Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-10-22 / 35. szám
7/MsAríap _______________1956-2006 20 06. OKTÓBER 22. DOBOS GYULA: Ötven éve történt (i.) (Tények és adatok a megtorlásról) A napokig tartó előkészületeket követően, november 4-én Konyev marsall parancsára megkezdődött a forradalmi erők elleni összehangolt szovjet támadás. A katonák harci kedvének fokozására, brutalitásuk növelésére a napi parancsban szerepelt, hogy a magyar nép egy bűnös nép, hiszen „a horthysta Magyarország az elmúlt háborúban" Szovjetunió ellen harcolt. A támadásra készülődésre Tolna megyében is számos jel mutatott. Szekszárdon a pártiskolánál (korábban árvaház) 3-án 20 óra körül lövések dördültek. Ugyanezen az éjszakán a bátaszéki nemzetőrség Pécs felé 50 harckocsi vonulását, a bátai- ak a forradalomellenes erők randalí- rozását jelezték. A támadást negyedikén két órakor a dunakömlődi, hamarosan a tol- nanémedi és a bölcskei nemzetőrség is észlelte és jelezte. A szovjet harckocsik éjjel 2-től háromig rövid megszakításokkal lőtték a földvári magyar laktanyát, a páncélosok tüzet nyitottak a tanács épületére, ahol 2 nemzetőrt megöltek és kettőt súlyosan megsebesítettek. Tamásiban, minden felszólítás nélkül, hajnalban két harckocsi szétlőtte a magyar laktanya őrbódéját, amelyben 3 fős személyzet tartózkodott. A negyedik áldozat az udvaron szolgálatot teljesítő szakaszvezető lett, akit géppuskasorozattal terítettek le. Az 1956. november 5-i Tolna Megyei Népújság még Kossuth-címer- rel és a jobb felső sarokban nemzetszínű szalaggal jelent meg, de már a „Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács Lapja" felirattal. Az első oldalon az új kormány megalakításáról és 15 pontos programjáról tudósított. A lapban (és a városban szórólapokon is) megjelent Szekszárd Szovjet Katonai Parancsnoksága lőfegyverek, lőszerek november 5-én délután 18 óráig leadását, valamint a városban 19 órától reggel 6 óráig kijárási tilalmat, az üzletek, vendéglők zárva tartását elrendelő parancsa. A statáriális rendelkezés a nem teljesítőknek helyszíni főbelövést ígért. A felhívás erőfitogtatóan kemény, durva hangvételére Szekszárd polgárai az előző időszakban tanúsított mértéktartó magatartásukkal, a Nemzeti Tanács elnöksége körültekintő rendelkezéseivel nem szolgált rá. A parancs és nem felhívás, azért is nehezen érthető, mert még a II. VH után a megyébe bevonult alakulatok is támaszkodtak a korábbi közigazgatási szakemberekre, ekkor viszont sem a tanács, sem a nemzeti bizottság illetékeseivel nem tárgyaltak, nem egyeztették elképzeléseiket. Az 5-i lapban Gondolatok címmel megjelent vezércikk hangvétele is merőben eltért a korábbi napokban olvashatóktól. A cikkíró szerint Nagy Imre a nép jogos követeléseit meglovagolva alakította ki tiszavirág életű kormányát; „a vezető szervekben a hangadók azok lettek, akik a személyi bosszú és restauráció hívei" megállapítás az események ismeretében, a jegyzőkönyvek és a bírósági eljárások anyagai alapján egyértelműen valótlannak tekinthető. A szekszárdi nemzeti bizottságban ott volt a parasztság, munkások, értelmiségiek, diákok színe-java, a kommunista párt képviselői csak azért nem, mert személyük azonosnak minősült az általuk korábban támogatott rákosista rendszerrel. Pálfordulásukat az emberek nem tudták elfogadni. Szekszárd Város Nemzeti Tanácsa Elnökségének utolsó ülésén, november 5-én (nem ismeretes, hogy mikor változott meg Nemzeti Bizottság neve!?) tagjain kívül megjelent Szendi Pál és Markovics János a városi, Somi Benjamin a megyei pártszervek képviseletében. A megbeszélés tárgya: „helyén maradjon-e a Városi Nemzeti Tanács elnöksége? Betöltse-e megyei irányító szerepét? Mi legyen a szabadságolt volt vezetőkkel?" Az eltérő vélemények ütköztek. Somi Benjamin szerint a „Nemzeti Tanács szüntesse be működését", mert meg kell szüntetni a kettősséget. „A Párt véleménye; minket nem bántott senki, mi sem bántunk senkit sem. Felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy a másfél hét alatt betöltött funkciókért senkit sem bántunk, senkit felelősségre nem vonunk... A Szekszárdi Nemzeti Tanács munkája pozitív volt, megőrizte a város rendjét, nem folyt vér. Elismeréssel adózik a NT Elnöksége tagjainak. ” Az elnökség záró határozata szerint „A Szekszárdi Nemzeti Tanács az MDP kifejezett akaratára a mai nappal működését megszünteti és Szekszárd város vezetését átadja Markovics Jánosnak azzal, hogy vezesse a várost jobban, mint a Nemzeti Tanács elnöksége és úgy intézze a város ügyeit, hogy a nép azzal meg legyen elégedve és mindenkinek meglegyen a tisztességes munkája után a kenyere." Miközben november 5-ét követően általános jelenségnek volt tekinthető a forradalom idején félreállított, vagy önként félreálló káderek visszakerülése pozícióikba, a ráko- sista-dogmatikus és a reform szemléletűek közötti ellentét nem válhatott igazi pozícióharccá, mert a párt országos vezetésétől érkezett instrukció, Apró Antal 1956. november 18-i levele szerint, a megyében semmiféle tisztogatás, leváltás nem lehetett időszerű. A forradalom kitörése után egy hónappal az országos és helyi lapokban még október 23-a hőseiről szóltak. A Tolna megyei Népújság Merre menjünk? című vezércikkében Boda Ferenc megfogalmazta, míg korábban Rákosiék tetteiknél hazugul az egységes magyar népre hivatkoztak, október 23-án e tétel valóban igaz lett „népünk sohasem volt olyan egységes, mit a sztálinizmus és a legjobb magyar tanítványa, Rákosi elleni harcban". A cikkíró a megyei és járási párttitkárok politikai élet színpadáról eltűnésében a változások jeleit látta. Vélte, a csökkentett pártapparátusból főleg azok hullnak ki „akik nem élvezték a nép bizalmát sztálinista elvakultságuk miatt." A lap következő számában Papp Károly az MSZMP Ideiglenes Megyei Vezetősége nevében megfogalmazott válasza nem ezt a hitet erősítette; „az elvtársaknak a zöme, eddig becsületesen dolgozott, képviselte a nép helyes követeléseit és helyük van továbbra is a gazdasági élet területén" - írta. Az újból szerveződő hatalom még nem volt elég erős, hogy egyik pillanatról a másikra az általa is elismert forradalmat megtagadja, de a leírtak a reformerek fél- reállítását sejtették. Ahhoz, hogy októberből, a magyar függetlenségi szabadságharcból „ellenforradalom” legyen, még többlépcsős manőversorozat kellett. Az MSZMP országos aktívaülésén meghatározták október 23-a négy alapvető okát és ez alapján levonták a végkövetkeztetést: „Magyarországon ... ellenforradalom zajlott". Tolna megyében a többi megyéhez hasonlóan aktívaüléseket hívtak össze azzal a céllal, hogy bebizonyítsák a felkelés ellenforradalmi jellegét. Ez a rendezvénysorozat azonban nem hozta a kívánt eredményt. A hozzászólók példái a törvényesség megsértőiről, az emberi önérzetet sárba tipró hatalmi gyakorlatról, a padlássöprő parasztpolitikáról, a régi és elvhű párttagok ellen indított hajszákról, a tanácsi- és pártapparátus antidemokratikus, bürokratikus és gyakran embertelen módszereiről szóltak. Szerepelt a nemzeti önérzet megcsúfolása, a magyar hagyományok elfelejtése, ugyanakkor a SzovTOLAA MEGYEI
