Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-02-11 / 4. szám

2007. FEBRUÁR 11. MOZAIK , SZEKSZÁRDI MSÁttKAP j) Arra jártam... 6. ...amerre valósággá vált egy felelőtlenül vágyott gondolatom; nevezete­sen, hogy a fákat mindig párosával lenne csak szabad kivágni. Régen túl­zásnak éreztem számon tartani, szóvá tenni, vagy akár megírni egy-egy nálunk jóval tisztesebb kort és történelmet megélt fa csonkokra fűrésze­lését, aztán ez megváltozott. Mert amikortól forró nyarakon jólesik az ol­tott, virágos kőrisek árnyékában elsuhanni kerékpárral, megállni és lopni róluk nagy titkon egy pici ágacskát vagy virágot a Bartinarutcai alkonyban járva, onnantól az ember megjegyzi a fákat. Tudja, melyiküket metszet­ték éveken át nagy gonddal, szeretettel, megtanulja érteni és értékelni az almafaág igyekezetét, amivel törés után nő tovább és tovább, még ha gör­bülve is a rá mért tehertől. S nemegyszer mélázik el azon, ugyan hány ar­cát láthatták a hangtalan, bölcs fák Babitsnak, vagy egyáltalán azoknak az embereknek, akik fölépítették, lakták a mi Szekszárdunkat, lelkét és ér­telmét lehelték neki. Azután arra gondol, ez is megszűnik majd a régi, tor- nácos házakkal együtt, ahol sámlikra telepedtek a nénik esténként egy- egy félórácskára, lábukat mamuszba bujtatták és tekintetüket hosszasan egy láthatatlan pontra függesztették. Keserű ez, ezen fölül még valós is. Ezért gondoltam, legalább a fákat ne tegyük ki a társtalan elmúlásnak, hi­szen annyi mindent láttak, megértek; tüzet, temetéseket, mialatt új embe­rek siettek templomba, lakodalmat, gyerekcsapatok szemétgyűjtő akcióit a Séd medrénél, üres söröspoharakat, konfettiket szilveszterek éjei után, mégis árnyékot és hűst adtak, évről évre csodálhattuk kibomló rózsaszín, fehér virágaikat, illatukkal kedveskedtek. A Babits utca elején többet nem lesz részünk ilyen élményben. Két gesztenyefát vágtak ki. A meghagyott rönkök nem tűnnek betegnek. Persze, ehhez a szakemberek értenek... A gesztenyefáknál fiatalabb juhar pedig bizonyára a Béla térre érkezők pa­norámáját zavarta... mindenesetre alapos munkát végeztek a kivezényelt személyek. Már csak az a kérdés, vajon amikor rügyfakadás előtt felkeres­sük az önkormányzat illetékes osztályát és segítségüket kérjük, hogy a la­kótelepi fák ágai benyúlnak a teraszokig, s meg kellene metszeni őket, mi­ért azt a választ kapjuk, hogy majd, ha marad pénz, talán intézkednek? Lassan már két éve... Panyi Zita Idősek beszélgetnek- Egyedül maradtunk... - Bizony egyedül. Sose hittem volna, hogy ennyire hiányozni fognak elvisel­hetetlen rigolyái a feleségemnek. Hallgatnak. - Emelték a távfűtés árát, te se kapsz támogatást? - Egy­formán 96 ezer forint a nyugdí­junk, hogy kapnánk? Csak azt nem értem, hogy már 3-4 éve be se kap­csolom a radiátorokat, mégis 18 ezer forintos számlákat küldözget­tek, akkor most hatjegyű számlát fognak kiállítani? - Az a 18 ezer fo­rintos számla a lakásodon átveze­tett melegvizet szállító csövek mi­att voltak. - Miért nem vezették a lakásomon kívül? Én direkt meg­kértem rá őket... Alig vagyok itt­hon, akkor is vastag takarók alól nézem a tévét, amíg valamelyik unokám be nem kapcsolja. Akkor hasra fekszem, bedugom a fülem és elalszom. Alig eszem, alig hasz­nálom a villanyt, havonta csak egy­szer fürdők, kb. 1/2 másodperc alatt letussolok, mégis mindig ki­ver a hideg veríték, ha meg kapom az OTP-től a havi elszámolást. La­kástörlesztés, telefondíj, közös költség, villany, távfűtés (távhö + melegvíz), biztosítás, kábeltévé, (esküszöm, az alapcsomagot fo­gom kérni!) háztartási szerek, kommunális adó, hidegvíz-díj és csatornadíj, vizitdíj, kórházi napi­díj + ennek ötvenszeres hálapénze, orvosságok egy szatyorral, átlago­san 60%-kal magasabb áron... foly­tassam? - Az unokáiddal, nagyon aranyosak, igazán boldog lehetsz. Boldog is vagyok. Jönnek az uno­kák naponta, szia, papa, csak felug­rottunk, hogy jól vagy-e, és már mennek is a fürdőszobába egymás után kb. 2-2 óra hosszáig (lá­nyok!), a fiúk délutánonként 3-4- szer jól meguzsonnáznak, megisz­nak cirka 3 liter Coca-Colát, kama­szok, bömböltetik a rádiót, televízi­ót, magnót, általában bekapcsol­nak minden elektronikus szerken­tyűt.. - De hát ez rettenetes, ször­nyű!! - Dehogyis - mosolyog a nagypapa - ők az én szemem fé­nyei, bele is őrülnék az unalomba, a magányba, a reménytelen és cél­talan életbe, ha nem láthatnám őket naponta... Szerencsére van még egy kis megspórolt pénzem, és tegnap jelzálogkölcsönt vettem föl az értékes belvárosi lakásomra. Ettől egy kis lelkiismereti problé­mám van, mert a brókerem szerint ezzel könnyen elherdálhatom gye­rekeim örökségét. De én optimista ember vagyok, hiszek a pénzügy- miniszternek, 2—3 év múlva stabi­lizálódik, megerősödik a gazdasági életünk, és én játszva visszafize­tem azt az 50 millió Ft-os jelzálog­kölcsönt. Bálint Gy. Lajos EVANGÉLIUM Az imahét áldásairól A Krisztus-hívők egységéért elindult törekvés az 1740-es években Skóciában vette kezdetét. E bibliai alapon és Krisztus tanításán nyugvó mozgalom azt tűzte ki célul, hogy a világ keresztyénéi bárhol is éljenek, együtt tudjanak imádkozni az egyház egységéért és a Szentlélek kiáradásáért. Komoly múltra tekint tehát vissza e nemes szándék. 1968 volt az az esztendő, amikor először készült közös dokumentum, amely az imahét témáját meghatározta és a világ keresztyénéire nézve elfo­gadottá tette. Az idei témánk egy gyógyítási történet végkicsengése: „a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé” (Mk 7.37) Ez a történet az egységtörekvésen belül az emberi szenvedésekre adandó válaszokra hívja fel a figyelmet Dél-Afrikának egy olyan térségét illetően, amely tőlünk földrajzilag igen távol esik (Umlazi), de az ott élő emberek gondja holnap akár a mienk is lehet. Összezsugoro­dott a Föld, egymásnak szomszédaivá lettünk, nem vonhatjuk ki ma­gunkat e világért érzett felelősség alól, mert ennek minden örömét és baját egyre inkább a saját bőrünkön érezzük. A keresztyén embernek egy lehetősége van az Istennel való kapcso­lattartásban és ez az a kiváltságos helyzet, amit imádkozásnak nevezünk. A Bibliában nyomon követhetjük a „nagy imádkozók” életén keresztül magának az imádkozásnak a fejlődését is. A legszebb példákat az Ószövetségben, a Zsoltárok könyvében találjuk, ahol szinte minden élethelyzetre nézve kap lehetőséget az ember az Isten előtt való megállásra. Hálát adhat a megtapasztalt áldásokért, bűnbánattal járul­hat a bűnt megítélő, de a bűnöst szerető Atya elé. Az imádságok legszebbike az Űrtói tanult ima, mindennapi lelki táplálékunk az Igével együtt. „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűn­jenek meg hálát adni.” (Kol.4,2) Olyan apostoli kérés ez, amely imaéletünkre rá kell, hogy nyomja bélyegét. Szekszárdon az évtizedes gyakorlatnak megfelelően a történelmi egyházak templomaiban tartottuk az istentiszteleti alkalmakat a lelkészek szolgálataival. Ez évben három új fiatal lelkész kapcsolódott be nagy örömmel a feladatok végzésébe (római katolikus, baptista, metodista). Gyülekezeteink templomba járó tagjai várták az alkalmakat és készültek is azokra, ennek ékes bizonysága a minden esti tele templom volt. Istennek legyen hála azért, hogy zaklatott világunkban prob­lémáinkat elévihetjük a meghallgatás reményében. ígéretünk van Megváltó Urunktól arra nézve, hogy Ő, mint közbenjáró, imádsá­gainkat Isten elé viszi. Balázsi Zoltán református lelkész A SZENT ISTVÁN HÁZBAN (Szekszárd/ Rákóczi utca 69.) 2007. február 17-én, szombaton 18 órai kezdettel FARSANGI BÁL LESZ A belépődíj • a társaskör tagjainak 500 Ft • nem tagoknak pedig 1000 Ft. A társaskör népdalköre teremt jó hangulatot. jelentkezni és érdeklődni lehet: Horváth Editnél/ Szekszárd/ Batthyány u. 14. ® 74/313-175/ 6-20/524-6810 Italról/ ételről mindenki saját maga gondoskodjék! Jó szórakozást kíván a vezetőség nevében: Gyurkovics János/ a cársaskör világi elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents