Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-03-11 / 8. szám
SZEKSZÁRDI 2007. MÁRCIUS 11. KAVEj DUPLA HABBAL tasArnap 65 év jóban, rosszban SAS ERZSÉBET OLDALA Vendégeim a sorozatban - hétről hétre - egy férfi és egy nő. A mai napon Hauszer János és felesége Hauszer Jánosné Katalin. Amikor a kedves olvasó ránéz az oldalon lévő fotókra, gondoljon arra, hogy vendégeim talán éppen azokban a pillanatokban mondják ki újra az igent, hatvanöt évi házasság után, abból a ritka és szép alkalomból, hogy megérték és megélték vaslakodalmukat. Egy férfi: Hauszer János- Kedves János bácsi! Szerető családja méltó ünnepséget rendez a vaslakodalmukra, amely bizony egy ritka évforduló. Tekintsünk vissza az elmúlt hatvanöt évre, amelyben volt jó és rossz egyaránt...- Felsőnánán születtem, 1921. december 6-án. Szüleim egyéni gazdálkodók voltak. Abban az időben faluhelyen az volt a szokás, hogy a leányok korán mentek férjhez, a fiúk korán nősültek, s általában négy-öt év volt a korkülönbség.- Milyen volt az időjárás 65 évvel ezelőtt a nagy napon?- Akkor még igazi telek voltak, olyan hosszú és havas telet, azóta sem éltem meg. Az esküvőnk napján is - 1942-ben - nagy volt még a hó, bár kezdett olvadni - alig lehetett közlekedni.- Gyorsan beleszólt a háború az életükbe, fiatal házasként hamar búcsúzni kellett...- Még abban az évben behívtak katonának, ide, Szekszárdra, kiképzésre, majd 1944-ben kivezényelték a századomat Oroszországba a frontra, ahonnan szerencsére, 1947. június 17-én tértem haza, úgy, hogy a feleségem helyett csak a kislányomat találtam. Aztán egy év múlva ő is hazajött. Többszörös költözködés - 11-szer költöztünk - után végül házat vettünk Felsőnánán és ott éltünk 1990-ig.- Az életük hogy folytatódott, hiszen előtte alig voltak együtt...- Mi már gyermekkorunkban megszerettük egymást. Kati 12 éves volt, én 17. Az első gyermekünk Kati lányunk 1943-ban született, János fiunk 1949-ben. A legfontosabb az volt, hogy együtt a család. Gazdálkodtunk, aztán amikor jött a tsz, akkor ott dolgoztam, egészen a nyugdíjig.- Mikor és hogy kerültek Szekszárdra?- Sajnos, viszonylag fiatalon, a nyugdíjazás után nagy betegségen estem át, s akkor jónak látták a gyerekeink, és mi is, hogy „utánuk” jövünk Szekszárdra. A lányunk és családja Komlón él, mi a fiunk, menyünk, s az ő szülei viszont egy helyen lakunk, egy lépcsőházban, ami nagyon jó mindenkinek.- János bácsi! Mielőtt a jó házasság titkáról faggatnám, elmondaná, milyen lány-asszony volt Kati néni? Amikor beleszeretett, feleségül vette?- Lánykorában karcsú, magas volt, szép kék szemű, s asszonynak spórolós. Az egész házasságunk alatt ő volt a „pénzügyminiszter”. Amikor hazajöttünk Oroszországból semmink sem volt, aztán szép lassan minden lett. Jól tudott főzni, sütni, akiknek családi ünnepeken besegített, azok mind azt mondták, hogy olyan finomat nem ettek, mint amit az én feleségem főzött.- 65 évi házasság után már lehet tudni, hogy mi kell a jó és hosszú házassághoz?- Szerencse kell. Szerencse, hogy olyan emberrel találkozzunk, akivel egyfajta értékrendek szerint akarunk élni. A mi életünkben sok jó és rossz is volt, mindent át tudtunk vészelni együtt, mert mindig mindent megbeszéltünk, sőt, amikor a gyerekek nagyobbak lettek, ebbe a beszélgetésbe őket is bevontuk. Egyformán gondolkodtunk az élet legfontosabb dolgairól: a gyereknevelésről, a munkáról, a pénzről, a hitről, az erkölcsről. S ez a legfontosabb. Az egyforma gondolkodás és a problémák megbeszélése, egymást egyenrangú félként kezelve. Egy nő: Hauszer Jánosné Katalin- Kati néni! Egy faluban születtek, s élték le életük nagyobb részét. ..- Felsőnána volt a falunk, ahol én 1926. február 22-én születtem. Szüleim szintén gazdálkodók voltak, apám 15 évig kisbíró is volt.- János bácsi már elmesélte, hogy 16 és 21 évesek voltak az esküvőjükkor. Meséljen arról a napról...- Először volt a kikérő, majd a tanácsházán, aztán az evangélikus templomban esküdtünk. A lakodalom a háznál volt, s ott volt szinte az egész falu. Akkor az volt a szokás, hogy az esküvő után menyasszonytánccal kezdődött a mulatság, és az ajándék, tánc a vacsora után volt. A vacsora: húsleves, töltött káposzta, sült húsok - a sütemény abban az időben nem volt divat -, kuglóf. S ami még divat volt, hogy reggel frissen főzött pörkölt került terítékre, mert abban az időben délelőtt mentek csak haza a vendégek.- Kati néninek is el kellett hagynia az otthonát, és az alig egyéves kislányát. ..- 1944 karácsonyán a szekszárdi börtönben volt a gyűjtő és onnan 35 napi utazás után Oroszországban szállítottak, ott börtönben dolgoztam. A kislányomat addig a szüleim nevelték, s egy évvel a férjem-után 1948. július 18-án jöttem haza. János fiunk 1949-ben született.- Ha már a gyerekekre terelődött a szó, két gyerek, hat unoka, 8 dédunoka között ünnepelhetik a 65. házassági évfordulójukat...- Kati lányunknál az unokák: Ildikó, Erika, Mihály, Lajos, dédunokák: Gábor, Heléna, Máté, Tamás, Bianka, Bettina. János fiunknál az unokák: Beáta, Edit, dédunokák: Máté és Kata. Szeretném még elmondani, hogy mi a férjemmel a menyünket és a vejünket is ugyanúgy szeretjük, mint a saját két gyerekünket, s unokáink házastársait úgy, mint unokáinkat.- Mi volt az a tulajdonsága János bácsinak, amibe beleszeretett, és amiért ilyen békességben és boldogságban élték le ezt a 65 évet?- A férjem nagyon sokat dolgozott a családjáért. Mindig azt mondta: te csak lásd el a gyerekeket, a háztartást, a többi az én dolgom. Jó férj volt, és jó apa. Nem volt szigorú, inkább engedékeny, ha mindenképpen fegyelmezni kellett a gyerekeket, az rám várt. Amit a jó házasságról mondott, azzal sző szerint egyetértek, ahogy mindenben az életben, ebben is egyforma a véleményünk. Talán ezért is ajándékozott meg bennünket a sors ennyi évvel. Bíztunk egymásban és tudtuk, a másik mindig a legjobbat akarja nekünk.- Vaslakodalom! Valóban kevés embert ajándékoz meg a sors ezzel a szép évfordulóval. Milyen érzésekkel készül erre az ünnepre?- Bármi is volt az életünkben, szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Két jó gyerekünk van, az unokáinkat, dédunokáinkat láthatjuk felnőni, szerethetjük őket. Ennél nagyobb boldogságban nem lehet része az embernek. Együtt leszünk ezen az ünnepen és ez mindkettőnknek a legnagyobb ajándék a sorstól. Úgy érezzük, minden szépet és jót, amit adtunk nekik, ezerszeresen visszakapjuk. Kedves Kati néni és János bácsi! A Szekszárdi Vasárnap minden munkatársa nevében szívből gratulálunk, jó egészséget kívánunk, hogy még sok szép napot tölthessenek imádott családjuk körében.
