Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-02-12 / 5. szám

2006. FEBRUÁR 12. KÁVÉ. DUPLA HABBAL VASÁRNAP'ff HETI BÖLCSESSÉG: Szerelem a házasságban „Amikor két ember szíve mélyéig eggyé válik, képes megtörni a vas vagy a bronz erejét is. És amikor két ember szíve mélyé­ig megérti egymást, szavaik éde­sek és erősek, mint az orchidea illata." (1-Ching) _________SAS ERZSÉBET OLDALA_________ Vendége m a Belvárosi Kávéházban egy féri és egy nő. A küszöbön ál­ló Valentin-nap alkalmából egy szerelmes vőlegényt és menyasszonyt - akiket életük nagy állomása, tavaszi esküvőjük előtt - a szerelemről, a véletlenről, az igazi megtalálásáról kérdeztem. Számukra minden nap Valentin-nap HETI LEMEZAJÁNLAT: Korda György-Balázs Klári Szerelmes duettek Valentin-napra Az énekes házaspár az idd Valentin napra új albumot jelentetett meg, amely válogatás a legszebb, és legnépszerűbb szerelmes dalaikból. Aki szereti a romantikus lími dalokat, azoknak nagyszerű ajándék ez a lemez. Egy férfi: Bősz Péter- Péter! Idestova egy évtizede, hogy Buda­pesten élsz, azóta néha találkozunk, s a mi újság után, leginkább ismerőseinkről, munkánkról beszélgetünk. A mai találko­zásunknak egy gyönyörű dolog adott apro­pót, de inkább mesélj te...- Négy évig voltam a „Napkelte” című műsorban szerkesztő-riporter, 2001-től ugyanebben a munkakörben dolgozom a Duna Televíziónál, ahová a Szekszárdon népszerű Petz Margó ajánlott be.- Mint mesélted, jól érzed ott magad, ám van egy kolléganőd, akinek - annak ellenére, hogy sosem volt vágya, hogy ne­ked jót tegyen - nagyon sokat köszönhetsz... Hát ez így elég talányos...- Sőt mindent megtett volna - s tett is -, hogy soha ne ismerjem meg azt, aki számomra ismeretségünk első pillanatától, a legfontosabb ember lett. Ő Krisz­tina, a menyasszonyom. Krisztina a Duna Televízió által Szíriában forgatott film kapcsán került a tévébe, s meglátni és megszeretni egymást... Aztán jöttek némi félreértések, meg nehézségek, külföldre kellett utaznom, szinte azonnal, aztán hazajöttem, újra több hétre, s akkor értettük meg, hogy mennyire hiány­zunk egymásnak, s a távolság csak megerősítette a kapcsolatunkat.- Az udvarlás és a leánykérés is tartogatott sok-sok meglepetést, hiszen Krisz­tina félig szíriai - édesanyja oda ment férjhez, ma viszont már mindannyian itt élnek Százhalombattán - s Szíriában mások a szokások, mint nálunk...- Szerencsére nem annyira, mint általában a két ország között. A család fon­tossága, a tisztelet, és még sorolhatnám, ezeket az értékeket én is magammal hoztam a szülői házból. így aztán természetes volt, hogy Krisztina szüleinek, főleg édesapjának beleegyezése, „áldása" a mi kapcsolatunknak lényeges állo­mása volt.- Amikor ezt megkaptátok s összeköltöztetek, közeledett a szeretet ünnepe...- Arra gondoltunk, hogy az lenne a legjobb, ha egyikőnk szülőjéhez sem mennénk - csak utazásból állt volna az ünnep - hanem hívjuk mi meg őket, amit örömmel elfogadtak. Krisztina volt a legkíváncsibb, hogy mi lesz az aján­déka. Együtt voltunk, a szeretet ünnepén, s azt gondoltam ennél szebb időzí­tést a leánykérésre úgysem találhatnék, ezért elsőként Kriszti ajándékát csoma­goltuk ki, ami az eljegyzési gyűrű volt, s mellé az én leánykérésem az édesap­jától. Az egész család nagyon örült, édesanyám elérzékenyülve nézett ránk s azt mondta: „új család született”.-Ez a mondat aztán új tartalmat kapott, ez volt a család számára a követke­ző meglepetés...- Krisztina decemberben Szíriában járt - éppen a film készítése kapcsán - s már amikor hazajött érzékeltem, hogy milyen jó étvágya van. Jöttek az ünne­pek, nem foglalkoztunk ezzel, aztán Szil­veszter előtt való nap kiderült, hogy babát vár, s ezzel édesanyám szentestei kijelenté­se igazán beteljesedett. Az eljegyzéskor ki­tűzött augusztusi esküvőt tavaszra hoztuk előre, mert augusztusban fog megszületni a gyermekünk.- Gyorsan jött szerelem, eljegyzés, esküvő, baba... S ragyogsz a boldogságtól.- Jogosan! Őrá vártam. A mai lányok többsége a karriercentrikussággal, a pénz­imádattal, s még sorolhatnám... Már régen vágytam arra, hogy valakivel családot alapít­sak, de olyat, amilyen szerintem egy igazi család. Krisztina odafigyel rám, a klasszikus női feladatokat is a legtermészetesebben végzi, ugyanakkor rendkívül művelt és okos. Arról nem beszélve, hogy milyen szép. Ebben a szerelemben Ő a különleges. A mi kapcsolatunkban komoly összetartó erő a szeretet, a tisztelet, egymás értékének a megbecsülése. Egy no: Haboub-Sandil Krisztina- Krisztina! Mesélnél arról, hogy került vissza a család Magyarországra ?- Édesapám itt járt műszaki egyetemre, s elvette édesanyámat, itthon megszületett a nővérem, majd Szíriába költöztek, ahol én születtem. Anyukám jól beilleszkedett, megtanult arabul, a sors viszont kifürkész­hetetlen. A nővérem hazajött itthon tanult, orvos lett. Amikor én leérettségiztem sze­rettem volna én is itt tanulni, hazajöttem, s az ELTE Bölcsészkarán diplomáztam, s nemsokára szeretném a doktori címet is megszerezni. Miután a nővérem itt férjhez ment, én itt tanultam, édesapám Szíriában nyugdíjba ment, semmi akadálya nem volt édesanyám tervének, hogy ők is költözzenek haza, s legyen együtt a család.- Hét éve élsz itthon, tökéletes magyarsággal beszélsz, a szokásokat, mond­juk a férfi és nő kapcsolatát, az egyetemen milyennek láttad itt, s milyennek szülőhazádban?- Két és fél évig dolgoztam a Szíriai Nagykövetségen, mint titkársági vezető, akkor kerültem kapcsolatba a Duna TV-vel, akik Szíriában forgattak filmet, arab nyelven. Úgy érzem, gyorsan és jól beilleszkedtem az itteni szokásokba és élethelyzetekbe. Ami a kérdést illeti, furcsa volt számomra, hogy itt a fiata­lok egy része csak kalandot keres, másoknak van ugyan állandó barátjuk, ba­rátnőjük, de semmi közös életcélt nem tűznek ki, valamint a komoly, élettár­si kapcsolatoknál sem láttam az állandóságra törekvést. Nekem ez az „együtt járás”, együtt élés, minden komoly terv nélkül, nem igazán tetszett, mert ahol felnőttem, ez nem létezett.- Neked, milyen emlékeid vannak a Petivel való első találkozásokról?- Először csúnyán néztem rá, mert letegezett. Viszont amikor belenéztem a szemébe, akkor tudtam meg, hogy mi a szerelem. Hálás vagyok annak a kol­léganőjének, aki megpróbált lebeszélni a Petiről. Az első randevúnk után azonnal éreztük, hogy mi egymáshoz tartozunk. Ezért volt hosszú az a két tá­voliét, amikor Peti külföldön volt, viszont nagyon tanulságos.- A szüleid első reagálása?- Azonnal elfogadták. Amikor megismerkedtek, attól kezdve apukám már úgy mutatta be az ismerősöknek, hogy a lányom vőlegénye. Ez természetes volt, mert a szíriai kultúrában nincs ilyen, hogy barát, meg élettárs.- Mi volt az, ami téged igazán megragadott Péterben, úgy is kérdezhetem, hogy mit szeretsz benne?- Nagyon egyformák vagyunk - mindketten rákok - rövid és hosszú távú ter­veinket az életben egyformán gondoljuk, az is tetszett, hogy Peti már egy érett férfi, s egy igazi családi otthonra vágyik, nem kalandokra.- Romantikus?- A Margitszigeten vallott először szerel­met. S a lánykérés, azt hiszem minden lány, ilyenről álmodik. S valami véletlenszerűség, vagy inkább törvényszerűség volt az egész kapcsolatunkban. Már az is, hogy az első ran­devún Peti egy arab bibliát ajándékozott ne­kem, amit hosszú évekkel ezelőtt Amerikából hozott, amikor ott járt a Bartina Együttessel. Miért őrizgette?- Van egy mondás mifelénk, miszerint a szerelem útjai kifürkészhetetlenek...- Szerencsére a mi közös utunk, amióta megismertük egymást egyfelé visz. Nagyon fontos számunkra, hogy mindkettőnk szülei elfogadtak bennünket, hogy az a fajta felfo­gás, amit én Szíriában megtanultam, s amiért az egyetemen sokan értetlenül néztek rám, sokan viszont tiszteltek érte, Péter számára ugyanolyan érték, mint számomra. Mi a véleményetek a Valentin napról? - Krisztina: Számunkra minden nap Valentin-nap. Péter: Eggyel több lehetőség arra, hogy megálljunk és szeretteinknek kimutassuk, elmondjuk, szeretjük őket. Ha „csak” ennyi az üzenete, megéri, hogy van.

Next

/
Thumbnails
Contents