Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-09-30 / 31. szám
_ _ ~~ SZEKSZÁRDI Tifl I 2007. SZEPTEMBER 30. _________________MOZAIK__________MSArmp jj A Szeretet lángja a Garay téren Péntek délután két órára több százan gyűltek össze a Garay téren kicsik és nagyok egyaránt. A szép idő is a „Segíts rajtam!” Hátrányos Helyzetűekért Alapítvány Szeretet lángja közvélemény-formáló rendezvényének kedvezett. A fő cél ezúttal is a fogyatékossággal élők és az „épek” együttélésének segítése volt. Dr. Say István, a Tolna Megyei Közgyűlés Művelődési és Kisebbségi Bizottságának elnöke nyitó beszédében elmondta, jelképesen gyűltek össze Szek- szárd szívében, a Garay téren, s remélik, ha tevékenységükkel, üzenetükkel a fiatalabb generációkat célozzák meg, így tudnak leghamarabb hatni a társadalom egészére. Mint azt Keszthelyi Krisztinától, az alapítvány kuratóriumának elnökétől megtudtuk a fogyatékossággal élők elfogadása, segítése napjainkban szerencsére javuló tendenciát mutat. A szervezet egyik alapító tagja, a Venesz-díjas mesterszakács, Kovács János szerint a civil szervezetek együttműködése e téren is meghozza sikerét. Értékelni kell az apró eredményeket is, ha például egy-egy járókelő megáll a zenét hallgatva, vagy táncukban gyönyörködve, vált néhány barátságos mondatot az előadókkal, szervezőkkel, már elérték céljukat. S valóban, mind többen álltak meg hallgatni a muzsikát, nézni a szalon, népi és modern táncok bemutatóját, figyelemmel kísérni az elhangzó szavalatot. A rendezvényen a fogyatékkal élők és egészséges társaik egyaránt felléptek a megye több pontjáról érkezve, példát mutatva szeretetből, közös munkavégzésből, mind egyéni, mind pedig szervezeti szinten. Keszthelyi Krisztinával beszélEVANGÉLIUM Újvárosi angyalok A szekszárdi katolikusok Kisboldogasszony ünnepén a Remete-kápolnánál tartják a város „igazi” búcsúját, így a két plébániatemplom patrociniuma kissé háttérbe szorul. Kevesen tudják, hogy a belvárosi templomot Jézus mennybemenetelének, az újvárosit pedig Szent Mihály és a Bibliában név szerint említett másik két arkangyal: Gábor és Rafael tiszteletére szentelték. Mivel a főangyalokat szeptember 29-én ünnepli az egyház, az újvárosi templom búcsúját ezen a hétvégén tartjuk. Az ember minden időben érezte: bár beletartozik a természet rendjébe, a közvetlen fizikai megtapasztaláson túl egy összehasonlíthatatlanul nagyobb, tágasabb valóság vár rá. Jól példázza ezt az ókori görög bölcs, Platón sokat idézett hasonlata: be vagyunk zárva érzékszerveink szűkös börtönébe. Mintha egy barlangban ülnénk leláncolva, háttal a bejáratnak, háttal a fénynek. Mi csupán a barlang falára vetülő árnyékokat látjuk - ebből következtethetünk a kinti világ sokszínű gazdagságára. Ezért gyakran a fantáziánkkal egészítjük ki csenevész tapasztalatainkat. Döbbenetes, hogy a belénk sulykolt materialista világkép ellenére mennyi zűrzavaros eszme lel táptalajra manapság is. Az áltudományok és álvallások gombamód szaporodnak, jelezve, hogy az ember kapaszkodókat keres, és azokat nem találja meg az anyagi világ síkján. Belülről meg van győződve: lennie kell egy teljesebb, igazabb, maradandóbb valóságnak. Hála Istennek (tényleg Neki köszönhetjük!): nem csupán homályos tapogatózásokra vagyunk utalva. A kinyilatkoztatás több ezer éves történetében van egy biztos pont: létezik ez a másik világ. Az Isten országa, az angyalok, elhunyt őseink, szeretteink örök hazája. De hol? Hogyan fedezhető fel ez a világ? Nem valószínű, hogy egyszerű helyváltoztatással, fantasztikus utazással eljuthatunk oda. Ma már mulatságosnak, sőt nevetségesnek tűnik Gagarin jelentése: „itt vagyok a világűrben, ám Istennel nem találkoztam”. Az azonban kétségtelen, hogy a modern tudomány segít nekünk a minket körülvevő valóság mélyebb és alaposabb megértésében, elemzésében. Egy évszázad alatt igencsak átértékeltük az anyag és energia fogalmát, Heiserberg ráébresztett bennünket, hogy az anyag mélyén a tiszta matematika (intelligencia) rejlik, Einstein arra nyitotta föl a szemünket, hogy nem elegendő három dimenzióval számolni. S ki tudja, mi jöhet még... Az angyalok világáról persze nem sokat tudunk. A Biblia sem igazán partner abban, hogy öncélú kíváncsiságunkat kiszolgálja. Any- nyit azonban biztosan kijelenthetünk: az üdvösség történetének fontos pontjain ott állnak az angyalok: segítik, vezetik, eligazítják az Istenre hagyatkozó embert. A huszadik század végképp elbizonytalanodott az eszmék zűrzavarában. Belon Gellért püspök úr hasonlatával szólva úgy elveszítette lába alól a talajt, mint egy földrengés során. Ami addig szilárdnak, biztosnak, egyértelműnek látszott, az egyszeriben megingott, bizonytalanná vált. Szent Mihály nagysága, ereje viszont éppen abban áll, hogy mindig szilárdan és megingathatatlanul kitart az Isten oldalán - vagyis a jóban. Talán amikor őseink a 19. század alkonyán, egy dekadens, bizonytalan kor küszöbén Szent Mihályt választották patrónusuknak, éppen erre a szilárdságra alapoztak. Reménykedtek abban, hogy ha közösségüket Szent Mihály oltalmába ajánlják, átvészelik majd a történelem kiszámíthatatlan viharait, megpróbáltatásait. Jöhetnek háborúk, zavaros eszmék, diktatúrák - a hit azonban maradandó, átsegít minden megpróbáltatáson. Ebben bizakodunk mi is, ma is, a harmadik évezred elején. Annyi veszély les ránk mindenfelől! Mit érne, ha csupán a magunk erejére hagyatkoznánk? Szent-Gály Kata egyik írásában így fogalmaz: „A látható és a láthatatlan világ összetartozik, szakadás csak a jó és rossz között van.” Az igazi határvonal tehát nem e világ és a túlvilág között húzódik, hanem a jó és a rossz világa között. (Sokszor talán éppen a szívünk közepén!) Ha már most összetartozunk, ha közösségben élünk Istennel, angyalokkal, elhunyt szeretteinkkel, akkor igazán könnyű lesz majd átlépnünk ezt a határt. Kirsch János diakónus gettünk a fogyatékossággal élők magyarországi helyzetéről.- Sajnálatos, ám jellemző módon a legtöbb fogyatékossággal élő személy a város szélén, a peremen kapott átmeneti otthont, azaz megfigyelhető a marginalizálódás. Ez a rendszerváltás előtti idők „terméke”. Lassú a fejlődés. Másik példa erre, hogy a különféle intézetek helyett lakóotthonokra lenne szükségük ezeknek az embereknek, ma megyénkben egy ilyen otthon van Regölyben, de másutt sem sokkal jobb a helyzet. Ha az önkormányzatok, a civil szektor, illetve a módosabb vállalkozók és magánszemélyek összefognának, biztosan változnának a paraméterek. Tudni kell, hogy egy lakóotthonra körülbelül 8-12 főt kell számítani. (8 főt a lakásotthonra, 12 főt a lakóotthonra.) Kik élhetnének itt? Vegyük alapul a down-szindrómás embereket, ők általában a középsúlyosán értelmi fogyatékosok közé tartoznak, s tizenhat éves korukig tankötelesek. Jobb esetben találnak nekik megfelelő iskolát a szülők, de mi lesz utána? Hová kerülnek? Ki látja el őket? Nem idősek otthona-típusú intézményre lenne szükségük, hanem speciális lakóotthonokra, ahol élhetnének, ahol megkapnák a kellő segítséget, gondoskodást! Természetesen pozitív példával is tudok szolgálni. Példaértékűnek tartjuk, ahogyan a megyei könyvtár dolgozói kommunikálnak velük, velünk! Mindig számíthattunk rájuk, amit hálás szívvel köszönünk! 2007 a fogyatékossággal élők éve az Unióban. Ha még többen fordulnának ekkora segíteni akarással ez ügy felé, mint a könyvtár dolgozói, hegyeket lehetne megmozgatni. P. z.
