Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-09-23 / 30. szám
________________ -____— , SZEKSZÁRDI 2007. SZEPTEMBER 23. _____MOZAIK____________vasArmap j) Sz ekszárd, de csodás! KÖNYVAJÁNLÓ Az ablakos szekrénykéktől a zongoráig Maga az életveszély ez a 6-os út. Ha egyben marad alattam az autó, míg hazaérek, örömtánc és pezsgőbontás lesz a Széchenyi utca 61. előtt. Szekszárdi cím, ott lakom, oda tartok. Százhúsz kilométer után örülök, hogy még élek. Ha tehetem, kerülöm a csak „hatos”-ként emlegetett életvesztőt, mert tudom, mert mondják, borzalmas. Mégis valahol számomra ez „az út”, mert ez vezet haza, s emlékek sora kísér végig, számtalanszor megjártam már. Érden egyszer elcsentem a 20-as kilométerkövet egy barátom születésnapjára, Dunaújváros Apám otthona volt évekig, Dunaföldváron mindig megállt a busz, ott szívtam el az utolsó cigit, mielőtt Anyám szeme elé kerülök, Paks a szívem csücske, ott lettem tinédzserből felnőtté. Már csak 20 kilométer, alattam felmart út, mellettem hosszanti méteres „szakadékok” tátongnak, szemből kamionok hada érkezik, félve döcögünk, a „Baby-benz” s benne én Tolna megye székhelye felé. Jaj, s mégis, olyan öröm van a szívemben, hogy Szekszárdhoz közeledve már legszívesebben minden ismerős fánál megállnák, hogy elmondjam „Látod? Megyek haza.” Mégsem teszem, gurulok inkább tovább, előttem fogynak, mögöttem sokasodnak a kilométerkövek. Tele várakozással érkezem az utolsó kanyarhoz, ami még takarja Szekszárd lankáit, s amint a kormány újra egyenesbe kerül, már látni a domboldalt, ahol minden tanyának van szomszédja, ahol a pincékben rubinvörös nedű érik, ahol van egy utca, ami este, távolról figyelve gyöngysorként fut fel a dombtetőre. Közelebb érve a lankák szinte hegyvidékké magasodnak, s a keleti lejtő alján feltűnik a kisváros, ahol Babits született és színésznőt szeretett, s ahol én is születtem, és megannyi fiút szerettem. Átjár az érzés, amit - tudom - sehol máshol, a világ egy pontján sem fogok soha megélni - „itthon vagyok”. Mire köszönt a tábla a szőlő és a bor városában, már majd kiugrók a bőrömből és az autóból, feltekerem a rádiót és minden számot vele énekelek. Önkívületi állapot. Táncolnék is, ha tudnék állva vezetni, így ülve azonban a biztonsági öv béklyójában marad az őrült fejrázás és a dobolás a kormányon. Boldogan autózom át a városon, útban a Széchenyi utca felé. Köszöngetek hol embereknek, hol utcáknak, hol házaknak, sok az ismerős. Ötvenöt, ötvenkét, ötvenkilenc, hatvanegy. A motor leáll, kiszállok, és olyan mélyet próbálok szívni az otthoni levegőből, hogy a tüdőm nem bírja el... Mielőtt a mohóságom rosszullétig fajulna, sorra érkezik Anyám, a Nagyim, a kutyám, s a fővárosi felelősségteljes felnőtt nőből egyszerre vidéki gyerek leszek, dédelgetett unoka, s a szeretett „kisgazdi”. Megkönnyebbülés. A terheket, amiket a hétköznapokból hoztam magammal a vállamon, az autóban hagyom. Lassan lebegni kezdek. Mostantól három napig csalt arról kell döntenem, mikor akarok felkelni, mit ennék, és a van-e kedvem levinni a kutyát sétálni. A lebegésből az asztalon gőzölgő csirkepörkölt ránt vissza a földre, nokedli is van, ami véletlen sem „galuska”. A poharakban Szekszárd jó híre vörösük. A Nagyim hosszan méreget, szerinte sápadt vagyok, fogytam, és biztosan nem eszek rendesen, minden rész- let(em)re kiterjedő listát ad arról, miben változtam, mióta legutóbb találkoztunk. Szinte csak azt nem mondja; „de megnőttél”. Csoda? Karácsonykor látott utoljára, most húsvét van, plusz húsz fok, plusz három hónap. Nem vagyok vallásos, a családom sem az, számunkra a húsvét látszólag „csak” egy ünnep tojással, sonkával, csokinyúllal és egy potya munkaszüneti nappal megspékelve. Több annál... A lehetőség - arra, hogy az Anyám megsimogathassa az arcomat, hogy azt mondhassa „Jó éjszakát, Kislányom”, arra hogy a Nagyim megnyugodjon, tényleg eszem rendesen, s arra, hogy vegyek egy olyan mély lélegzetet, ami kitart a következő szekszárdi ünnepigTalán Babits sem bánná, hogy az én versem csak így szólna: „Szekszárdon születtem... szerettem”. Benkő Eszter A legelső szekszárdi gőzhajóállomás avatásáról beszámoló Tolnamegyei Közlöny többek között ezt írta 1879-ben: „A szekszárdi gőzhajóállomás megnyitása folyó évi szeptember 2-án eszközöltetett a nagy érdekeknek, melyeket képvisel, megfelelőleg, kellő ünnepélyességgel. Az említett napon, melyen az első hajó az új állomást érintendő volt, már déli órákban valóságos népvándorlás következett be. Fogat, fogat után robogott, az osztrák-magyar birodalom leghosszabb egyenes útvonalán: a gemenczi úton a keselyűsi erdőrész felé. Az állomás körüli tér fel volt lobogózva, s azt mintegy 100 főből álló, legnagyobb részt az értelmiséghez tartozó, nép közönség tartá elfoglalva. Hölgyekből, amit a székváros szépet felmutatni tud, mind ott volt, hogy az ünnepélyt jelenlétével emelje...” Az idézett mondatok Vitaszek Zoltán „A legelső Tolna megyei legek könyvéből” valóak. Összesen 308 címszó alatt foglalja össze a szerző mindazt, ami időben legelsőnek számított megyénkben, de a legérdekesebb dolgokat is „előbányászta”, sőt sorolja a leghíresebbeket is. Vitaszek kötetötlete óriási, hát nem véletlen, hogy a Békés megyei legek könyve már kétszer megjelent. Gyanítom, hogy a szerző neve sokaknak ismerős. Mégpedig a megyei lapból, ahol a nyolcvanas években több esztendőn át dolgozott, dolgoztunk együtt. Akkor is igen jó meglátásai voltak, bár termékenységét kicsit csökkentette alapossága, amit akkor is, most is pozitívumként említhetünk. Mindennek precízen utána járt és igen szép stílusban, választékosán vetette papírra - mert akkor még arra dolgoztunk írógéppel - riportjait, jegyzeteit. Szóval remek stílusa most is élvezetes olvasmány, bár ennél jóval több. Számos érdekességet tudhatunk meg megyénkről, városunkról abc sorrendbe szedve az ablakos szekrénykéktől a pásztorkunyhókon át a zongorával bezárólag. Hogy kinek, kiknek ajánlom Vitaszek Zoltán könyvét? Mindenkinek. Diákoknak, fiatal felnőtteknek, idősebbeknek, de azoknak is, akik érdeklődnek, vagy éppen nem érdeklődnek a honismeret iránt. Kaczián János levéltáros, a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület elnöke így fogalmaz könyvaj ánlásában: „...Iskolások számára szinte kis történelemkönyv a szűkebb hazáról, felnőtteknek esetleg már olvasott ismereteket elevenít fel, vagy kiegészíti azokat.” Heberling húsbolt * *-----------------------:—■„ ■ r, ,•< MEGNYITOTTUK ÜZLETÜNKET a Penny Market mellett (Béri Balogh Á. u. 79.). v j •' ( A megszokott színvonalon és árakkal várjuk , . kedves vásárlóinkat és megrendeléseiket. 1 ... Telefon: 74/317-878 “ ! V.H.M. Életének 85. évében, csütörtökön reggel elhunyt POLCZ ALAINE pszichológus, író, Mészöly Miklós író özvegye. Alapozó fontosságú műveket publikált a gyerekek haláltudatáról. Tanatológiai, pszichológiai munkái kézikönyveknek számítanak. A nevéhez fűződik a gyógyíthatatlan betegek testi és lelki szenvedéseinek enyhítését, a humánus kezelést, az emberi méltóság megőrzését célul kitűző Magyar Hospice Mozgalom megalapítása és elindulása, ő volt a Magyar Hospice Alapítvány elnöke. Polcz Alaine vallotta: „Az élet nem a halállal végződik.”
