Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-03-25 / 10. szám
SZEKSZÁRDI 2007. MÁRCIUS 25. KAVE4 DUPLA HABBAL vasArnap „Az eperfagyi, eperfagyi, hű, de finom... SAS ERZSÉBET OLDALA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Horváth György cukrászmester és felesége Horváth Györgyné, Ági. Beszélgetésünk apropója a tavasz, amely magával hozza a fagyiszezont, valamint egy évforduló, amely a Horváth házaspárnak hozott szép elismerést. Egy férfi: Horváth György- A fiúk általában katonák, pilóták szeretnének lenni, te pedig azt mesélted gyermekkorod óta az volt a vágyad, hogy szakács legyél...- Apai és anyai részről is tengeli- ci származású vagyok, de az általános iskolát Alsónyéken jártam. A szakácskodás talán oda vezethető vissza, hogy édesanyám kitűnően siitött- főzött, valamint volt egy álmom, hogy majd én hajószakácsként, egy szép nagy hajón bejárom a világot. Amikor továbbtanulásra kellett jelentkezni, kiderült abban az évben nem indult szakács szak, „csak” cukrász. Mint a bátaszéki áfész tanulója, a SZÖVOSZ iskolájában, Budapesten, 1968-ban végeztem, s közben a gyakorlati idő alatt a megye összes cukrászdájában gyűjthettem tapasztalatokat.- Az iskola után mindjárt dolgozni kezdtéü- Ahogy az abban az időben szokás volt, először a katonaság, 1969- 1971-ig. Leszerelés után már nem mentem vissza Bátaszékre, igyekeztem a szakmában a teljességre törekedni, s 1974 márciusában mestervizsgát tettem Budapesten - amikor még súlya volt a mesterképzésnek - s úgy látszik nekem a márciusok nagyon „bejönnek”, mert 1977. március 11-én kaptam meg az iparengedélyemet, amit annak idején, a városházán, egy nagyon ismert köztisztviselő írt alá, akit úgy hívtak, hogy Nyárs Sándor.- Az idei március újra hozott valami emlékezeteset az életedben...- Balatonalmádiban, a Cukrász Kongresszuson vehettem át a 30 éves munkásságomat elismerő, önálló üzletvitelért járó oklevelet és a vele járó ajándékot, amit a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete adományozott. Természetesen ez a 30 éves elismerés nemcsak nekem szól, hanem a feleségemnek Áginak is, akivel ezt a szép és kerek évfordulót megértük és végigdolgoztuk.- Aki kikapcsolódni kíván, főleg a nyári nagy melegben, annak akár hétköznap teszi, akár hétvégén egy jóleső és hűsítő program kisétálni a Horváth fagyizóba, ahol már kulturált körülmények között, akár leülve, nézelődve is élvezheti a fagylaltozás örömét...- S ma már a fagylalton túl más áruval is várjuk a vendégeket. Kávéval, üdítővel, édességekkel. Észrevettük, hogy van rá igény.- Jómagam a csoki híve vagyok, de hányféléből válogathatnak, akik esetleg többféle ízt szeretnének kipróbálni?- Először is azt mondanám el, hogy milyen minőségű fagylaltot vehet nálunk a kedves vevő. Megmaradtunk a hagyományos technológiánál, azaz főzzük a fagylaltot. Sokkal nagyobb költséggel, és munkával jár mint a porból készült fagylaltok, viszont a vevők ezt szeretik és értékelik is. 30 évvel ezelőtt maximum 12-féle volt a választék, ami ma már 70-80-féle, s 24-féléből állandóan választhat a kedves vendég.- Régen a fagyit „gyerekédességnek’’ tartották, ma már nyáron talán ez az egyetlen édesség, amely nincs korhoz kötve... Mindenki nyalja...- A felnőttek is imádják, s valóban a nyár elképzelhetetlen fagylalt nélkül, s azoknak a gyerekeknek, akik cukorbetegek s sajnos egyébként nem ehetnének fagyit, néhány éve készítünk cukormenteset és ebből is három-négyféle közül választhatnak.- Ritkán látni téged a pult mögött.- Az a feleségem Ági reszortja. Jómagam inkább hátul a „boszorkánykonyhában” ténykedem, hogy a feleségem minél többfélét tudjon kínálni a vevőinknek.- Idénymunka szokták mondani a ti szakmátokra, viszont napi 24 órás készenlét. Mivel pihensz, mi az, ami a legnagyobb örömet, kikapcsolódást jelenti?- Három hobbim van. Az első és mindenek feletti az unokám. A második a vadászat - a Kölesd-Dalmand Vadásztársaságnak vagyok a tagja -, de csak szigorúan hobbi szinten, valamint a terepjáró versenyek, a Magyarországi Jeep Klub szervezetének vagyok tagja. Több európai jeeptalálkozón vettem már részt - viszem magammal a feleségemet és az unokámat, akin látszik, hogy ebben a sportban is az utódom lesz. Egy nő: Horváth Györgyné, Ági- Ahogy azt mondani szokták téged az Isten is vendéglátó-kereskedőnek teremtett. Honnan indultál s mikor találtatok egymásra férjeddel a magánéletben és a szakmában?- A kiindulópont Alsónyék, ahonnan származom, s bár szüleim már kicsi koromban Bátaszékre költöztek, ők vitték az alsónyéki vegyesboltot, ahol én nagyon szerettem „kiszolgálni”. Ott tanultam meg igazán az emberekkel való kapcsolatteremtést, ami annyira tetszett, hogy 8-10 éves koromtól már a pult mögött álltam. Az általános iskolát és a középiskolát Bá- taszéken jártam, 1972-ben érettségiztem. Gyurival gyermekkorunk óta ismerjük egymást, s a leszerelése után - az idén 35 éve - összeházasodtunk. Egyetlen gyermekünk - szemünk fénye - Györgyi lányunk 1973- ban született, óvónő lett belőle, s jelenleg a Kadarka utcai óvodában dolgozik.- Aztán nemcsak a felesége lettél a cukrászmesternek...- A munkatársa 1977 óta, amikor önálló üzletet nyitottunk. Tőle tanultam meg a szakmát, ami a szüleimtől örökölt kereskedői vérrel párosítva sikeres döntés volt. A férjemmel nagyon jól kiegészítjük egymást, Gyuri hirtelen, én megfontolt vagyok. Ezért is alakult ki az a fajta munkamegosztás, amit a férjem említett. Ami még a „feladatom”, az a pénzügyek kezelése, a házasságban és a szakmában egyaránt, amivel a család eddig nagyon meg van elégedve.- Aki jár hozzátok fagylaltozni, veled találkozik, s a hihetetlen gyorsaságod mellett megcsodálhatja a kedvességedet, a mosolyodat, amivel még késő este - egy nehéz, meleg nap után - is fogadod a vendégeket...- Nagy a munkabíró képességem, nyitástól zárásig én vagyok a pult mögött, s ha megkérdezik, mennyi energia kell még a nap végén is ahhoz, hogy mosolyogjak, csak azt tudom mondani, hogy ezt vállaltam, s szeretem az embereket, akik felüdülni, finomat enni jönnek. Az évek, évtizedek alatt már ismerem az ízlésüket, sokuknál meg sem kell kérdeznem milyen fagyit kérnek, s kiszolgálás közben mindig van pár perc, amikor szót válthatok a vendégeimmel, akik igénylik is ezt. Ennyi év alatt sok vendégből mára kedves ismerős, sőt sok jó barát lett.-Ez az évfordulóra kapott kitüntetés - férjed utalt rá-a te érdemed is...- Együtt értük el, s ő sosem vitatta el még tőlem, hogyha a munka közös, akkor az elismerés is az. Amíg Gyuri hajnalban előkészíti a fagylaltokat, addig én elvégzem a házi munkát, mert késő este már sem időm, sem erőm nincs erre. Aztán megfőzök, s amikor már minden kész, akkor nyitunk, s jöhetnek a vendégek.- Március 15-én nyitottatok, egy igazi szép tavaszi napon...- Már a nyitás napján sok vendégünk volt, s reméljük és bízunk abban, hogy ez folytatódik a tavasz és a nyár, valamint az ősz többi napján is. Szokásunk szerint, november 1-jéig leszünk nyitva, főleg, ha olyan kellemes lesz az ősz, mint tavaly volt.-Ezt a hosszú időszakot, amely nemcsak hónapokban, hanem azon belül a napokban is nagyon fárasztó, mivel pihened ki... Van hobbid?- Elsőként - ahogy a férjem is - az unokámat említem Zádori Barbarát, aki 7 éves, és ahogy annak idején én a szüleimnél ő is szeret az üzletben lenni, kicsi kora óta mindig segíteni akar. Járok a férjemmel és Barbarával az autóversenyekre, sőt én is vezetek, vagy navigálok Gyurinak. A másik nagy hobbim a kötés, amit hamisítatlanul tudok végezni, ugyanis balkezes vagyok. Ma egyébként is reneszánszát éli a kézzel való kötés, ezért a családom és a baráti társaságunk nagyon örül, ha valami kötöttet kap ajándékba.
