Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-09-16 / 29. szám

2007. SZEPTEMBER 16. HÉTRŐL HÉTRE , SZEKSZÁRDI YASARNAP Horváth István polgármesterrel az elmúlt egy évről beszélgettünk Folytatás az l. oldalról.- Azt gondolom, hogy városunk­nak több tekintetben - mint pél­dául fekvésében - is jók az adottsá­gai. A bor és a művészet fontos sze­repét is ki kell használni, ám nem ezekből él meg Szekszárd. Állás­pontom, álláspontunk szerint meg kell erősíteni a gazdaságot, hiszen ez által olyan társadalmi és gazda­sági háttér alakulhat ki, ami meg­győzi a letelepülő cégeket és az itt élőket egyaránt, hogy érdemes vá­rosunkban élni, dolgozni. Ilyen tí­pusú szemléletváltásra minden­képpen szükség van. Egyébként rendszeres résztvevői vagyunk a különböző, gazdaságélénkítést cél­zó előadásoknak, ahol programun­kat hirdetjük.- Milyen Szekszárdot szeretne lát­ni?- Komfortos várost ragaszkodó polgárokkal, bőséges munkahely- kínálattal, és néhány ezerrel több lakossal. Az intézmények felvevő kapacitása okán is úgy látom, Szek­szárd ideális lélekszáma negyven- negyvenötezer.- És csökkenne az elvándorlás...- így van, sőt mást is mondok. Egyre többen jelentkeznek vissza- települési szándékkal. Konkrét pél­da erre, hogy megkeresett egy tíz családból álló baráti társaság. A most 35-40 éves felnőttek egészen fiatalon költöztek fel Budapestre. Látva azonban a városban elindult folyamatot, határozottan foglalkoz­tatja őket a visszatelepülés gondo­lata. Ez engem jogos reménnyel tölt el.- Említette a gazdasági és a tár­sadalmi környezet szükségességét. Melyek a sarokpontjai az utóbbi fel­lendítésének?- A dolgokat komplexen kell szemlélni. A társadalmi környezet­be tartozik, hogy milyen infrast­ruktúrája van a városnak, beleértve a szabadidő kellemes és igényes el­töltésének lehetőségét. Vegyük pél­dául az uszoda ügyét. Ma már nem luxus, és az emberek komfortérze­tét növeli a rendszeres úszás, vagy a szaunázás. Mint tudja, e téren rosszul állunk. Éppen ezért 2008 tavaszán a sporttelep mellett el­kezdjük építeni az élményfürdőt, aminek tervezése már javában zaj­lik.- Beszélgetésünk elején érintőle­gesen foglalkoztunk a város anyagi helyzetével, a váltáskor megörökölt 1,3 milliárd forintos adósságállo­mánnyal.- Az országban Szekszárd az el­sők között volt, aki kötvénykibo­csátáshoz folyamodott. Akkor töb­ben megmosolyogtak bennünket, most viszont már egyre több köve­tőnk akad. Jórészt a mi szempont- rendszerünket veszik át, mi pedig szívesen segítünk tapasztalataink­kal a többi városnak. Visszatérve a kettő plusz egymilliárd értékű köt­vénykibocsátásra: ezzel stabilizál­tuk az anyagi helyzetünket. Jelen pillanatban a szekszárdi vállalko­zók felé nincs tartozásunk, min­dent pontosan, határidőre tudunk fizetni.- Hivatalba kerülésüket követően gyakran láttam magam is, hogy a vezetők szobáiban este nyolc-kilenc órakor is égett a villany, még akkor is dolgoztak. Ezen már változtattak?- Ez még ma is gyakran így van, mert ezt a vállalt munkát nem lehet kicsit csinálni. Számunkra ez így természetes, hiszen nem munka­helyeket pályáztunk meg, hanem feladatok teljesítését vállaltunk. Ezt órában nem lehet mérni, és nem is áll szándékunkban. Szívesen te­szünk eleget mindannak, amit vál­laltunk. Úgy tapasztalom, most még motiváltabbak vagyunk, mint a választás idején. Lendületünk nem csappan, inkább erősödik a konkrét tervek és a megvalósítások lehetősége tükrében.- Országgyűlési képviselőként tu- dott-e lobbizni a város érdekében, s ha igen, mi a hozadéka?- Visszatekintve az elmúlt egy esztendőre, függetlenül attól, hogy valaki jobb, vagy baloldali ország- gyűlési képviselő, s egyben polgár- mester, nagyon nehezen tudott bármiféle pluszt hozni a települé­sének. Összességében azonban egyértelmű előnyt jelent, ha egy politikus egy személyben polgár- mester és országgyűlési képviselő is, hiszen jelentős tapasztalatot szerezhettünk és fontos kapcsolat- rendszereket alakítottunk ki. Mind­ezekből csak a későbbiek során profitálhat a város, de megítélésem szerint az elmúlt év során térsé­günkben Szekszárd pozíciója erő­södött.- Többször foglalkoztunk az M6- os autóút megvalósulásával, illetve a megtorpanással Az utóbbi hetek­ben történt-e az ügyben pozitív el­mozdulás?- Nagyon örülnék az elmozdu­lásnak, s annak, ha 2010-re valóban megépülne a gyorsforgalmi út, hi­szen a gazdaságfejlesztésünk és a turisztikánk fejlődése is sokban ezen múlik. Nem mindegy, hogy két-három óra alatt tesszük meg a Szekszárd-Budapest közötti sza­kaszt, vagy csak bő órát kell szán­nunk a 140 kilométerre. A kor­mány ígéretével kapcsolatban nem azért vagyok szkeptikus, mert el­lenzéki politikus vagyok, hanem azért, mert a tények rendszerint megcáfolják az ígéreteket. Csak emlékeztetőül: amikor 2002-ben el­kezdődött a kampány, akkor 2006- ra ígérték az autóút elkészültét. Majd 2006-ban azzal áltatták az ál­lampolgárokat, hogy egy-két év alatt megépül az M6-os. Most meg 2010-re szól az ígéret, hiszen abban az esztendőben Pécs lesz Európa kulturális fővárosa. Bizakodom, ám sajnos azt látom, hogy az idő megy, a munkálatok viszont nem a megfelelő ütemben haladnak.- Elnökként miként látja a Szek­szárdi Kistérség lehetőségeit?- Az elmúlt ciklusban remekül összekovácsolódtak a kistérséget alkotó települések, és kiváló mun­kát végeztek, amit köszönök elő­dömnek, Halmai Gábornénak. Az összetartás máig megvan, függetle­nül attól, hogy az intézményi integ­rációból adódóan feszültségek ger­jedtek. Erről azonban nem a kistér­ség tehet. A történések a kormány­zati döntéseknek tudhatóak be, ahogyan a normatív támogatások, illetve azok elnyerésének feltételei. Mert ez a „történet” arról szól: ha integrálódnak az intézmények, ak­kor „van pénz”, amennyiben nem, akkor „nincs pénz”. Az ebből is kö­vetkező gond, ki legyen a központ és miért? Mindenki ragaszkodna az iskolájához, és nehéz megtalálni a szükséges kompromisszumokat. Úgy ítélem meg, hogy kistérségünk szemlélete pozitív, a települések át­érzik egymás gondjait, igyekeznek összefogni, és felülemelkedni a problémák okozta nézetkülönbsé­geken. S ami igen fontos: Szek­szárd önmagában nem tud sikeres lenni, csak a környék települései­vel együtt, s ezek a kistelepülések sem lehetnek sikeresek Szekszárd nélkül. Szóval erősen egymásra va­gyunk utalva.- Családja miként viseli az Ön el­foglaltságát?- Felkészültek erre a szerepválla­lásra. Korábban sem voltam túl so­kat otthon, mert mindig sok volt a munkám. Most viszont más fel­adatköreim miatt vagyok gyakran távol. A lehetőségeimhez mérten azonban igyekszem minél több időt a feleségemmel és a gyermeke­immel tölteni.- Nem szeretném a személyeske­dés látszatát kelteni, de magánem­berként is elhangzott egy fontos mondata.- így igaz. Feleségem több mint négy hónapja van áldott állapot­ban. Nagyon várjuk a kisbabát. Tel­jesen mindegy, hogy kislányunk, vagy kisfiúnk születik a lányunk és fiunk mellé, csak egészséges le­gyen.- Őszintén gratulálok. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Á. Közel 30 millió a civileknek Összevont ülés keretében mintegy hetven civil szervezet között közel harmincmillió forintot osztott fel szerdán Szekszárd Megyei Jogú Vá­ros közgyűlésének Művelődési és Oktatási, illetve Sport-, Ifjúsági és Civil Szervezetek Bizottsága. A helyi vállalkozások idén utoljára adhatták iparűzési adójuk 5 szá­zalékát valamely civil szervezetnek. Kikötés mindössze annyi volt, hogy a 2007-es esztendőben ez az összeg nem lehetett több a tavalyi­nál. A legtöbb pénzt - 3,8 millió forintot - a Szekszárdi Asztalitenisz Klub kapta, míg a legkisebb felajánlás ennek alig ezred része, 3730 forint volt - tájékoztatott Fajszi Lajos, a sportbizottság elnöke. Tárgyalás közben Haág Éva alpolgármester társaságában

Next

/
Thumbnails
Contents