Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-04-29 / 15. szám

szekszárdi VASÁRNAP HÉTRŐL HETRE 2007. ÁPRILIS 2S A BORZALOM FOTOI lm memóriám 2006. október 23. Pesty László képei és dokumentumfilmje a Művészetek Házában „A XXI. századi Magyarország eddigi leg­kegyetlenebb eseményeinek lehettünk tanúi tavaly ősszel” - nyitotta meg az október 23-i budapesti rendőr attakot bemutató kiállítást és filmvetítést dr. Braun Márton Fidesz- KDNP-s országgyűlési képviselő árpilis 18-án este a Művészetek Háza előadótermében. A képviselő kihangsúlyozta, emlékezni és emlékeztetni kell az embereket a történtekre, mivel tragikus és szomorú, hogy ma Magyaror­szágon egy nemzeti ünnepen ilyen borzalmas eseményeknek lehetünk szemtanúi a Gyur- csány-kormány politikájának köszönhetően. Döbbenetes, hogy az emlékezés napján „rendőrnek látszó civilek civilnek látszó civile­ket” félholtra ütnek-vernek, s gumilövedékkel meglőtt anyák fekszenek gyermekeik mellett, vérző testtel az utca kövén, miközben körülöt­tük mindent ellepő könnygázfelhő akadályozza meg elmenekülésüket. És valóban... Pesty László „A megsebzett ünnep” című filmjének kockái az események hiteles bemutatásával és összefoglalásával, va­lamint az áldozatokkal készített interjúi által nyerhetünk mi, nézők is teljes körű képet arról, amiről eddig elképzelhetetlennek tartottuk, hogy európai demokráciában egyáltalán meg­történhet. De miről, illetve kikről is van szó egyáltalán? Fej-, derék-, has-, gyomortájékon meglőtt em­berekről, akiknek külsején a vérengzés kitöröl­hetetlen nyomokat hagyott. (Pedig, a rendőrsé­gi törvénykönyv paragrafusa ezen testtájékok megcélzásának kerüléséről rendelkezik.) Vértesaljai László ellenállást nem tanúsító lelkészt, akit gumibotokkal ütlegeltek addig, míg földre nem zuhant. Miután már végképp mozdulni sem tudott, még belerúgtak néhá­nyat, mondván „a buli kedvéért”, majd otthagy­ták véresen. (BTK. 17,§, (2) bekezdés - a rend­őr gondoskodik arról, hogy a sérültet orvos el­lássa.) Hallhattunk orvosi véleményt a gumilövedé­kekről, mely szerint, ha nagyon közelről lövik fejtájékon az áldozatot, akkor koponyatörést is szenvedhet. Pedig a javasolt távolság 18-20 méter... Eredmény: gumilövedékkel fejen lőtt emberek, koponyaalapi töréssel. Láthattunk interjút tüdő- és mellhártyasérült- tel, akit a végletekig iitöttek-vertek, pedig a BTK. 226-os §-ában erről is rendelkeznek. Már­mint, ha hivatalos személy civilt tettleg bántal­maz. Meg az ezzel járó 7-10 éves börtönbün­tetésről... Fiatalok igazoltatása során irataik rendőr ál­tali erőszakos elvétele, majd Dunába penderíté- se. Holocaust-túlélő budapesti lakosok bántal­mazása, majd „takarodj innen, te vén zsidó” ki­fejezések röpködése az intézkedő rendőr szájából... S mindez oly módon történik, hogy nincs azonosító jelvény, s a szolgálati igazol­vány felmutatása sem történik meg. (BTK. 20 § (1) - a rendőrt egyenruha-azonosító jelvény és szolgálati igazolvány igazolja.) De, hát, kik vol­tak tulajdonképpen a „verőlegények”? De a legborzasztóbb felvétel csak most jött: egy fejen lőtt és brutálisan megvert fiatal látvá­nya, akinek agyvízkárosodása lett, s kis híja, hogy életben maradt a gyors és szakszerű orvo­si beavatkozásnak köszönhetően. Homlokán óriási felületen varratok, fél szemének elveszté­se, arcán az erőszak maradandó lenyomata.... Nagyjából ennyi 2006. októberének egy csi­petnyi valósága a rengetegből... No, meg Gergényi Péter Budapest kitüntetett rendőrfőkapitányának válaszai: „viperát nem használtunk, én ilyet nem láttam”. A felvéte­lek magukért beszél­nek... Nem baj, Gyur- csány Ferencet így is „lenyűgözte a szaksze­rűség”. A vetítés végén Bra­un Márton lapunk kér­désére, mely a film Magyarország egyes - televízióadásokban és szolgáltatókban kevés­bé bővelkedő - vidéke­ire történő eljutásának esélyeit feszegette, el­mondta: ennek esélye akkor teremtődne meg, ha a nagy keres­kedelmi tévék mindezt bemutatnák. Sajnos, a lakosság döntő része ilyen, részben földi sugárzású adókat néz, s a nagyobb tömegek csak ezeken keresztül érte­sülhetnek az eseményekről. Hozzáfűzte: szánalmas és jellemző volt Gyurcsány Ferenc hozzáállása a történtekhez, amikor is a parlamentben - a véres események utáni napon - gyermeke korlátozott belvárosi sétálgatási kedvéről intézett monológot a képvi­selők felé. A filmről nyilatkozva elmondta: úgy érzi, Pesty László alkotása azért is különleges, mert a CNN-n, a HÍR TV-n és az MTV-n bemutatott felvételek után a megszólaltatott áldozatokon keresztül ad jelentős többletet és hitelesebb ké­pet az állampolgároknak a kegyetlen esemé­nyekről. A beszélgetés a történtekről készített megrázó képsorok megtekintésével zárult. Gyimóthy Levente Szirénázástól, lövésektől és gyerekzsivajté volt hangos a sportcsarnok előtti tér április 21 én. Nem háborús helyzet okozta a zajt, a rend őrök ünnepeltek sok-sok iskolást vendégül látv. az április 24-i Magyar Rendőrség Napja alkalmá ból. A tűzoltók is közreműködtek, és rendelke zésre bocsátottak egy tűzoltóautót. Legérdeke sebb a sziréna beindítása volt, de a bátrabbal nem csak a vezetőfülkébe, hanem az autó tete jére is felmászhattak. Fiúk, lányok egyarán örömmel tanulmányozták a kommandósok lő fegyvereit pisztolytól a gépkarabélyig. Néhány vaktöltény is eldurrant. Máshol légpuskával cél ba lőhettek. Akinek még a fegyver tartása i: gondot okozott, annál előfordult, hogy véletle nül a mellette álló céltáblájára irányította a pus­ka csövét, de a segédkező rendőr időben elhárí tóttá a veszélyt. Más viszont 15 évnyi kihagyás után is szép sorozatot lőtt a céltábla közepébe Akit nem a támadás, hanem a védekezés érdé keit, felvehette az összes korszerű védöfelszere lést: sisakot, nehezebbnél nehezebb védőpaj zsokat, golyóálló mellényt, a kart és a lábat vé­dő eszközöket, láthatta az ajtófeszítő vasat és az ajtótörő kost. Tömegoszlatáskor 60 kg súlyú fel­szerelést cipel magán egy rendőr a biztonsága érdekében. A nyomrögzítő eszközök között ki­emelkedően népszerű volt a varázslatosnak tű­nő tenyérlenyomat-vétel, annak ellenére, hogy közölték, ez már sok is az azonosításhoz. A rendőrmotorra nem egyszerű felszállni. Anyu segít, de a rendőr bácsinak igazán semmiség az ülésbe röpíteni a kisemberkét. Aztán jön a felis­merés: „a Nagyinak is ilyen van, csak kisebb!” Máris lehet száguldozni: „brrr-brrr-brrr”, bi­zony akár 240 km/h-s sebességgel. Hosszú sor állt a biztonsági öv működését bemutató szimu­látornál. Egyesek repetázni szerettek volna, má­sok viszont arra panaszkodtak, hogy fájdalma­san megnyomta vállukat az öv, miközben meg­védte attól, hogy kirepüljenek az ülésből. A rendőrautó felderítése sem maradhatott el, szólt a sziréna, és a hangszórón a fontos közlemény: „Szia Anyu!”. Volt, aki kódolt üzenetet adott le, többszöri próbálkozás után sem volt érthető, amit nagyon szeretett volna elmondani. Mindeközben balesetmentesen folytak a sportversenyek. Futásban a legjobbak voltak: a 3-4. osztályosok között: Szabó Janka és Deák Bálint, 4-5. osztályban: Papp Eszter és Boros Lőrinc Máté, a 7-8. osztályosok mezőnyében Szőke Márton, az iskolák közül a Babits Mihály Általános Iskola. Remek eredmények születtek a kerékpáros gyorsulási versenyen: az első he­lyezett Szűcs Ákos 41 km/h-s sebességet ért el álló helyzetből a sportcsarnok előtti parkoló­ban, a második helyezett Bősze Richárd 37 km/h-t, a harmadik Tomó András pedig 35 km/h-t. A kerékpáros ügyességi versenyben a

Next

/
Thumbnails
Contents