Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-04-29 / 15. szám
2007. ÁPRILIS 29. KÁVÉ. DUPLA HABBAL vasArIap SAS ERZSÉBET OLDALA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Csorba Szilárd rendőr főhadnagy és Fáthné Deé Márta főtanácsos, akiket a Magyar Rendőrség Napja alkalmából tüntettek ki. A Szent György-napi ünnepségen, amit a Tolna megyei rendőrség 21-én, a sportcsarnokban tartott meg. Immár 15. éve egy napon azokra irányul a figyelem, akik hivatásukká választották az állampolgárok biztonságának, nyugalmának, életének, vagyonának - még sorolhatnám - őrzését, mentését, biztosítását. Köszönet érte! (Interjúalanyaimmal régi ismeretségünkre való tekintettel az interjúban is tegeződünk.) Egy férfi: Csorba Szilárd- Hat éve élsz Szekszárdon, ahhoz képest az egész város ismer, ritka férfierény, hogy bármilyen korosztállyal azonnal kapcsolatot tudsz létesíteni.- Gyorsan otthonra találtam Szekszárdon. Bajai származású vagyok, a kiskunhalasi gimnáziumban érettségiztem, majd a Kaposvári Tanítóképző Főiskola következett...- Ahonnan nemcsak egy diplomával jöttél Szekszárdra...- Ott ismertem meg a feleségemet, Mácz Katalin újságírót, egy évfolyamra jártunk - ő kommunikáció szakon végzett - s így számomra természetes lett, hogy itt fogok elhelyezkedni.- A rendőri hivatás hogy került a képbe?- Már a középiskolában eldöntöttem, hogy rendőr szeretnék lenni. Két helyet jelöltem meg a felvételin, elsőre a tanítóképzőre vettek fel, viszont alig egy évig dolgoztam a rendőrségen, amikor jelentkeztem a Rendőrtiszti Főiskola Tiszti átképzőjére, megszereztem a másoddiplomámat is. Hadnagyként kezdtem a Szekszárd Városi Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztályán, majd 2005-től a Bűnügyi Osztály Nyomozó Alosztály lopási csoportjának a nyomozója lettem, mint főhadnagy, s még abban az évben, főkapitányi dicséretben részesültem.- Azt is eltervezted már középiskolás korodban, hogy nyomozó leszel?- Mindenképpen! Egyik osztálytársammal határoztuk ezt el, s mindkettőnknek sikerült is megvalósítani. Ebből az évfolyamból egyébként hat társammal választottuk a rendőri hivatást, s jó érzés tudni, mindahányan bármilyen posztra kerültek, ma már megbecsült rendőrök.- A laikus számára a nyomozói munka - valószínű a látott filmek hatására - nagyon misztikusnak és néha szinte követhetetlennek tűnik. Voltak már nagy ügyeid?- Sokoldalúságot, összehangolt munkát kíván, s nincsenek kicsi vagy nagy ügyek, csak ügyek vannak, amelyeket fel kell deríteni. Minden embernek a saját sérelmére elkövetett bűnügy a legnagyobb, s ezt mi jól tudjuk. A vagyon elleni bűnügyek, amelyekkel én foglalkozom, a lopástól a rablásig terjednek, széles a skála.- Emlékezetes nyomozás, amelyre büszke vagy?- Volt több! Mindig az a legizgalmasabb, amin éppen dolgozunk, ha egyet mindenképpen ki kell emelnem, akkor az áruhitellel kapcsolatos csalások visszaszorítása Szekszárd és vonzáskörzetében. Ez egy olyan munka volt, amely emlékezetes sikerélményt hozott számomra és kollégám - Kishonti Szabolcs - számára, akivel ezt sikerült megoldanunk.- Manapság a nyomozás a hivatás mellett, egy másik „szereposztásban" is maximálisan próbálsz helytállni. Mennyi időd marad kedvenc hobbijaidra?- Hobbijaim - horgászat, vízpart, evezés - kicsit háttérbe szorultak. Két hónapos kislányunkkal, Kittivel töltöm minden szabad percemet. A halászléfőzés az egyetlen, ami napirenden van. Ez az évkezdet számomra nagyon szép és felejthetetlen eseményeket hozott. Februárban megszületett első gyermekünk, s most ez a kitüntetés...- Ha megenged, szó szerint idézném erről a szép oklevélről: „Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése 10/1997. (III. 26.) KGY. sz. rendelete alapján 2006. évben, bűnügyi szakterületen végzett kiemelkedő munkájának elismeréseként Csorba Szilárd rendőr főhadnagy részére az „Év Rendőre" kitüntető címet adományozza." főtanácsos még mindig fut...- Megtisztelő számomra, mert úgy érzem, nagyon fiatalon kaptam meg ezt a kitüntetést. A díjban nagy szerepük van a munkatársaimnak, akiktől tanulhattam, a parancsnokaimnak, akik támogattak, s a díj mutatja, hogy ők is jól végezték a munkájukat, s ezt köszönöm nekik. S természetesen a családomnak, akik maximálisan tolerálják ezt a hivatást, amely soha nincs időhöz, helyhez kötve. A munkában ez egy olyan ösztönzés, amely arra kötelez, hogy még jobb munkával háláljam meg ezt a bizalmat. Egy nő: Fáthné Deé Márta- Márta szívből gratulálok a kitüntetésedhez, amely ebben az esztendőben először került átadásra, Milyen érzés volt, hogy te kaptad meg először?- A Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság alapította ezt a kitüntetést mely az „Az év közalkalmazottja” címet viseli, s valóban az idén került először átadásra. Eddig a rendőrség közalkalmazottai - akiket a lakosság sok esetben szintén a rendőri állományba sorol - ezen a napon nem kaptak kitüntetést, s ezért számomra nagyon megtisztelő, hogy első lehetek a sorban, mint a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányság Személyügyi Szolgálat főelőadója.- Az első és egyetlen munkahelyed bizonyára munkádat, hűségedet ismerte el ezzel a kitüntetéssel, s nem felejthető el az a sok siker, amit sportolóként hoztál.- A Garayban érettségiztem, s az 1970-es években kezdtem el dolgozni a Tolna Megyei Rendőrkapitányságon, a Személyi Igazolvány Alosztályon. Igazából, mint sportoló kerültem oda. Már általános iskolás koromban, aztán a középiskolában - ahol Mozolai János testnevelő tanár úr keze alatt nagyon szép sikereket értem el - atletizáltam, kézilabdáztam, tornáztam, népi táncoltam. A rendőrségen a sport mellett megvolt a szakmai feladatom is, ennek ellenére nagyon sikeres volt a sportpályafutásom. Mindkettőnél szükség volt a kitartásra, a szorgalomra, az állóképességre, az emberismeretre.- Milyen élményeket őrzői azokból az időkből?- Szépeket. Jó kis társaság kovácsolódott össze, és mint válogatott atléta sok edzőtáborban, versenyen vettem részt itthon és külföldön. Sokáig sportoltam aktívan - 20 évig - s fokozatosan álltam le. Talán már kevesen emlékeznek, hogy a legjobb eredményem 100 és 200 méteren országos csúcsot állítottam fel, és 200 méteren még ma is én tartom a megyei csúcsot. Miután a sport mellett a szakmai feladataimat is maximálisan elláttam, a vezetőim ezt mindig értékelték. Nyolc főkapitányt szolgáltam ki, szakszervezeti titkár voltam, s a kollégáim érdekében ezért mindig kapcsolatban voltam velük, s több-kevesebb sikerrel igyekeztem mindent kiharcolni. A munkámnak, a sportnak, a közösségi tevékenységemnek köszönhetően minden elismerést megkaptam, tanácsosi, főtanácsosi címet, és több elismerést, dicséretet, s ez a mostani duplán jólesik, mert az alapítás után elsőként kaptam meg.- A sporttal a mai napig sem szakítottál, aki rád néz, az csak irigykedhet, hogy milyen fantasztikus alakod van.- A szenior atlétikai klubnak ma is tagja vagyok, versenyekre járunk, így a fiatalon szerzett barátságokat is életben tudjuk tartani. Az is öröm, hogy akik fiatal korukban sosem sportoltak, azokat is a tagjaink közé tudtuk csábítani, s ha nem is versenyeznek, a mozgással sok örömet szerezhetnek maguknak, valamint a közösségbe tartozással. Aki ennek a klubnak a motora, a szíve, a mindene, az nem más, mint Török Sándorné Marika.- Neked a rendőrség az egész életedet „behálózta", örömben, sikerben, bánatban.- A férjem is a rendőrségen dolgozott, sajnos nagyon fiatalon 36 évesen közúti balesetben veszítettük el. Egyetlen fiunk Fáth Zoltán is rendőr lett, mégpedig saját elhatározásból, sohasem erőltettem, járőrként dolgozik a városi rendőrkapitányságon. Azt gondolom, hogy jól döntöttem, amikor hivatást választottam. Egy életre szólt, s olyan évtizedeket tudhatok magam mögött, amelyek valóban tartalmasak voltak, munkában, sportban, emberi ]/■ a nr cn 1 a tn Irha n
