Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-09-09 / 28. szám
* w ~ S7FK.S7.ADni 2007. SZEPTEMBER 9. HÉTRŐL HÉT RE vasárnap J Emlékszoba után emlékház Hollós Lászlónak? Új színfolttal bővült a Megyenap A magyar szarvasgombászok szeretnék még szorosabbra fűzni kapcsolatukat Szekszárd városával, ahonnan a világhírű mikoló- gus (gombaszakértő) dr. Hollós László indult. Dr. Vikor Judit, a Magyar Szarvasgombász Szövetség elnök- helyettese, dr. Bratek Zoltán adjunktus, az Első Magyar Szarvasgombász Egyesület elnöke, Németh Jenő erdész, valamint Kasó Zoltán szekszárdi szarvasgombász a Németországban élő prof. dr. Lelley Jánossal érkezett a városházára az elmúlt héten, ahol dr. Haag Éva alpolgármester fogadta a delegációt. A szakemberek a Jedlik-pályáza- ton belül folyó kutatási projekt keretében működnek együtt, ahol is felmérik a természetes élőhelyeket, valamint Magyarország kísérleti szarvasgomba ültetvényeit. A gombatermesztés kutatásában kiemelkedő nemzetközi elismerésnek örvendő német vendégprofesszor maga kérte, hogy szeretne a földalatti gombák világhírű tudósa, dr. Hollós László emlékének szülővárosa meglátogatásával tisztelegni. A látogatás során a szakemberek arra kérték az alpolgármestert, hogy a szekszárdi főiskola vezetése segítségével járjon közben a pécsi egyetemen: hozzanak létre egy mikológiái központot a tolnai megye- székhelyen. A megbeszélés után a vendégek ellátogattak Hollós Uszló Babits utcai szülőházához is, ahol Lelley professzor újabb ötlettel állt elő: támogatók segítségével vegyék meg az ingatlant, s a világhírű tudós tiszteletére - a Zrínyi utcai iskolában működő emlékszoba anyagát is felhasználva - alakítsák át azt emlékházzá. A német szakember jelezte: támogatja a város azon tervét is, hogy ismét rendezzenek Hollós László emléknapot Szekszárdon. A szarvasgomba A szarvasgomba - sok más föld alatt élő rokonához hasonlóan - életközösséget alkot egy fával vagy cserjével, úgy, hogy annak gyökeréhez kapcsolódik. A fa könnyebben jut ásványi anyagokhoz a gomba segítségével, a gomba viszont más tápanyagokat - például cukrot - kap a fától. Általában 10-30 centiméterre a föld alatt él, ezért nem könnyű megtalálni. Szinte mindenki hallott már róla. Tudjuk, hogy ritka csemege, hogy disznókkal, kutyákkal keresik, majd kiássák. A föld alatt él és fekete, ezért régen az ördöghöz tartozónak hitték, és csalással, hamissággal hozták kapcsolatba. Mondják, hogy a szarvasbikák bőgés előtt ettől kapnak erőre, és az emberek közt is becses szerelmi ajándéknak számít. ízletes és ritka, tehát drága, és előkelő: jól mutat a menükártyán, az étlapon, de főleg egy szelet libamájon. DR. HOLLÓS LÁSZLÓ 1859. június 18-án született Szekszárdon. A budapesti műegyetemen fizika- és kémiaszakon végzett, bécsi tanulmányai után kémiából szerezte meg első doktori címét. Később tanári oklevelet szerzett állat- és növénytanból, ásványtanból és földrajzból, így 1890-ben állást kapott a budapesti egyetemen, majd 1891-ben a kecskeméti Állami Főreáliskolában. Hollós érdeklődésének és munkásságának középpontjába egy idő után a gombák kerültek: a világon ismert gombafajtákat számtalan új leírással gazdagította. Néhány éven belül ő lett a világ egyik leghíresebb ntikoló- gusa (gombaszakértő). Hollós kutatásai egyre inkább a talajban termő gombákra, közülük is a különleges szarvasgombákra (Tuber) irányultak. A gombákról szóló első nagy könyvével, az 1903-ban megjelent „Magyar- ország Gasteromycetái” című munkájával kiérdemelte az akadémiai tagságot. „Magyarország földalatti gombái, szarvasgombaféléi” című könyvét az MTA 1917-ben - mint az utóbbi hét év legjelentősebb magyar nyelvű tudományos munkáját - Marczibányi-díjjal jutalmazta. Hollós László 1911-ben megvált a kecskeméti iskolától, nyugdíjba vonult, és hazatért szülővárosába, Szekszárdra. Tudományos munkáját is abba akarta hagyni, de egy idő után már ezt a vallomást vetette papírra: „...A titokzatos erdő csodás világa újból megragadta egész valómat, ismét megszerettem az egyetlen igaz könyvet, a természet könyvét, mely nem emberi tákolmány, még egyszer olvasni, gyönyörködni akartam benne, újra gyűjtő lettem.” Szekszárdon halt meg 1940. február 16-án. Dr. Hollós László több mint száz tudományos cikke, tanulmánya és könyve, közel 480 általa fölfedezett új gomba (amelyhez 70 ezret ismernie kellett!) méltán őrzi emlékét, aminek ntegidézéséhez Szekszárd 1959-ben és 1970-ben tudományos ülésszakkal adózott, a 2002-es dr. Hollós László városi emléknapon a II. Számú Általános Iskolában emlékszobát avattak tiszteletére. A Tolna megyei német kisebbség a kezdetektől, 1999 óta minden évben együtt ünnepel mindany- nyiónkkal, amikor arra emlékezünk, hogy a Tolna vármegyének pecsétet adományozó királyi diplomát I. Lipót király kancelláriájában 1699. szeptember 1-jei keltezéssel állították ki. Most először jó hangulatú, szívmelengető gálaműsorral léptek a közönség elé a Megyenap előestéjén. A magyar és a magyarországi német nemzetiség himnuszának el- éneklése után elsőként dr. Puskás Imre, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte a Babits Mihály Művelődési Ház színháztermében szép számban egybegyűlteket. Örömét fejezte ki a Megyenap új kapcsolódó rendezvényének létrejötte felett, amelyben megmutatkozik a Tolna megyeiek összetartozása és egyben a közösségek teremtő erejének fontossága. Biztosította a német kisebbségi önkormányzat vezetőit a jövőbeni zökkenőmentesebb együttműködésről. Majd Sárközi János József, területi nemzetiségi és kisebbségi koordinátor üdvözölte a közönséget. Mint mondta, kétség nem fér hozzá, hogy ez a zenés gálaműsor ugyanúgy tradícióvá válik, mint a német nemzetiség által már 17 alkalommal megrendezett nagy sikerű Pünkösdi Fesztivál. Dr. Józan-Jilling Mihály, a Tolna Megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségének elnöke Friedrich Schiller Hoffnung (Remény) című költeményével vezette be gondolatait. Felvázolta - a nem karddal, hanem ekével érkezett - Tolna megyei német nemzetiség szintén közel 300 éves történetét, hányattatott sorsát, amelynek során mindig ott pislákolt a remény, az álom „egy szebb, jobb hazáról”. A gálaműsor megmutatta, hogy a küzdelmes évszázadok ellenére a magyarországi németség megőrizte jókedvét. Igazi mulatság következett. A Tolna megyei német nemzetiségi tánccsoportok, kórusok, zenekarok, népdalénekesek és a Magyarországi Német Színház fellépésének vidám és lírai pillanatait a lelkes közönség ujjongása, vastapsa és időnként éneke kísérete. A bonyhádi Kränzlein tánccsoport műsorában a pergő lépésekre egy tréfás koreográfia következett, színpadra léptek a táncoló patások. Egyikük tejet is adott, amiért sör volt a jutalma. Öröm volt látni, hogy a legtöbb hagyományőrző csoportban gyermektől a nagymamáig, nagypapáig együtt szerepelt minden generáció, nem kell tehát attól tartani, hogy elveszik a tradíció a következő évtizedekben, évszázadokban. Nem csak a nemzedékek, de a nemzetek összefogására is felhívta a figyelmet ez a gálaműsor. Az ünnepség záróműsorszámaként fellépő paksi fúvószenekar spanyol dallamokat is felvett repertoárjába. Az est a nemzetek együttműködésére létrejött Európai Unió himnuszának eíéneklé- sével zárult, és egy hangulatos vacsora követte a Szent István Közösségi Házban. K. E. A Tolna vármegyének pecsétet adományozó királyi diplomát I. Lipót király kancelláriájában 1699. szeptember 1-jei keltezéssel állították ki. Remény Álmodnak egy szebb, jobb hazáról, Ez álom minden emberé: Lihegve tör a földi tábor Egy felragyogó cél felé! A föld tavaszra, télre válik - Az ember remél mindhalálig. Remény az út, a cél, a pálya. A gyermek hűen él vele, Remény az ifjú délibábja, Remény az aggnak élete: Ha fáradt teste sírba űzi, Reménységét a sírra tűzi. S ez nem valami lázas eszme Bomlott agyvelők éjjelén; A lélek harsog messze, messze: Nagyobbért, szebbért élek én! - S amit a lélek hangja hirdet, Az nem csalhat meg soha minket! 1924. április 25.
