-ban. A többszörös Baumgarten-díjas költőhöz ekképp szól szenvedéseinek csúcsán Babits Mihály Egy verses levélre című költeményében: „Ha nem tudtam mindjárt felelni, / tulajdonítsad zavaromnak. / Úgy forgattam soká kezemben / zengő leveled mint aki / nézi, nem hibás- e a címzés. / Nem ismersz, messze vagy, barátom! / Ha látnál, hogy fetrengek itt, / már csak a testben élve, már csak / egy nyaláb testi fájdalom, / erőtlen, gondolattalan: / nem írtad volna amit írtál. / A versed édes és kegyetlen. / Úgy hangzik mint a trombita / a nyomorék vitéz fülében, / vagy a halott álmai közt, / aki már feltámadni nem tud, / de a hangot, mely költené, / beszövi az álmok közé, / beszövi kínjai közé, / s a költögető hang, a hang / kínok és álmok közt örökre / zeng tovább édesen s kegyetlen.” Babits Az erdélyi költő című ta10. feladvány Mi a címe Reményik Sándor versének, melyből az alábbi idézet származik? „Gondolok valakit, Akivel összefügg az életem. Lehet: nem ismerem, Lehet, nem fogom ismerni soha, Lehet, hogy egy más csillagon lakik. És mégis összefügg az életünk Rejtelmes, örök rendelés szerint." Megfejtéseiket (az előző feladványokét is) szerkesztőségünk címére várjuk: Szekszárd, Béla tér 8., Polgármesteri Hivatal, aljegyzői titkárság. Kérjük, hogy a választ beküldők saját nevük mellé írják oda az iskola nevét is, ahová járnak, s a borítékra a „LITERÁTOR” jeligét! Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a jövőben rovatunk nem csupán az iskolás korosztályt hívja játékra. A visszajelzések alapján, igazodva az Önök igényéhez, örömmel fogadjuk bárki helyes megfejtését! Minden hónap végén a helyes megfejtést beküldők között sorsúi] uk ki azt az értékes ajándékcsomagot, melyet a Babits Kiadó ajánlott fel. Reményik Sándor nulmányában így vall: „Régi olvasója vagyok Reményiknek. (...) Költeményeiben olykor szinte minden dísz, sőt öltözet nélkül látszik elénk lépni a mondanivaló, de mégsem abban a meztelenségben, mely már maga is jelmez, mégpedig a legfeltűnőbb, legrikítóbb minden jelmezek között. Még a szabad vers legzajosabb tombolásának idején sem kérkedett soha szabadságával, prózaiságával. Verse, mint a halk és igénytelen hang, semmi mással sem akar hatni, mint csak avval, amit mond.” Döbbenetes, hogy mi lehet számunkra a mai napon legfőbb üzenete Reményiknek - a jövőbe látás képességéről vallanak szavai: „Tizennyolc éve prédikálom: maradni, s a fészken megülni!” Panyi Zita
