Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-04-22 / 14. szám
n VASÁRNAP MOZAIK 2007. ÁPRILIS 22. Templomok a zsinagógában lajdonosa és a Magyar Kultúra Lovagja. Munkássága a népi hagyományokra épül, így nem véletlen, hogy a népművészet motívumai, Petőfi és Kodály virágai mellett fontos szerepet játszik művészetében a népi kultúra szellemi központja a templom és ennek legfontosabb része az oltár. Gondolkodásra hívó kompozíciókat készít építészeti elemeikből, az Úr házának környezetében a fák is az Ég felé nyúlnak, vagy fejet hajtanak. Ezek a grafikák érezhetően mély és szilárd hitből táplálkoznak, akárcsak a karzaton látható ószövetségi jelenetekről készült színes linóleummetszetek. Ezeken a saját koruknak, és a helyszínnek megfelelően jelennek meg a szereplők, ezért láthatjuk például Józsefet egyiptomi ruhában. Tavaszy Noémi ehhez illő keretet készít növényi motívumokból a metszetekre. Schönberger András pécsi főrabbi a megnyitón kifejtette, hogy a zsidó vallásban az ábrázolás nem megengedett, ők több mint 4000 éve az írásra nevelnek a Szentírásnak megfelelően. Valójában azonban a bálványkultusz számára készített ábrázolás tilos. A művészet, mint ahogy ezen a kiállításon is felfedezhető, mégis felkelti bensőnk érzéseit, ahogy őbenne a prágai zsidó temető képe váltott ki érzéseket, csodálatot. A főrabbi beszéde elején azt mondta, kívülről ékkő ez a zsinagóga, de belülről kiüresedett. Tavaszy Noémi Ökomenizmus és képzőművészet című, a Szekszárdi Magyar-Izraeli Baráti Társaság által rendezett április 24-ig megtekinthető kiállítása, ha csak kis időre is, de megtölti lelkiséggel. K. E. „Lehetnének szépek szavunktól a dolgok” Különleges előadással emlékeznek a Szederkényben született Koch Valériára (1949-1998) április 23-án a Magyarországi Német Színházban. A költőnő két nyelven élt és alkotott, két gondolatvilágot kapott. Mind a magyar, mind a német kortárs irodalom kiemelkedő alakja. Gyermekversei tisztaságot és játékosságot sugároznak, míg gondolati lírája József Attila és Pilinszky filozofikusságát, formai letisztultságát idézi. E nyelvi és esztétikai kettősséget igyekeznek megragadni az emléknap szereplői. A Frank Ildikó igazgatónő által indított kezdeményezés immár negyedik alkalommal talált lelkes követőkre szekszárdi, veszprémi, gyönki, bajai, pilisvörösvári és pécsi iskolából. A diákok magukkal hozzák a költőnő egy-egy általuk fontosnak tartott versét vagy prózai művének részletét, amelyekből a nap során ők maguk rendeznek egy hangszerekkel kísért előadást. Ezt április 23-án 15 órai kezdettel mutatják be a közönségnek. A Magyarországi Német Színház szeretettel várja az érdeklődőket a Koch Valéria Emléknapra. «ke* Aki a Művészetek Házába lép, most egyszerre élheti át a legszebb magyar templomokból áradó mély lelkiséget, Tavaszy Noémi grafikusművész Ökomenizmus és Képzőművészet című kiállításának erőteljes vonásokkal rajzolt, dinamikus, feszültséggel teli, mégis nyugalmat sugárzó olajpasztell képei magukkal ragadják a nézőt, mert általuk érezheti azt, amire Bacsmai László plébános a megnyitón rávilágított: a templom egy-egy település legszebb, legfontosabb épülete, aminek szíve és lelke van, nem csak kőhalom. A művésznő a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjének tuDrágán add a fulladást! avagy a húsvéti hal esete a vizitdíjjal Történt húsvét vasárnapján, hogy kedves ismerősöm - Krisztus Urunk feltámadását ősi szokás szerint úgymond megünnepelvén, megemlékezvén - halat főzött családjának. Az ebéd igen finomra sikerült, s a kis közösség meg is kezdte az emésztését... Azaz csak kezdte volna, mivel történt egy kis haleset... Mármint baleset! Ugyanis a 3 kilós kiszemelt uszonyos példány egy apró porcikája - hogy hogy nem? - ismerősöm torkán landolt - keresztben - ahogy ez hagyományosan de facto lenni szokott. Az ebéd - technikai okok miatt - neki, akkor természetesen félbeszakadt, s minden erejével azon volt, hogy egyre csak súlyosbodó állapotán valamilyen módon enyhítsen. De a helyzet nem változott, s földim gégéjében (orv. larynx) a ponty szálkája beékelődésével valami elképesztő pózt vett fel, s a továbbiakban egyfajta hídelemként funkcionált torka szakadékának bal és jobb oldali pillérei közt. Nem volt hát mit tenni, s a helyzet csak súlyosbodott. Nosza, öltö- zés, kocsiba be és nyomás az ügyeleti szakrendelő... hopp, egy gyors visszarohanás a lakásba, mármint hogy a vizitdíj otthon ne maradjon!! ! Nehogy a kormányrendeletet be nem tartván, a páciens meg tessen fulladni véglegesen, s a végső vizitdíjat, a hamvasztási költséget kelljen majdan kifizetni eme zseniális miniszteri találmány leper- kálásának elmaradása okán ...hogy aztán majd ezért is kedvenc dokink hátán csattanjon az ostor onnan fentről, a minisztériumból... Kisfiam, hozd a pénzt és fussunk! - szólt szenvedve ismerősöm (ezek után nevezzük egyszerűen csak Busáné Süllő Irénnek), szóval... Irénünk száguldott a szekszárdi gégészeti osztályra, torkában a 2,5 cm hosszú és 2 mm széles idegen testtel. A gégészeti ambulancián - félórás kínzás után - Irénünket nagy nehezen kivizsgálták, s sikeresen eltávolították a garatból a szó szerint sürgősségi beavatkozást igénylő „tárgyat”. Csakhogy! Az ellátási lap már nem volt szinkronban a valós tényekkel... Busánét ugyanis 1000 forint vizitdíj azonnali kifizetésére „ítélte” a gégészeti rögtönítélő halszálkabíróság, mivel - a rendelet szerint - a halszálka eltávolítását „nem indokolta sürgős szükség”, s az ilyen eset a XXI. század Magyarországán- döbbenet - nem sorolható be a sürgősségi ellátás kategóriájába. Busáné természetesen ezen jócskán felháborodott és nem tett eleget a kifizetésnek, s ahogy bármelyikünk cselekedte volna a helyében, ösztönösen feltette a költői kérdést: „Fulladjon meg akkor mindenki ezek után?” Nem volt rest Irénünk, rögvest kikérte a körletben tartózkodó gégészorvosok, nővérek, szakápolók véleményét az eset kapcsán, akik egybehangzóan állították: ha ismerősöm keddig, a normál és már nem ügyeleti szintű ellátásig várt volna a dologgal vala, akár! meg is fulladhatott volna vala... Aha. Ezek szerint a tényálladék az, kedves halszálkalenyelő és véletlenül fennakadó városlakó barátaim, hogy edzziik rá magunkat az ünnepnapokon az egy- esetleg kettőnapos halszálkalenyelő tűrőképességre, mert nagy szükség lesz rá, ha az ünnepek alatt elfogy a máni! Aztán majd mi leszünk a világ legtöbbet halszálka-kimetszésre váró embere- Pandacsöki Boborján sikeres kísérleteihez immár büszkén felzárkózván... Huhh. Eredmény? Egy cédula, melyen a „vizitdíj tartozásának elismerése” áll, önként és dalolva, elénk idézve az 50-es évek vallatásainak abszurditásait. Ezenkívül rajta az ügyeleti ellátás ténye és a sürgős szükség nem indoklása, valamint a négyjegyű szám, amely büszkén hirdeti, hogy nálunk a négyszögletű erdő néha lehet kerek is... vagy éppen gömbölyű... csak viszonyítás kérdése az egész emberek! A fentiekből is látszik, hogy a valaha Szekszárdon is ténykedő, s itteni műtétjei során kétes érdemeket beszerző Molnár Lajos (ex) egészségügyi miniszter gondolatvitele már itt tartózkodásának okán is hagyott némi lenyomatot városunk szakellátásában.... U.i. Ismerősöm, Busáné Sellő Irén köszöni szépen jól van, halat továbbra is enni fog, mert nagyon szereti és esze ágában sincs kilam- badáznia az ismert összeget az egészségügynek. Pont. Valami nincs rendben, emberek. Vagy csak egy rossz álom az egész Hódmezővásárhelytől Szekszár- dig? Jó lesz, ha felébredünk! Gyimóthy Levente
