Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-09-16 / 29. szám

, szekszárdi VASARNAP HÉTRŐL HETRE 2007. SZEPTEMBER 16 „Papírmúzeumból” Megyei Múzeum A XIII. Levéltári Nap minden elő­adója beszélt valamilyen vonat­kozásban Wosinsky Mórról. A tu­dós pap, kutató és múzeumalapí­tó régész, akadémikus életéről és munkásságáról Gaál Attila, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum igazgatója (képünkön) tartott ve­tített képekkel illusztrált elő­adást. Wosinsky Mór mélyen vallásos édesanyja kívánsága szerint pap­nak tanult. A kalocsai papneveldé­ben hat osztályt végzett el, ahol már megmutatkozott erős egyéni­sége. Ezután a pécsi szeminárium­ban folytatta tanulmányait. Ekkor még inkább az irodalom érdekelte, német és francia nyelvet tanult. Fiatal papként először a Somogy megyei Gödrére került, majd Aparra káplánnak. Áthelyezése után Wosinsky Lengyelre került, aminek a közelében található Euró­pa egyik leghíresebb késő kőko­ri-kora rézkori lelőhelye, a lengyeli sánc. Hallván bizonyos cserepekről próbaásatásokba kezdett. A talált leleteket akkor avar korinak hatá­rozta meg, de a szakirodalmat ta­nulmányozva hamar kiderült, hogy kőkori lelőhelyről van szó. Külföldi párhuzamokat is kere­sett az éppen folyó kutatásához. 1885-ben Svédországba, Dániába, majd 1887-ben Egyiptomba és a Szentföldre utazott. Emlékeit for­rásértékű munkákban írta le. Ezek­nek a köteteknek a hasznát igyeke­zett visszaforgatni a kutatásokba. Az 1880-as évek második felében megkezdte a gyűjtőmunkát a me­gye monográfiájához, de leginkább az kötötte le, hogy kutatásainak eredményeit minél szélesebb kör­ben ismertesse. 16 cikket írt a len­gyeli ásatásokról, előadást tartott Párizsban és Bécsben, ahol az eredményeket sajátos módon szemléltette: becsomagolta, bedo­bozolta a leleteket, vonatra tette, aztán az előadás helyszínén kicso­magolta, és bemutatta. Kapcsolatai a kutatókkal nagyon megélénkül­tek, sokan meglátogatták Lengyel­Nagy sikert hozott a Babits Mi­hály művelődési házban az Alisca Terra Kft., Szekszárd ön- kormányzata és az ÖKO-Pannon Kht. közös szervezésében az a gyerekeknek és szüleiknek szóló rendezvény, amelyen a szelektív hulladékgyűjtés fontosságát tu­datosították a látogatókkal. A fiatalok minden eszközt (Rend(m)ező, Öko-Fa, Tudás kere­ke) kipróbálhattak, miközben szin­te észrevétlenül csoportosították a leggyakoribb hulladékokat. Dr. ben, Würzburgból, Berlinből, Münchenből is érkeztek tudósok a Tolna megyei kis faluba. Időközben egyházi hivatalában is előlépett, Bonyhádra került espe­resnek, ahol választási harcokba bonyolódott. Emiatt helyezték át Szekszárdra. Innen kezdődik tevé­kenysége, amely a megyei múze­um létrehozásában csúcsosodott ki. A megyei monográfia megírásá­nak munkálatai javában folytak. Még 1885-ben határozott a megye arról, hogy a honfoglalás 1000. év­fordulójára elkészítteti a megye monográfiáját. Wosinskyt kérték fel az ún. történelem előtti rész, a régészet, Kammerert pedig az írá­sos forrásokkal rendelkező későbbi részek megírására. Wosinsky ígére­tet kapott arra, hogy az 1882-ben alakult Régészeti Társulat minden­ben segíteni fogja a munkáját, de a társulat elhalt, így Wosinsky magá­ra maradt, az egész megyét egye­dül kutatta. Végül is időre elkészült az általa írt két kötet. Tolna megye monográfiája 1895-ben került nyomdába. Az ásatásokat csak kis részben finanszírozta a megye, nagyobb részben a Magyar Nemzeti Múze­um, így az anyag egyenesen hozzá­juk került. Wosinskyt ez nagyon bosszantotta, ezért hozta létre a megyei múzeumot. Hiába dolgo­zom, járom a sarat télben, fagyban, Haag Éva alpolgármester a megnyi­tón hangsúlyozta: a környezettuda­tosságra nevelést már gyermekkor­ban el kell kezdeni, hiszen aki ko­rán megtanulja, hogy saját érdeké­ben ne szemeteljen és szelektíven gyűjtse a hulladékot, az felnőttként is így tesz majd. Az átgondolt és a lakosság egyre erőteljesebb bevonásával végzett hulladékgazdálkodás a Szekszár- don régóta napirenden van. A vá­rosban minden évben növekszik a szemét mennyisége (tavaly 102 nekem csak a papírmúzeumom, vagyis a feljegyzéseinek gyűjtemé­nye, marad - morfondírozott rend­szeresen. 1894-ben merült fel a múzeum létrehozásának gondola­ta. Ennek volt előzménye 1877- ben, amikor a megyegyűlés foglal­kozott ezzel, majd az 1880-as évek­ben is, de ezek a kísérletek rendre elhaltak. Most az tette aktuálissá ezt a kérdést, hogy a millenniumi ünnepélyekre a megyék arra ké­szültek, hogy a kultúra területén valami nagyot alkossanak: iskolá­kat, kultúrpalotákat Wosinsky Apponyi segítségével ajánlatot tett a megyének: Ő 5000 darab régisé­get, a gróf pedig a teljes lengyeli anyagot felajánlotta a múzeum szá­mára, ha a megye egy három helyi­ségből álló épületrészt átad Wosinskyéknak. A megyegyűlés a javaslatot elfogadta. Az első határo­zat szerint a megyeházával szem­ben lévő magtárépületben helyez­hették volna el a múzeumot, de ar­ra is szükség volt, hogy lóistálló, szolgalakás, pajta és olyan dolgok legyenek ott, amelyek a megyehá­zában fölöslegesek voltak. Mire mindent elhelyeztek az épületben, addigra a múzeumnak nem jutott hely. Wosinskyt ez meglehetősen elkeserítette. Az újabb javaslat sze­rint a megyeháza börtönhelyiségeit egybenyitva helyezték volna el a le­véltárat, és a múzeumot. Még egy­szer lejátszódott az előbbi törté­net. Ez Wosinskyt bosszantotta, de nem adta fel a harcot. Egy tervet készítettek Appo- nyival. Eszerint azt kérték, hogy a kulturális célokra felvett 268 000 fo­rintból megma­radt összeget, és annak kamatait különítsék el mú­zeum céljára, va­lamint a megépü­lő főgimnázium millió litert tett ki), az összetételt tekintve vezetnek a csomagoló­anyagok (pl. PET-palack) - mondta el Lovász Roland, a város környe­zetvédelmi referense. A szekszárdi lakosságban megvan a szándék a szelektív gyűjtésre, hiszen a forgal­masabb pontokon található konté­nerek egy része már képtelen el­nyelni az odahordott hulladékot. Ezen a helyzeten javíthat, hogy a Dél-Balaton és Sió-völgye szelektív hulladékgazdálkodási projektben részt vevő szekszárdi önkormány­zat még szeptemberben további 38 új szelektív hulladékgyűjtő szigetet helyezhet ki a városban. melletti telekből egy részt ingyen adjanak át múzeumépítésre, vala­mint a megépült gimnázium egy­előre még nem használt termeit ideiglenesen adják át múzeum cél­jára. Miután a minisztérium enge­délyezte ezt az ideiglenes elhelye­zést, létrehozták a vármegyei mú­zeumbizottságot, a múzeum alapí­tó okiratát és a múzeumi szabály­rendeletet. Ez utóbbi szerint a gim­náziumban megnyitandó új múze­um heti két napon egy koronás be­lépti díj ellenében lenne látogatha­tó, és tartalmazna régészeti, törté­neti, numizmatikai, valamint ter­mészetrajzi, népismereti, művé­szeti, iparművészeti osztályokat, valamint könyvtárból, és okirattár­ból állna. 1899. június 4-én 33 000 tárggyal berendezték, 2-3 terem he­lyett, a gimnázium összes üres ter­mét, mivel először csak az elsőosz­tályosok jártak oda. Nagy ünnepé­lyes megnyitót rendeztek, de a kö­vetkező hónapban a múzeumi bi­zottság ülésén a gimnázium igaz­gatója bejelentette, hogy jön a kö­vetkező osztály, ürítsék ki a követ­kező termet. Most viszont már egy a minisztérium által jóváhagyott szabályzattal, működési engedél­lyel rendelkező intézményről volt szó, ezt nem lehetett kisöpörni on­nan, tehát valóban lépni kellett, és létre kellett hozni a korábban is ter­vezett új múzeumot. Ehhez állami segítségre is szükség volt. Most Wosinskyék kötették össze ezt a le­véltár ügyével. A két nagyon neves építész, Herzog Fülöp és Schicke- danz Albert tervei alapján a neoreneszánsz múze­umpalotának 11 termébe múzeum került, és 1 ter­mébe levéltár. Az új mú­zeumépület egy év alatt épült meg, 1902-ben adták át. Wosinsky az összes tárgyat elhelyezte a ter­mekben, a falakra a jobb megértés érdekében élet­képeket festetett. Wosinsky Mór életének utolsó éveiben megkesere­dett. Ezt az erős testalkatú embert 52 éves korában három nap alatt elvitte egy tüdőgyulladás. K. E. JFROMOS-FA - A MINŐSÉG! Keresse a KÉK HÁZAT! Szekszárd, Rákóczi u. 102. sz. Telefon: 741414-234 201973-89-50 Szelektíven gyűjtünk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents