Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-01-21 / 1. szám

2007. JANUÁR 21. KÁVÉ. DUPLA HABBAL vasArSap '/n

Egy jubiláló gyógyszertár

SAS ERZSÉBET OLDALA

Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Vágó László és felesége Vágóné Iván Katalin, az Újvárosi Gyógyszertár tulajdonosai. Randevúnknak több apropója is van. Egyrészt 2007. január 17-től megváltozott a támogatott gyógyszerek esetében a betegek által fizetendő gyógyszerár, amely óriási felvásárlással járt, másrészt az Újvárosi Gyógyszertár idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. A többi apropó kiderül a beszélgetésből.- Ebben a sorozatban ritkán fordul elő, hogy az interjúalanyok, este, fáradtan „esnek" be a kávéházi beszélgetésre... Ma nehéz napokon, heteken vagytok túl, a patikus társadalommal együtt...- Az idén lesz egy évtizede, hogy megnyitottuk az Újvárosi Gyógyszertárunkat, de ilyet még nem éltünk meg. Már a karácsony előtti napokban elkezdődött a felvásárlás, s január első munkanapján folytatódott. Érdekes volt megfigyelni, hogy a sok várakozás ellenére egy hangos szó nem volt, ez talán annak is köszönhető, hogy sikerült az elmúlt évtized alatt olyan bensőséges hangulatot, bizalmas viszonyt kialakítani a hozzánk járó betegekkel, hogy maximális megértésről tettek tanúbizonyságot. Látták a mi nagy igyekezetünket, s azt, hogy annál gyorsabban már nem lehet kiszolgálni. Hárman dolgoztunk, maximális összhangban, s ezt, bármennyit is kellett várni, méltányolták. Az eredeti végzettségem élelmiszeripari üzemmérnök, viszont most nagyon jól jött, hogy a gyógyszertár nyitása után megszereztem a gyógyszerészeti asz- szisztensi, majd a szakasszisztensi képesítést.-Az sem mellékes, hogy jómagád olyan szerencsés természettel vagy megáldva, hogy minden emberrel azonnal szót értesz, s ebben a különlegesen nehéz helyzetben a közvetlenséged bizonyára jól jött.- Valóban, amíg várakoztak a betegek, a nagy munka közepette, mindig volt egy-egy olyan megjegyzés, humoros szó, amit maguk a betegek is kezdeményeztek, s ami oldotta a várakozással járó feszültséget, s reméljük ezzel talán a betegeknek „lerövidült” a várakozási idő.- Magam is megtapasztaltam, hogy várakozás közben milyen gyorsan elszabadulnak az indulatok, hogy mennyire türelmetlenek az emberek, hogy elég egy megjegyzés és máris forró lesz a hangulat.- Engem az első benzináremelésre emlékeztetett ez, amikor a bejelentés után azonnal mindenki elkezdett „feltankolni”. Bár húsz évEgy férfi: Vágó László

vei ezelőtt a benzináremelés másról szólt, most pedig arról, hogy a kisnyugdíjas megtudja-e venni a jövő hónapban a gyógyszerét. Bennünket ez annál is inkább érint, mert a betegeink nagy része nyugdíjas. Akik éppen kevesebb pénzzel rendelkeznek viszont annál több betegséggel.- Mivel lehet ezeket a lelkileg és fizikailag is megterhelő napokat, heteket kipihenni?- A múlt heti nagy „rohamot” már szombaton, 13-án, egy nagyon emlékezetes és gyönyörű esttel sikerült feledni, és erőt gyűjteni az utolsó napra, s ez nem volt más, minthogy Bernadett lányunkat megnéztük Budapesten, az Operett Színházban, a Rudolf című musical főszerepében, mégpedig több mint száz szekszárdi nézővel. Az óriási tapsban ők is benne voltak.- Sokan szurkolnak és szeretik azt a kedves, szerény kislányt, aki elment - mint a mesében - a fővárosba szerencsét próbálni, s most le- énekli a legnagyobbakat, s szakemberek szerint is nagy jövő áll előtte...- Jelenleg az Operett Színházban három darabban játszik főszerepet, s bár a szombati fellépése előtt egész héten beteg volt, a szekszárdi közönségért betegen is vállalta a fellépést, amivel újra bizonyította, hogy nem ismer lehetetlent.- Ha már a gyerekekről beszélünk, fiaitok is felnőttek...- Lóránt, akinek ma van a névnapja, rendszergazda a Garay Gimnáziumban, abszolút hallása van, hangmérnöknek készül Gödöllőn, a Szent István Egyetemen. Péter gépésznek tanul Budapesten, barátnője pedig bármily hihetetlen, gyógyszerésznek tanul.- Aki ismer, az tudja, hogy rengeteg minden érdekel, s sok mindent csinálsz, ami egyrészt szórakoztat, másrészt nagyon hasznos hobbi.- A feleségem szerint ezermester vagyok, bútorokat készítek, lányunk lakásába minden az én kezem munkája. Szeretek fotózni, sportolni: síelni, úszni, búvárkodni, s még talán a sporthoz sorolnám a társastáncot is. Ami mindenek felett van az a színház.

Egy nő: Vágóné Iván Katalin- A bevezetőben nem árultam el, hogy ma van a születésnapod. Isten éltessen! Gondolom nem volt idő az ünneplésre. Viszont „edzett" gyógyszerész vagy, volt kitől tanulnod...- Mindkét szülőm, nagynéném és a sógornőm is gyógyszerész. Jómagam nem erre a pályára készültem - vonzottak a művészetek -, de az élet úgy hozta, hogy mégis folytatom a hagyományt, s ma már örülök, mert nagyon szeretem a hivatásomat. Amikor kicsi voltam, még nagy ázsiója volt ennek, ma már...- Mi a véleményed erről a nagy felvásárlásról, Algopyrin és társai?- Nem tartom annyira indokoltnak, hogy ezek a gyógyszerek recept kötelesek legyenek. S miután a hozott rendelkezés egy nap alatt megváltozott, ugyanis éppen zárás előtt mondta az egyik beteg, hogy a televízióba bemondták, hogy csak februártól lesz kötelező receptre felíratni az Algopyrint és társait. Hacsak addig nem változik megint valami. Ez a bizonytalanság pedig már mindenki számára elkeserítő, a betegnek, az orvosnak, a gyógyszerésznek egyaránt.- Tízéves az Újvárosi Gyógyszer- tár.- A férjemmel mindketten Zalaegerszegről jöttünk ebbe a városba. Minden munkát, időt, energiát ebbe a vállalkozásba áldoztunk. Elbizonytalanodtam, mert nem tudom, mit hoz a jövő. S ez bizony minden patikára igaz az országban. Úgy érzem, nem tudom felvenni a versenyt azokkal a multi cégekkel, akik bár a haszonra törekednek,

van tőkéjük kivárni azt az időt, ami alatt a kis patikák tönkremennek, s akkor övék a piac.- Nehéz lehet ilyen gondok mellett mosolyogva, udvariasan a szintén gondokkal küzdő betegeket naponta kiszolgálni...- Szüleim élettapasztalatára támaszkodom, akik emberséggel vészelték át a világháborút, az államosítást, s kiváló szakemberek voltak, nem csüggedtek, ugyanis az volt az életfelfogásuk, hogy a szakmát mindenek ellenére a legmagasabb színvonalon kell művelni, mert a szakma iránti szeretet és tisztelet ezt kívánta tőlük. Ezt a szemléletet kell nekünk is követnünk, s reméljük, megadja hozzá a sors az erőt és az egészséget.- Szerencsére a sok gond mellett mindig van öröm is, sőt siker, hiszen festményeidben már több kiállításon gyönyörködhettek a látogatók.- Sajnos manapság elég kevés idő jut a festésre, ami bizonyára a szüleim kreativitásának folytatása. Az egyetem alatt és után is mindig rajzoltam, festettem. Szekszárdon pedig nagyon sokat köszönhetek Baky Péter és Kovács Zoltán festőművészeknek. Amikor mégis van szabadidőm, akkor szívesen táncolok - már a hastáncot is kipróbáltam -, kirándulunk, a férjemmel szeretünk együtt lenni, beszélgetni, a természetben gyönyörködni. Negyed százada élünk ebben a városban, sok barátunk var , szeretjük a várost, a hivatásunkat, a hobbijainkat. Örülünk, hogy Szekszárd szeretettel fogadott be bennünket, s mi otthonra találtunk ebben a városban.