Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-11-04 / 36. szám
2007. NOVEMBER 4. IRODALMI IDÉZŐ tasArmapK Gondolkozás az erdélyi irodalom felől - első ízben Milyen a magyarok irodalma napjainkban? Egységes-e abban az értelemben, hogy minden egyes művelője szabadon merítkezhet gondolati, formai és nyelvi értemben egyaránt elődei munkáiból? Egyazon törekvés vezérli-e az alkotókat, mikor önismeretük határát feszegetve néznek farkasszemet az üres papírral, mögötte a várakozó olvasóval, konkrétan pedig az írni nem tudó, mégis gyakran kritikai erejét próbálgató réteggel? Azonos feladatokat kell-e ellátniuk az íróknak? Lehetséges-e határokon átívelő, közös művészeti remekeket teremteni, vagy számolni kell a megtorlással akár az Unión belül is? Veszélyes kérdések ezek. S mire megyünk a potenciális válaszokkal? Talán elgondolkodtatnak, azt a hitet erősítik bennünk, hogy minden gondolat előre vezet. Egy olyan „előre” felé, ami mindenkinek a szellemi fejlődés érdekében való összefogást, gyökereink és hagyományaink óvását, hasznos munka végzését jelenti, nem pedig erőszak szülte ostoba izolálást vagy bármiféle diszkriminációt. Tamási Áron 193S áprilisában Kolozsvárott írt Gondolat és árvaság című esszéjében visszaemlékszik egy pesti kávéházi beszélgetésre. Kós Károly kapcsán egyik - nevén nem nevezett - ismerőse a következőképp nyilatkozott: .....én ne m tudok megbékélni az erdélyi irodalommal. (...) Elsősorban művészetet akarok az irodalomtól. Nekem hiába mondják, hogy komoly tartalom, nemzetnevelő tendencia, erkölcsi magatartás és egyéb ehhez hasonló. A számomra művészi legyen az az irodalom, és ne akarjon se tanítani, se nevelni. Nekem ne revideálja a történelmet és ne helyezkedjék valamilyen cél érdekében erkölcsi magaslatra, mert annak nagyon dilettáns íze van.” Tamási Áron mélyen hallgatott és nem keveset tanult az elhangzottakból. Felgyülemlett indulatait némi iróniával átszőve az esszében így fogalmazta meg: „Mi is jól tudjuk, hogy a magyarországi írók általában jobban tudnak írni, mint az erdélyiek. (...) De viszont tudjuk azt is, hogy amíg az ő hátuk mögött mesteri elődök állnak, addig nekünk újra kellett kezdenünk sok mindent, s nem utolsósorban formát és nyelvet. És tudjuk azt is, hogy amíg az ő mondanivalójuk egyrészt az elődök folytatása, másrészt pedig a modern európai irodalom témakörének magyar nyelvű változata, addig a mi mondanivalónk egyetlen előde az összeomlás, kortársa pedig az erdélyi névtelen magyar.” Keserű, egyben jogosan metsző szavak ezek. „Olyan gondolatkört kell adnunk, amely ne csak magyar legyen, hanem emberi is. Amely nem csak praktikus legyen, hanem erkölcsös is. Amely nem csak bátor és útmutató legyen, hanem igaz és megbízható is.” - folytatódik az írás. Tamási kitér arra, ennyi teher mellett százszorosán meg kell küzdeniük a legapróbb eredményekért is. Abból indul ki, hogy valljuk és hirdetjük azt a szellemi közösséA budapesti Magyar Színház március óta játssza az Ábel színpadi változatát Kép forrása: wwiv.magyarszinhaz.hu Tamási Áron get, amely a világon szétszórtan élő magyarokat egybekapcsolja, egy lelki impériumban egyesíti őket. Ez esetben a politikai nemzet szellemi képviselőin a felelősség a szellemi élet helyes megítélését illetően. (!) Ez persze nem szorul különösebb kommentárra. Tamási szomorún írja le, hogy a minap oly kritikáját hallotta az erdélyi irodalomnak, amelynek hangjában lekicsinylés, ítéletében elítélés volt. Napokig olyan lelkiállapotban élt az őszinte és felelős hangtól, amelyet a gyötrelmes vajúdás és a kínzó árvaság jellemez legpontosabban. „Számot vetettem nemcsak magammal, hanem magamban az egész erdélyi irodalommal. Ami engem illet: munkás és falusi gyermekkor után, és olyan diákévek után, ahol a falusi származást csak nagyobb szellemi és fizikai erővel lehetett a tanulótársakkal és tanárokkal feledtetni, önként mentem el tizennyolc éves koromban a háborúba, s onnét megtérve és azóta állandóan még egy erősebb küzdelmet állok: egyrészt magyarságomért, másrészt irodalmi és erkölcsi magatartásomért, mely a szabad gondolat és az emberi értékek jegyében áll. Ezen a magatartáson nincs mit változtatnom, és nem is fogok változtatni.” Gondoljunk csak bele, nem telt el száz év sem e szavak leírása óta! Tamási Áron munkásságáról némely iskolában érettségi tétel formájában emlékeznek, kötelező olvasmányként szerepelnek művei a tananyagban. Vajon a most élő erdélyi magyar alkotók reménykedhetnek e hasonló jövőben? Mit teszünk azért, hogy először is megismerjük őket, másodsorban pedig művészetüket, mondanivalójukat a fiatalság vagy szűkebb körünk elé tárjuk? Vegyük sorra, hány határon túli folyóiratot ismerünk, s hányat tudnánk közülük jellemezni... Minden változtatás első lépése a felismerés, idézzük hát föl Octa- vian Goga aforizmáját: „A por nem is lenne annyira kellemetlen, ha nem tudnók, hogy elegendő néhány vízcsepp, és máris sárrá változik.” Panyi Zita 9. feladvány Tamási Áron egyik legismertebb műve az Ábel-triló- gia. Mi a címük az egyes köteteknek? Megfejtéseiket (az előző feladványokét is) szerkesztőségünk címére várjuk: Szekszárd, Béla tér 8., Polgármesteri Hivatal, aljegyzői titkárság. Kérjük, hogy a választ beküldők saját nevük mellé írják oda az iskola nevét is, ahová járnak, s a borítékra a „L1TERÁT0R" jeligét! Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a jövőben rovatunk nem csupán az iskolás korosztályt hívja játékra. A visszajelzések alapján, igazodva az Önök igényéhez, örömmel fogadjuk bárki helyes megfejtését! Minden hónap végén a helyes megfejtést beküldők között sor- suljuk ki azt az értékes ajándékcsomagot, melyet a Babits Kiadó ajánlott fel. Az eddigi feladványainkra a legtöbb helyes megfejtést Strau- binger Péter, az I. Béla Gimnázium 10. B osztályos tanulója küldte be. Az ő nyereménye a Babits Kiadó által felajánlott Varga S. József életműsorozata, melyet a kiadónál hétfőtől péntekig 10-15 óra között (Szekszárd, Sport u. 13.) személyesen, a személyi igazolvány felmutatásával vehet át nyertesünk. Gratulálunk.
