Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-02-11 / 4. szám
4 tasAÜIp HÉTRŐL HETRE 2007. FEBRUÁR 1 FÓKUSZBAN A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS! II. Az élet iskolájává kell változnia az attól elszakadó intézményeknek Amolyan SOS-jelek leadásának szándékával a megye szakmunkás- képzés legnagyobb hagyományokkal bíró intézménye, az Ady Endre Középiskola és Szakmunkásképző Intézet, vagy ahogy még mindig hívják megyeszerte: az 505-ös legfőbb szakmákra kiterjedő fórumsorozatot hívott össze. Remélhetőleg, a parlament által tavasszal tárgyalt törvénytervezet elfogadása után az iskola is életszagúbb lesz, s a szakmai elméleti képzés változni fog. Ebben az úgynevezett moduláris képzés is segíthet, amikor a szakmunkásjelöltek már nem konkrét tárgyakat, hanem több szaktárgy szintéziseként létrejött ismeretanyagot sajátítanak el, ami után biztosított lesz a szakmák átjárhatósága. Persze, előbb az lenne az igazi, ha a választott szakma területén történne előrelépés, ha egy igen stabil mesterségbeli tudás birtokában lépnének ki az életbe. Mert csak a bizonyítvány kevés ahhoz, hogy valaki munkát is kapjon. Márpedig a mai munkahelyekkel nem bővelkedő világban is, a szakmájukat értőkre, munkájukkal respektet kivívó szakikra szükség van, s a modernizáció ellenére is szükség lesz. Az Ady a vele szerződésben álló gyakorlati képzőhelyek vezetőitől az általa beindított fórumsorozaton önmagát is megméreti: az igazgató felteszi a kérdést az összejövetel kezdetén: „Hogyan látjátok, szükség van-e ránk a továbbiakban?” Magyarán: vállaljátok-e a gyakorlati képzést, építhetünk-e rátok? A villanyszerelő, az asztalos szakma képviselői - mint az első összejövetel megszólítottjai - az elmúlt másfél évtizedben megtapasztalt anomáliák ellenére is amondóak: az iskola megmaradása több mint városi érdek, így evidens, hogy partnerek maradnak a képzésben. A villanyszerelők szakmára tanításában oroszlánrészt vállaló, valaha maga is kékköpenyes szakoktató Sebestyén Gyula, az Elektrolit Kft. tulajdonos ügyvezetője üdvözli a tervezett reformokat, várja is, de ő azért annyira nem fog rácsodálkozni a dolgokra, egyfajta „aha” élményként fogadni azokat, mert véleménye szerint az úgynevezett „átkosban” nagyon is helyén volt a dolog. A GYAKORLAT TESZI A MESTERT- Évtizedeken át kiváló szakmunkások jöttek ki az 505-ösből, akik nem csak a határon belül a régi rendszer viszonyai közepette bizonyítottak, hanem már a falak lebomlása előtt nyugatra kikerülve is megállták a helyüket - emlékeztetett az oktatás ügyét vállalkozóvá válása után is a szívén viselő ismert szakember. - Ebben az esetben nem néhány emberről van szó, hanem arról, hogy egy igen kedvező kép alakult ki általában a tőlünk nyugatabbra bevethető magyar szakmunkásokról. Egy, már akkor nagyon kitalált, átgondolt rendszer következtében. A szakmai elméleti képzés igen hatékony volt a ráépített tanműhelyes rendszerrel. Aztán a reformok a rendszerváltozás után valahogy nem jól sültek el. Ennek talán objektív oka a rendszerbe bekerülő gyerekek általános képzettségi szintjének, a szakma elsajátítása iránti motiváltságának csökkenése. Aztán több szakmában is az első két évben sok olyan dologgal foglalkoznak, ami nem kell az életben, a gyakorlatban. A villanyszerelő szakmában én nem nagyon panaszkodhatok, volt egy kis színvonal-visszaesés a fentebb elmondottak miatt, de olyan alapvető gondok nálunk még nincsenek, mint más szakmákban, amiről hallok a kollégáktól. Például Gyurkovics Ferenctől, az asztalosképzés egyik karizmatikus képviselőjétől, aki egyébiránt szeret is gyerekekkel foglalkozni - kellő empátiával, kellő toleranciával.- Az asztalos szakma is nagy változáson, fejlődésen ment át az elmúlt évtizedekben, specializálódott bizonyos kis szakmákra, részterületekre - mondja a szakoktató elöljáróban. Ennek űzése nem nélkülözi a modern technika ismereteinek a gyakorlatban történő alkalmazását. Sajnos a képzési szint a mi szakmánkban elmarad a kívánatostól. De ezen sajnos nincs mit csodálkozni, mert olyan gyerekek is jönnek hozzánk, akiknek az írással, számolással és az olvasással is gondjaik vannak, szinte hihetetlen, de ez a szomorú valóság. Nos, itt már nehéz mit tenni, még a legnagyobb jó szándékkal is. Mert ez a gyerek még az anyagszükségletet sem tudja meghatározni, tehát hozzá sem tud kezdeni a munkához. Akinél pedig ilyen „deficit” van, annál az alapvető fogásoknál, például a szerszámhasználatnál kell kezdeni, mert hiába telt el két év, az alapvető dolgokat nem tanították meg az iskola keretei között. Éppen ezért örülnék neki, ha májustól már a „szakma teszi a mestert” szlogen visszatérne a képzésben, üdvözlöm a tervezett, nekünk is alkalmazkodást, tanulást igénylő moduláris képzésben 70 százalék lesz a gyakorlat és csak harminc az elmélet. DURVÁN HIÁNYZÓ ALAPOK- Az világos kell, hogy legyen, hogy akinél már azok az alapok is hiányoznak, ahogy mondani szokás, hogy „eltaláljon a fal mellett", nos ott szinte biztos, hogy a szakmai elméletből sem hozott magával semmit a gyerek. Végképp nem értem, hogy némelyikükből, hogy lesz papíron szakmunkás - teszi hozzá Sebestyén Gyula. - Persze, akik kapnak némi mankót a két év alatt, azoknak a megszerzett tudása, a gyakorlati munkába való bekapcsolódáshoz sokszor nagyon kevés, vagy hiányos. Az iskolák elszakadtak a gazdaságtól, véleménye, szerint ez az oka az elméleti képzés problematikájának. Az előttünk álló reform fő kérdése: meg tudjuk-e valósítani a gazdaságcentrikus gyakorlati képzést? Látok pozitív jeleket a moduláris képzésben az általam megismert részletek alapján. Nagyon helyes, és az eddigiekhez képest előremutató, hogy a tervek szerint nem lesz külön szakrajz, anyagismeret, elektronika, hanem összefüggésben, egymásra építve tanulják ezeket a jövő diákjai. És én ezt nem a szakmák átjárhatósága miatt tartom fontosnak, hanem az általános felkészültség szempontjából. Ezzel az átjárhatósággal azért csínján bánjunk. Nincs ezzel nekem alapvetően semmi bajom, de mégis csak az adott szakma a legfontosabb! Aki azt jól elsajátítja, az úgy is meg fogja szerezni a másik szakmában a képesítést, és ilyen előzmények után gyorsan. De akinek lesznek gondjai..., szóval aggódom, hogy esetleg egyik szakmában sem lesz annyira „perfekt”, mint amennyire lehetne. De, az új rendszerben az is jó, hogy valaki akár egy év alatt is eljuthat ahhoz a tudáshoz, hogy ő tényleg szakmunkás, ugyanakkor annak, aki valamilyen oknál fogva lassabban halad, az - hasonlóan, mint az egyetemi képzésben négy év alatt jusson el a mérhető, < várható mesterségbeli tudásig. l/rQ7ri VRFA# A7 AUTÓIPARI SZAKMÁK A következő fórum megszólítottj az autószerelő, a karosszéria, aut villamosság egymással több tekinti ben összefüggő, de ugyanakkor biz nyos tekintetben generálisan élté: szakmák képviselői voltak. Mei hogy az az idő már régen elmú amikor az autós szakmák a topc voltak a képzésben. Cikksorozatur első részében már említettük, hof egy márkaképviselet Szekszárdon szakemberek hiányában nem tudc szervizt kiépíteni a közelebbi mú ban. Nem egyedi eset, hanem jelzé értékű: ha holnap a szerencse föl tán jönne - persze nem fog jönr mert Budapest és az MO-ás körgyűi környéke nem engedné át - egy n vés autóipari cég, az üzemalapít, szándékával, teljességgel fogadóké télén lenne a város és a kistérség. E ennél is drámaibbá válhat a helyze ha a városi műhelyek kiöregedő me terembereinek, tapasztalt szakijc nak nem lesz meg sem mennyisé ben és minőségben az utánpótlás Márpedig, aki a pécsi és a kaposvá térségi integrált szakképző intézete ben fog tanulni, annak kicsi a val színűsége, hogy a többség visszatér városba, illetve a kistérségbe. Az il hon maradottak képzését, a műköc jó nevű, helyi szervizek tulajdont vezetői örömmel vállalnák, de indu jón már a képzés az iskolában újr Egyébiránt sajnálatos, hogy az egy hagyományos, tradicionális képz műhely, a Gemenc Voláné a karcsúi tások, a leépítések részeként me; szűnt, de az autóipari szakmák ké] zésének szekszárdi újraélesztési nagyon is szívesen venné a város és megye egyik nagy cége, noha a lé számcsökkentések még mindig nap rendre kerülhetnek a részvénytárs Ságnál. Persze, ha az évente általi befizetett húsz milliós szakképzé hozzájárulásból, azt látnák, hog egy jelentős rész visszakerül a mi gyei szakképzésbe, akkor egy ilye lokálpatrióta cég, mint ők, nem éré: nék kidobott pénznek ezt.- Ha visszakerülne, azt hiszem e bőven fedezné az általunk kiképze szakemberek költségeit, de nem e ről van szó - szolgál jelzésértékű há tér információval a cég főmérnöl Tam András. - Mindazonáltal mi al ban vagyunk érdekeltek, ha lenr autószerelő képzés a megyeszékhi lyen, mert hosszabb távon szüksi günk lenne autószerelőkre, karos: széria lakatosokra, fényezőkre, c Ady spektrumából egy eléggé jelei tős szakmai körre. Nekünk nem j< ha ezért a szakmák megszerzéséért szomszédos megyékbe kell, hog menjenek a gyerekek. Az sem bizto hogy ezzel járó költségeket föl tud] vállalni a szülő jó része, így az is éli fordulhat, hogy inkább más szakim választatnak, ami itt helyben mej oldható. (Folytatjuk.)
