Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-10-29 / 36. szám
2006. OKTÓBER 29. Horváth Imre külügyminiszternek szóban, részben beadvány formájában kifejtette véleményét. Az egykori kisgazda főispánnak a koalíciós időszak kisgazdáiról írt, akik „Bűnös tehetetlenséggel, meg nem bocsátható hozzájárulással az országot a kommunizmusba segítették.” A képviselőknek és külügyminiszternek arról írt, hogy „Parasztjaink millióit becstelenségbe gázolták, koldusságba sodorták, tíz és tízezreit... börtönökbe záratták." Kifejtette, hogy 1956. októberben a szekszárdi Nemzeti Bizottság tagjait a nép bizalma állította posztjára. A forradalom vezetői elleni bírósági eljárást „inkvizíciónak" minősítette egy olyan hatalom részéről, amely „önkényuralom már évekkel korábban kisajátította és elbitorolta a nép hatalmát. ” A szocialista gazdaságpolitikát „tébolyult ütemű létesítésének” nevezte, a népi demokráciát pedig mindvégig „névlegesnek", a kormány mögött ma is csak az a 8% áll, akik mint párttagok „puskára és fegyveres erőre támaszkodnak". Az 1957-es állapotra két jelzőt használt: „gyalázatos és embertelen". Ezen tömör valóságrajz vezetőkhöz eljuttatása miatt Polgár Sándor ellen a „népi demokratikus államrend elleni gyűlöletre izgatás" címen emeltek vádat. A megyei bíróság első fokon 1 év és hat hónap börtönnel sújtotta igazmondásért. Ekkor 1958. június 25-ét mutatott a naptár. A forradalom után 2 évvel a Legfelsőbb Bíróság 10 hónapra mérsékelte az ítéletet. Vagyonelkobzást azért nem mondta ki „mert a vádlottnak vagyona nincs." Tolna megyében a nemzeti bizottságokban, nemzetőrségekben, munkástanácsokban és más forradalmi szervezetekben résztvevők perei - egy-két 1959-re áthúzódó ügytől eltekintve - 1958 végéig befejeződtek. A végső „mérleget” a már megerősödött, a „puha diktatúra" alÓDON IDŐBEN Október 30-án 105 éve, 1901-ben statisztika tudatta: az előző három hónapban 41 gyermek halt meg vörhenyben. 90 éve, 1916- ban a polgármester városi szeszfőző tervét készíttette el. Október 31-én 120 éve, 1886-ban vezércikk újságolta, az Iván- völgyben filoxéra lepett szőlőt találtak. 100 éve, 1906-ban először tartottak városunkban evangélikus istentiszteletet. November 1-jén 80 éve, 1926-ban lett a megyei kórház igazgatója dr. Treer István. ANNO VASÁRNAP Él kalmazása érdekében a „kiegyezéshez" amnesztiára, közkegyelemre is hajlandó hatalom, három évvel a forradalom után vonta meg. Az 1959-es MSZMP Tolna megyei pártértekezletén elhangzott beszámoló szerint a megyében „ellenforradalmi bűnökért bíróságaink 65 személyt ítéltek el 1-10 évig terjedő börtönbüntetésre és két ellenforradalmárt ítéltek halálra. A megtévesztőitekkel szemben széleskörűen alkalmaztuk a megértés és hibák jóvátétele lehetőségének politikáját. A pedagógusok közül például csak 5 személyt bocsátottak el ellenforradalmi magatartása miatt, 51 ellen büntetést alkalmaztak, közülük 27-et áthelyeztek. Arról nem esett egyetlen szó sem az összesítésben, hogy a felsoroltakon kívül több száz azok száma, akik egy évnél rövidebb időt töltöttek börtönben, vagy ún. közbiztonsági őrizetben, internálótáborban. Nem foglalkozott a „mérleg” azok statisztikai adataival sem, akik a megtorlástól való félelmükben, vagy honi kilátástalanság, bizonytalan mindennapok miatt, nekivágtak a nagyvilágnak, inkább vállalva a kiszámíthatatlan jövőt, de a szabadságot, egy más léptékű világot. Olyanra vágytak, amilyet ’56 hőseinek ekkor még nem sikerült kivívni. A hatalom csak látszólag volt nagylelkű és megbocsátó „eltévely- gett" fiaihoz. A forradalomban résztvevők és utódaik évtizedeken keresztül érezték mindennapjaikban, az 1956-os „ellen forradalmár- ság” nyomasztó, megalázó bélyegét. A szemléletváltozáshoz, 1956 régi-új, egységesebb, reálisabb társadalmi megítéléséhez, a jogtalanul elítéltek becsületének helyreállításához a rendszerváltás nyitotta meg a lehetőséget. Forrás: Dobos Gyula: Tolna megye 1956 után In: Tolna megyei levéltári füzetek 5. kötet 1996. November 2-án 105 éve, 1901-ben Szekszárd életunt rendőrőrmestere a bikácsi csordakútba ugrott, ámde a derékig érő víz visz- szahozta életkedvét, s így segélykiáltásaira kimentették. November 3-án 120 éve, 1881-ben a Dunavédgát Társulat 1000 négyszögölenként csupán 20 krajcár védekezési díjat kért tagjaitól. November 4-én 100 éve, 1906-ban alakult a bakta-bartinai hegyközség Hayt Ferenc hegybíró vezetésével. November 5-én 175 éve, 1831-ben a megyegyűlés Csapó Dánielt és Bezerédj Istvánt választotta országgyűlési követté. MESÉLŐ EMLÉKEINK 4L Szekszárdi a francia trónon Síremléke az alsóvárosi temetőben (Kaczián János felvétele) Aki szerettei utolsó földi lakát keresi fel az alsóvárosi temetőben, a déli bejáró útja végén díszes síremlékre lehet figyelmes: a fiúi kegyelet állította, a honfiúi tisztelet illeti minden március 15-én. A sajtó 1911. október 30-án tudatta: Garay Ákos, Garay Antal fia az apáti-pusztai temetőben zászlót tartó honvédet mintázó, atyját ábrázoló emlékművet emeltetett. A költő Garay János legifjabb fivére, aki 1910. december 29-én költözött hős társai körébe, 1822. július 8-án született a megyeszékhelyen, s a pécsi gimnázium után Párizsba kerülve, ott mesterséget tanult. A februári forradalom alatt, mivel szállásadója megbetegedett, ő ment el helyette a forradalmi gyűlésekre. Ahogy azt 1914- ben megjelent visszaemlékezésében olvashatjuk, tagja volt annak a csapatnak, amely elfoglalta a király, Lajos Fülöp tróntermét. Bolondos ifjúként ő is kipróbálta, milyen ülés esik a francia trónon, ezután a bordó bársonnyal borított széket széttépték, maradványai a nép közé repültek, s hamarosan lángra kaptak a népharag máglyáján. Garay Antal még megírta a saját szerkesztésű Tárogató című párizsi magyar újságba a történteket, de hamarosan haza sietett - a francia forradalom üdvözletét közvetítve Kossuthnak. Szülei körében alig pár napot töltött, s október 25-én beállt a 49. honvédzászlóaljhoz. Nyolc nap múlva, november 2-án gyermekkori barátnőjének és kereszttestvérének vet papírra nyolcsoros emlékverset: „Szedjél Terkám virágokat, / Rózsát pirost s liliomot, / Fűzd azokat fürteidbe / a barátság emlékére! // Szedjél virágot, nefelejcset, / Mely barátodra emlékeztet, / s ha ő csatában elveszett, / E sor s virág legyen emléked!” (A verset Kristofek Teréz fia, Székely Ferenc levéltáros fedezte fel és tette közzé.) A barát azonban nem veszett el, hanem írni-olvasni tudása és bátorsága révén hamar emelkedett a ranglétrán: november 19-én zászlótartó tizedes, februárban már őrmester, július 7-én hadnagy. A komáromi várőrségben szolgált az utolsó napig, s így menlevéllel tért haza. Apáti-pusztán lett és maradt kasznár ötven esztendeig, emellett a megyei Függetlenségi ’48-as Párt elnöke is ez idő tájt. Fennmaradt följegyzések szerint gondoskodott a birtokon arról is, hogy még az ostoros béres gyerekek is iskolába járjanak. Mindeközben híven őrizte és papírra vetette emlékeit, amelyek elé - akárcsak a síremlékhez - fia, az időközben jó nevű grafikussá és festőművésszé lett Garay Ákos készített korhű rajzot az egykori zászlótartóról. Ennek felhasználásával remekelte Gerenday Antal a később hamvakkal együtt idekerült szoboremléket. Nemcsak ez jelképes, hanem az is, hogy az agg forradalmár őrzött egy darabot a francia trón széttépett kárpitjából, de ezt a legenda szerint vele temették. Nem kis örömömre az Irodalom Házában - Lovas Csilla muzeológus gondos felügyelete mellett - a nevezetes emléket bárki megtekintheti: egy a Garay Antal vándorlásairól emlékül lepréselt levél- és virággyűjteménnyel pihen üveg alatt a szoba falán. Nemcsak ez, hanem kitűnő leírásokban gazdag visszaemlékezése is megérdemelné, hogy szélesebb körben, minél többen megismerhessék. Dr. Töttős Gábor Garay Antal kasznárként a béreseivel készült csoportképen (Beszédes Sándor 1867-es fotográfiája)
