Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-10-28 / 35. szám

** w ~ STFKSZADOI W#" 2007. OKTÓBER 28. HÉTRŐL HETRE vasArnap / Minisztériumi díjat kapott Szekszárd Idén Gyulán osztották ki a Virágos Magyarországért környezetszépítő ver­seny díjait. Összesen 93 település részesült elismerésben. Abszolút első­séget szerzett Gyula városa, míg a falvak közül Tápiógyörgye bizonyult a legvirágosabbnak. Az ünnepségen Szekszárd képviseletében dr. Haag Éva alpolgármester az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium diját, egy eozin Zsolnay vázát vehe­tett át. A Virágos Magyarországért környezetszépítő versenyt öt mi­nisztérium, az Országgyűlés két bi­zottsága, Budapest Főváros Önkor­mányzata, a Magyar Turizmus Zrt., valamint több civil szervezet, köz­tük a verseny szervezésében is tevé­kenyen részt vevő Virágzó Magyar Kertkultúráért Alapítvány írta ki. Szekszárd 2020: cél a jó és hatékony párbeszéd Közvetlen kapcsolat a hisztérián túl Megalakult és október 4-én 16 órai kezdettel első (bevezető) elő­adását is megtartotta a Szekszárd .2020 Egyesület. Erre az Allianz Hungária Biztosí­tó nagytermében került sor, a téma pedig Szekszárd város- központjának közleke­dése és a köztérrende­zés volt; amely témáról építészek tartottak tá­jékoztatót. A szervezet a Lakható Szekszárdért Egyesülettel közösen szervezte az előadást, melyen a közönség is elmondhatta véleményét,. kritiká­ját, javaslatait vagy akár jövőképét. Egy jobb párbeszéd kimunkálá­sára buzdít a Szekszárd 2020 Egye­sület, amely létre hozandó és ápo­landó volna a közintézmények és a civil társadalom között. A cél az, hogy e hatóságokat, hivatalokat, egyáltalán: közintézményeket a szervezet rábírja a mélyebb és na­gyobb hatékonyságot eredménye­ző kommunikációra. Ennek érde­kében szervezik a rendezvénysoro­zatot is, és szintén e célból szeret­nék egy „nagy könyvben” össze­gyűjteni a lakossági javaslatokat, észrevételeket, ötleteket, jövőké­pet. A véleményeket szeretnék (fel­dolgozva) közzétenni: erre hivatott szolgálni a jövőben a jelenleg fejlesztés alatt álló honlap - a www.szekszard2020.hu - is. Az egyesület szerint „a politikai hisz­térián túllépve” közvetlenül kelle­ne megtalálniuk egymást az embe­reknek, hogy hatékonyabban hoz­zászólhassanak és hozzájárulhas­sanak jövőjük és életkörülményeik alakulásához. A honlap elkészültéig az egyesü­let tevékenységéről itt találhatunk bővebb információt: http://csatweb.csatolna.hu/tagok/ csa/2020/program. shtml KoP Bakay: Vissza A nyári szünetet követően újra részt vehet a közönség a Léleképítő-sorozat estjein. Az uborkaszezon utáni első előadást dr. Bakay Kornél, a szeptemberben Magyar Örökség-díj­jal kitüntetett történész, az MTA részlegveze­tője, a Nagy Lajos Király Magánegyetem tan­székvezetője, a Kőszegi Városi Múzeum igaz­gatója tartotta; Magyar történelmi sorskérdé­sek a múltban és jelenben címmel. Beszédé­ben az előadó cselekvésre ösztönzött a jelen magyarországi helyzetet megoldandó, és Szé­chenyivel szólva rámutatott: „A legkisebb tett is fontosabb, mint a legnagyobb szó.” Az előadást megelőzően Horváth Anita olvas­ta fel Petőfi Sándor A nemzethez című művét. „Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz, / Soha többé nem lesz ébredésed”, írja 1848 au­gusztusában költeményében Petőfi - mint tud­juk, ő nem állt félre a történelmi sorskérdések útjából. Dr. Tóth Csaba, a rendezvénysorozat szervezője a témához kapcsolódva hangsúlyoz­ta: „A haza azé, aki teleszüli, tehát vállalni kell a következő nemzedéket!”, majd hozzátette: „Össze is kell tenni a kezünket; de ha kell, a ka­szát is kiegyenesítjük." Dr. Bakay Kornél beszédében aláhúzta, hogy korunkban nem lehet feltenni a mondatba fog­lalt kérdést a sorsról, mert a tömegembereket tudatosan ránevelték, hogy a saját közvetlen ér­dekein kívül semmi nem foritos. így aztán sem­mi iránt nem érdeklődik, és nem is tudja, mi az: sorskérdés. Ez az igazi tragédia, vélekedett az előadó, aki kiemelte: a múlt nem lehet nyűg, a magyar útra! holt teher senki vállán sem; érezniink azt, hogy a történelemnek csodás, mozgósító ereje van. Annak érdekében veszi most számba történelmi sorskérdéseinket, fogalmazott, hogy a múlt visszatérhessen hozzánk. A magyarság, a nemzet most éli legsúlyosabb válságát, főképp, mert a lélek beteg: belülről va­gyunk betegek - kezdte a számvetést az előadó. Hogyan jutottunk ide? Hogyan válhatott ennyire erőtlenné ez a nép, hogy önvédelméről lemond­jon? Értetlenül áll ezelőtt, mondta dr. Bakay, majd újabb kérdéseket sorakoztatott: Mikor és miért tudtak bennünket ennyire megrontani? Tudatos az összefogás a magyarság ellen határo­kon belül és kívül; de a magyarság fogyatékos­ságai, jellemhibái is okolhatók-e? Miért érvénye­sülhet és érvényesülhetett korábban az idege­nek uralma a magyarság felett? A választ kere­sendő idézte Balczót: „Magyarország a XX. szá­zad második fele óta zsidó hódoltsági terület.” Szembeállítani és tömegmasszává változtatni akarnak bennünket - mutatott rá dr. Bakay -, hogy feladjuk a magyarságunkat és a bennünket meghatározó múltunkat, őst kultúránkat, ősi arcélünket. Keleti népként élünk itt Európa kel­lős közepén, és mint ilyen, mindig alárendeltük az egyéni érdeket a közérdeknek - s míg így tet­tünk, erősek voltunk, vélte az előadó. Miért is adtuk fel ősi életformánkat, és miért fogadjuk el önként az idegen életformát? Aztán választ is adott dr. Bakay: azért, mert ezt sulykolja az ok­tatás, a kultúra és a pénzügy is. Fontos-e még számunkra, hogy ki és mi a ma­--------------------------------------------------------------------­gy ár, fontos-e még, hogy ősrégi nép vagyunk, hogy ősi nyelvünk egyedül áll a világban, és itt, a Kárpát-medencében küldetéses népként él­tünk, és kellene élnünk? - sorjáztatta tovább a kérdéseket az előadó. Egy főhatalom alatt egye­síteni az Isten alkotta Kárpát-medencét először a hunoknak sikerült, később az avaroknak, majd pedig a mi eleinknek: Árpádnak és nép­ének. Árpádot, tért ki rá dr. Bakay, a mai kul­tuszminisztérium arra sem méltatja, hogy a nagyfej edelem halálát hozó Pozsonyi csata év­fordulóját említésre méltónak tartsa: ez egyéb­ként 905. július 5-7. az írott források szerint. Őseink innen nem vágytak tovább; legyőzték az ellenséget, de mindig visszatértek a saját hazá­jukba, a Kárpát-medencébe, hangsúlyozta az előadó. Vissza akarunk-e, vissza tudunk-e térni mi a saját magyar utunkra, vagy beleolvadunk az arctalanná butított néptömegbe? - sújtott le dr. Bakay újabb kérdése. Úgynevezett egyetemes, liberális és álliberális eszmékhez kell csatlakoz­nunk, ez okozza a gondot, hangoztatta. Megol­dásként pedig, úgy vélte, olyan politikusoknak kellene az élre állni, akik valóban a nemzetért akarnak tenni. Kérdés, mondta, hogy a tünteté­sek alkalmasak-e arra, hogy a kormányzat hoz­záállását megváltoztassák. „Ezek legfeljebb ki­indulópont lehetnek; csakis akkor tudunk ér­vényt szerezni a magyar útnak, ha a tettek me­zejére lépünk!” - szólított cselekvésre. Szép szóval, imával nem érünk el semmit, emelte ki dr. Bakay, és közölte, hogy Dél-Tirol, Koszovó, Írország népét kell követnünk, nincs más út és eszköz. Amennyiben nem ezt tesszük, zárta mondandóját, az csupán biológiai túlélés. Kosztolányi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents