Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-05-20 / 18. szám
?> tasArIap MOZAIK 2007. MÁJUS 20. Gondolatok a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremből A Gagliarda Kamarakórus és az „Énekel az ország 2007” Budapest, 2007. május 6. vasárnap este fél nyolc, az emeleti pódiumerkély tele feszültséggel és várakozással. A Művészetek Palotája, a világ legjobb akusztikáját kínáló Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem önmagában is elegendő az elfogódottsághoz, hát még a program, az, hogy Brahms: Német Requiemjét fogom hallani a Budafoki Dohnányi Zenekar és az ország tizenhét kórusából egyesített, így félezernél is több tagot számláló, énekkar előadásában. „Énekel az ország”, ez a neve annak a mozgalomnak, amely immár huszonegyedik alkalommal állítja közös pódiumra az éneklés és muzsikálás szerelmeseit. Nem spontán dalra fakadás- ról van itt szó, hanem többhónapos felkészülésről, a szolnoki háromnapos összegyakorlás eredményének felmutatásáról. De pszt... a kórus és a zenekar elfoglalta helyét... elült a hangolás kakofóniája... a közönség tapsától kisérve elfoglalta helyét a két szólista, Sümegi Eszter és Molnár Zsolt is. A karmester, Hollerung Gábor körbetekint, felemeli a pálcát... kezdődhet a varázslat. Valójában nincsenek szavak arra, ami ez után következik. A gordonok felborzolják az ősföldet, az üstdobok átmorajlanak a komor völgyeken, a dúdoló hegedűkkel hajlongó lombok, zöldjüket lopva a felhőket tükröző tavak tengerszemébe, belesuttognak az oboák futamaiba, s míg a kürtök a topókkal bejárják a csalitot, a fuvolák, mint cserfes madarak, vidáman csivitel- nek. Aztán a kórus hangjának varázsszőnyege a táj, az asszonyos dombok ölén ringó búzatáblák, fölé emel. „Aki vetőmagját sírva, emelve megy tova - zeng-zúg a biblikus ige - vigadozás- saljő elő, kévéit emelve" és szinte láthatóvá válnak a felhőket, a ködgomolyagokat elgörgető, a könnyeket is felszárítva vigasztaló szelek. A klasszikus hagyományokat képviselő Brahms a második tételben már úgy játszik a kötött formákkal, a kimért hangzásokkal, hogy az már tipikusan romantikus. A meditáló pianókból kibontakozó crescendók a megváltottak és megtértek ujjongásának hangjai, hirdetik, hogy „el- - tűnik a fájdalom és sóhaj”, merthogy az is múlandó. Aztán Molnár Zsolt baritonján keressük életünk értelmét és célját a látszólagos értelmetlenségben. „Az igazak lelke Isten kezében - recitál a kórus - és gyötrelem nem érheti őket." A lélek, mint gyermek vágyódik az Úr után, hogy aztán, mint a felnőtt az anyja szavában, az Urban találja meg vigaszát. Ebből a megvilágításból a földi élet valóban csak átmeneti állomás lehet, a halál nem diadalmaskodhat. Boldogok tehát a halottak. A végkicsengés, mely a műnek általános emberi érvényt és felekezetek fölötti- séget, humanista megnyilvánulást biztosít, maga az utolsó sor, a János-jelenéseiből származó idézet: „Megnyugosznak az ő fáradtságuktól és az ő cselekedeteik követik őket.” Ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy az embert munkája, művei teszik halhatatlanná. A Német Requiem a hagyományőrzésnek talán legszebb példája Brahms életművében. Ez a hagyomány pedig Brahms esetében mindig a német hagyomány: a német barokk első és utolsó nagymesteréé, Schützé és Baché. Ez egyben egyet jelent a német protestáns egyházi zene hagyományával is. Keletkezésének indítékát két különböző életrajzi mozzanatban kereshetjük. A kompozíció egyes részei, tervei 1856-ra, az atyai barát, Schumann halálának évére mutatnak vissza. Ő tervezgette soha nem teljesült álomként, a német nyelvű requiem megírását. Az V. tételben viszont (ezúttal Sümegi Eszter gyönyörű szopránján megidézve) egészen bizonyosan az anyja halálára emlékezett a szerző. Brahms maga állította össze művei szövegét a német nyelvű bibliából. Felhasználta a zsoltárokat, evangéliumokat, az apostolok leveleit, prófétai könyveket, sőt, kétszer az úgynevezett apokrif, tehát nem kanonizált irodalmat is. Mindezekből olyan szöveg állt elő, amelyet a Requiem egyik mélta- tója joggal nevezett inkább prédikációnak, mint sem valódi requiem- nek. Dörgő taps vet véget zenébe simuló meditációmnak. Megrendültén nézem a hatalmas kórus és zenekar ünnepélyesen átszellemült arcát. Látom közöttük a szekszárdi Gagliarda Kamarakórus tagjait. Persze szólamonként szétszórva, mert ők most egy egyetemes teremtés részesei, az éneklő ország reprezentánsai. Mint ahogy én sem egyszerű szekszárdi polgárként tapsolok itt ezredmagammal, hanem halálának 110, évfordulóján, a zeneköltőt, Johannes Brahmsot, a Magyar táncok meg- komponálóját, a teremtő akaratában örök és legyőzhetetlen embert ünneplő közösség részeseként teszek hitet. „Seling sind die Toten, die in dem Herrn sterben, von nun an. Ja, der Geist spricht, daß sie ruhen von ihrer Arbeit; denn ihre Werke folgen ihnen nach.” (kipi) A másság megértése és elfogadása A Pécsi Tudomány Egyetem Illyés Gyula Főiskolai Karának II. évfolyamos Szociális Munkás hallgatói „Egy randevú az esélyért” címmel szakmai napot rendeztek, 2007. május 11-én délelőtt, Kocsis Erzsébet főiskolai adjunktus irányításával. A szakmai napon résztvevők megismerkedhettek a fogyatékkal élők mindennapjaival és segédeszközeikkel, megtudhatták, hogyan lehetnek segítségükre a környezetükben élőknek. A szervező hallgatók a „közösségi szociális munka” tantárgyon belül rendezték meg ezt a napot, ahol a Fogyatékosok Nappali Intézete, előadó: Fekete Ilona, a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete, előadó: Kovács Lászlóné elnök, a Mozgássérültek Tolna Megyei Egyesülete, előadó: Acsné Oláh Gabriella, valamint a SINA Tolna Megyei Jelnyelvi Tolmácsszolgálat, előadó: Simonná Váradi Zsuzsanna, valamint Székesfehérvárról, Kisné Berta Rozália voltak a vendégek. Ezek az előadások nem szoros és előre megírt programok voltak, hanem közvetlen beszélgetések arról, hogy mit várnak el ők az egészséges embertársaiktól, s bemutatók azokról az életüket segítő gyógyászati és segédeszközökről, amelyekkel könnyebbé tudják tenni életüket. A hallgatók - éppen foglalkozásuk és tanulmányaik miatt - akik fokozottan fogékonyak a másságra, nagy figyelemmel, és empátiával hallgatták és nézték a különféle előadásokat és bemutatókat, hiszen a másság itt bemutatott formáival ők sem találkoztak még ilyen mélységig. A nagyszámú hallgatóság a szervezők munkáját dicséri, ami azért is fontos, mert azt bizonyítja, az emberekben ott van a segítő szándék, a megértés az elfogadás, csak a tudatlanság az, ami miatt ezek nem törhetnek őszintén felszínre. Több ilyen nap kellene, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, s hogy az esély igazán egyenlő legyen minden ember számára - mondta Bolvári András, az egyik szervező, aki a sikeres szakmai napról készített sok fotóból számunkra is küldött. SAS SZEPTEMBERTŐL Szekszárd központjában Talent School of English Angol Tehetséggondozó Iskola gyermekeknek és fiataloknak • tanévre szóló képzés • képességek optimális kibontakoztatása • tehetségek kiemelése • diszlexiás fejlesztő csoportok • óvodától az érettségiig, illetve nyelvvizsgáig Biztos nyelvtudás, sikeres vizsgafelkészítés További információ ás jelentkezés: 20/222 38 64 • 30/462 71 56
