Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-11-04 / 36. szám
2007. NOVEMBER 4. MOZAIK vasArmap j) „Lehullott a rezgőnyárfa... EVANGÉLIUM Legyetek szentek, mivel én is szent vagyok! (Lev 11,45) A Mindenszentek ünnepe (november 1.) mindenkinek a temetőt juttatja eszébe. Ez helyes is, mert valóban ilyenkor odamegyünk sírt díszíteni, gyertyát égetni, koszorút vinni, emlékezni és ami a legfontosabb imádkozni. Mindenszentekkor azonban azokra gondolunk, akik a mennyben vannak, Istennél, tehát szentek. Szentté lenni annyit jelent, hogy, mint Isten gyermeke életem végén hazamehetek. Csak akkor fogad be otthonába atyám, ha földi életemben Isten gyermekeinek életét éltem. Nekünk keresztény embereknek a szentségre törekvő embereknek kell lennünk. Vagyis ez azt jelenti, hogy Jézus életét kell megvalósítanom magamban. Természetesen ott ahol élek, amilyen körülmények vesznek körül olyanok között kell nekem szentté válnom. A szentté válás nem egyfajta rendklvüliséget jelent, hanem azt jelenti, hogy élem a jelen pillanatot és azt akarom teljes szívvel tenni, amit pont csinálok. Nem vágyódom másfajta körülmények közé, vagy életállapot után, mit ahová a Jó Isten helyett. Nem szenteskedni kell, hanem egyszerűen csak rendesen és becsületesen kell élni, ez már a szentség útja. Mindenkinek a maga helyén kell megteremnie a jó termést, tőlem azt fogják számon kérni, hogy milyen pap voltam, a másiktól, hogy milyen családapa, vagy családanya volt, vagyis mindenkinek a saját bőrét kell vinnie a vásárra. Ott az ítéletkor már senki nem segíthet rajtam, ott nekem kell számot adnom életemről. Ezért kell ezt a földi életet, az örökélet szolgálatába állítani, vagyis igyekszem mindent úgy tenni, ami az örök boldogságomat is szolgálja, ami közelebb visz Istenhez, és nem választ el tőle. Pár éve egy ifjúsági misén Pécsen a Miasszonyunk nővérek mutatkoztak be, akik a föloszlatáskor 1700 diáklányt neveltek az elemitől az érettségiig. És ők hivatkoztak az ő jelmondatukra: Mindenkinek használni és senkinek sem ártani. Ez annyira megtetszett nekem, hogy ez nyugodtan lehetne a keresztény ember jelmondata is. Nem kell ahhoz apácának lennem, hogy igyekezzem mindenkinek használni és tudatosan ne ártsak senkinek. Jézus is megfogalmazta ezt, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek ti is tegyétek velük. Ez egészen egyszerű feladat nem kell hozzá semmi előképzettség, hanem csak egyszerűen lelki finomság kell, észrevenni, hol segíthetek, hol lehetek másnak a hasznára és elkerülni azt, hogy másokat megkárosítsak. A mi életünk is egyszerű szürke hétköznapi élet, de ha törekszünk a hétköznapi dolgokat szent módon megoldani, akkor mis is rálépünk a szentség útjára. Nem kell félnünk attól, hogy szentként éljünk, mert ezáltal az örök sorsunkat készítjük elő. Kérjük, mindazokat a szenteket, akik körünkben éltek, akik szentként éltek közöttünk, járjanak közben éretünk, hogy velük együtt lehessünk majd Isten boldogító országában. Ámen. Bacsmai László plébános A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szekszárdi Csoportja 2007. november 10-én, 19 órakor rendezi JÓTÉKONY CÉLÚ Erzsébet-báljá t az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola aulájában A zenét a Gáti-zenekar szolgáltatja A bált a Bartina Néptánc Egyesület Garay gimnazista táncosai nyitják meg palotással A bál védnökei: Bíró László püspök úr, George Twickel báró úr Bálunk bevételét a városunkban és környékén élő szegény és elesett emberek megsegítésére fordítjuk. TEGYÜK SZEBBÉ KARÁCSONYUKAT! Jegyek kaphatók a Máltai Szeretetszolgálat irodájában (Hunyadi u. 4.) naponta 9-11 óráig, telefon: 319-884 A bál támogatása: 1400 Ft • A vacsora (igény szerint): 1600 Ft Szeretettel várjuk Önt, családját, barátait hangulatos esténkre! Mindennemű támogatást szívesen fogadunk! ...arany színű levele... egy levélre rá volt írva rózsámtól az üzenet”... Száz hegedű zokog, sirat egy holtat, amíg viszik, amíg leteszik a sírba. „Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves”... Ezt a fájdalmat már sok-sok hangszer lelke se bírja, el-elcsuklik a hangja. Félelmetes az elmúlás hatalma, mert annak, aki meghalt, nem mondhatjuk azt hogy aludjunk rá egyet, és majd megbeszéljük holnap, hisz a kedveskedő, szerető szép szavakat nem hallja, mert közénk állt az élővilág, amin ő már túl van. Talán csak a legszebben szóló hegedűnek hangja részesül abban a nagy-nagy isteni kegyelemben, hogy azt meghallja, s fénylő csillaggá válik lelke, ahogy csillagporból gyúrt testét szép lelke elhagyja. A vénülő kéz egyre nehezebb, nem gyötröm tovább hegedűm lelkét. SZÉP HANGSZEREM inkább most leteszem, zengő, tiszta hangja már csak emlék. Ujjaim görcsösek, csuklóm merev, karom sem bírja hangszerem terhét. Nem akarok én már muzsikálni, már csak csendben elhalni szeretnék, ahogy fortéból halkul a zene.... s amint int a karmester, csend legyen.... ... elment ... ez a nyár is örökre. Nem ez a nyár volt életem legszebb nyara, de én ennek ellenére mégis nagyon szomorúan veszem tudomásul, hogy elmúlt, mert én már tudom, sőt, értem is és érzem is, hogy bármilyen szép is lesz az ősz, ezt a nyarat sem pótolhatja semmi, sem az ősz, sem a tél, de még a világ legszebb tavasza sem feledtetheti. Miért? Azért, mert én titkon, a lelkem mélyén, már a következő nyár elmúlását siratom, hiszen csak a meg nem születő emberek és pillanatok örökkévalók. Az emberek, akár az évszakok elmúlnak, elmennek egymás után az ismeretlen határtalan messziségbe. Mi pedig, a még életben maradók - más út nem lévén - megyünk utánuk a számunkra előre kitaposott úton. Elment Bálint György Lajos George Valentin Bálint György Lajos Könyörgés Csak azt ne mondd, Uram, ha egyszer színed elé engednek, hogy kezdd újra utad, mert én téged át nem engedhetlek, pedig nem vagy buta, de azt, amit ajándékként kaptál tőlem, az életed, elrontottad. Küldhetnélek téged a pokolba, de túl kevés volna, a bűnöd súlyosabb, ezért az életed újra éled, de meg kell ígérned, ezúttal nem leszel már lélek, kit mindenki átverÁMEN! Csak ezt ne mondd, Uram, inkább örökké tisztító tűzben égjek! Meghalok, ha mindent újra át kell élnem. Hiszékeny és naiv vagyok, s akárhányszor fogok újjászületni, én már csak ilyen maradok... Uram... nem lehet rajtam segíteni. George Valentin (ismeretlen angol költő) A vén zenész
