Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-12-17 / 43. szám
"F)yZrk , szekszárdi 4-fTisAimaP 2006. DECEMBER 17. lindulhatunk a teremtődés bármely rezzenése nyomán; mire megfáradtán, ámde fürkész tekintetünk éberen őrködő fénye mögött emberöltők gazdagságával vesszük sorra az íróasztal tárgyait, bizonysággal tudjuk, egyedül a megélt módon élhettük éveinket, és ezer szálon szaladva mégiscsak ide érkeztünk volna. Hiszen mily bolondos is hinni időben, tévedésben, fájdalomban és önfeledtségben... Csupa haszontalan, zengzetes semmiség... Lám, itt ez az asztal, régről... Tiszta egű, hószagú délután volt. Tyúkláb- mintás, vastag, kézzel kötött pulóverbe öltöztették, ami szúrta és viszketett tőle a bőre. Cső- sapkát húzott anyja a fejére, pirosat, győzte följebb gyürködni a szemöldökéről, homlokát kigyöngyözte alatta az izzadtság. Sírnia kellett a pulóvertől, annyira tiltakozott agyonfojtó-tapadó bolyha ellen. Később, mikor kis karjait lázig feszítve gémbergette tenyerét a szánkó hideg ülőlapjának két oldalára, minden sarkon a fölszögi szomszédék alattomos, harapós korcsát félve haladtak az elnéptelenedett úton lapos, világtalan ablakú házak előtt, csendbe merülve hallgatta a szán talpának surrogását. Emlékszik anyja izmos lábszárára, barna harisnya feszült rajta. Az asszony csapott vállaival beledőlt az előtte fekvő méterekbe, hátranyújtott kezével húzta a ródli kötelét. Hosszú, egyenes utcákon vitt útjuk, magános gémeskút nyújtózott égnek a távolban. Ő egyre csak az udvarokat leste, a foghíjas léckerítéseken át kukucskált befele, hátha meglátja Jézuskát, aki titkon száll a szobák melegébe, hogy díszlő pompába vonja* a talpba faragott, plafonig érő karácsonyfákat. Mikor később, úgy tízévesen a Várköz mellett laktak, esténként mindig a csúszós, lekoptatott tetejű köveken indult, valami rongyos függönyös, alacsony házat keresett, ahol tenyérnyi foltokban pattogzik az ablakkeret festéke és látni a diiledező bal oldalfal tégláit, mert ott gyönyörködött legelőször a szikrázó, pattogó, arany fényekben. Csodaváró, gyermeki este volt. A fáskályhában akác ropogott, néha kicsapott a füstje, szerette a csípős szagot. Odanyomta orrát az ablak üvegéhez, úgy nézte a kéményekből fölszálló kékes gomolygást. Lassan fújta ki a levegőt, hogy minél nagyobb párafolt rajzolódjon a hideg lapra, ujjával görbe vonalakat húzott, szelíden, elnyílt ajakkal bambulta a két tábla közé tömködött, csíkos vászonnal bevont szivacsot, ami a lecsorgó nedvességet fogta föl. Azon a szentestén kapta az íróasztalt. Ott állt a maga tölgyfacsíkjaival méltóságteljesen. Nem volt nagy, karjait széttárva éppen meg tudta érinteni széltében. Ha iskolás lesz, ebben tartja majd könyveit. Megkapta hozzá nagyanyja egyik Thonet székét is, áthozták a kis szobából. Sokáig csak elhűlve meredt a fiókos részre, élete első kulcsa fényeseden szívformára forrasztva a zárban. Zavartan, megilletődve állt, jobb lábával aprókat döngölt a hajópadló seszínű deszkáiba, háta mögött tapogatta markát, hol ujjait csavargatta. Vastag percek koppantak. Végül kihúzta magát; fejét fölszegve, bátran lépett közelebb, miközben hasából eleddig ismeretlen zsibogás kúszott kellemetlenül egyre följebb, egészen mellkasáig, torkáig, sípolva lélegzett... Ilyen lesz majd, hát, felnőttnek lenni... Egy régi szokása megmaradt. Ha nagyon fáradt, vagy ha elgondolkodik egymagában, mutató és hüvelykujja közé csippenti az orra hegyét, s ide-oda mozgatja, megvárja, amíg a kicsi porc arrébb ugrik. Most is ezt teszi, amint a nehéz, hűvös vas kulcsot forgatja tenyerében, erősen akad már, alig csúszik a zárba. Nézi a fölső fiókban heverő, bársonyos szélűvé ron- gyolódott, szakadt irattartókat, kötegekbe gumizott, megpöndörödött fényképek, a barnálló papíron elsőáldozó kislány, fehér ingnyakkal katonaság előtt a bátyja, s a papa vonzó, intellektuális, kérdő tekintete, amint oldalra billentett fejjel, megemelt állal kissé fölvonja szemöldökét és biztat, hogy na, rajta kislány, most te jössz. Sárga selyempapírba göngyölve öt és feles horgolótűk lila, piros, zöld és kék véggel, foltos imakönyv, benne gyűdi szentkép negyvenkilencből, föntebb pedig ott nevet rá Krucifiksz Répa Rafael, a rőtes, nagymancsú plüssnyúl egy képeslapnak támaszkodva, nyakában a megfakult, rózsaszín szalag. Mikulásvirgácsot szorít oldalához, aminek ezüst tündöklését a duplára vett, házi varrású lámpaernyő alól érkező esti, sápatag derengés csillantja föl igazán. Mögötte konténerekből, lépcsőházak lábtörlői mellől megmentett kaktuszok virágoznak bölcsen, hálásan. Néhány életrajz magasodna toronynyá, ám ő következetes szigorral mindig megbontja ezt az eltökéltséget. Vörös téglacserepek alátét tálkáiban helyez rájuk kristályt érlelő terméskő maradványokat, amiket a Fölsővárosból kivezető omladozó szurdik kanyarulatában szedett össze még ősszel egy építkezés törmelékei közül. Magas, hosszan futó betonfalat emeltek a kiirtott sző- lőpászták helyébe, kikövezték... Egy ébenfa keretbe foglalt bronz plakett várja, hogy falra akasszák, porosodik... Mint a csokor fátyolos vaddohány, amit a Kuk-hegy déli oldaláról szedtek a jeges januárban, fájt minden lélegzetvétel, mégis lihegve kapaszkodtak föl a gerincre széjjelnézni. Egy gazdátlan tanya háta mögé húzódtak ölelkezni, odasütött a nap. Hátizsákjuk csörgött a sok zacskótól, amikbe köveket, gö- csörtös ágakat, téli bogyókat gyűjtöttek. Elfagyott kezüket egymás hátára dugdosták a kabát alá melegedni... Remegő kézzel nyúlt a rózsafa toll után. Mindjárt kialszik a tűz, föl kéne szítani a parazsat, de nincs már ereje hozzá, összébb húzta magán a kardigánt. Ide írja ezeket a sorokat, szép lassan, mostanában meg-megszalad a toll a kezében. Na, nézd hát... elszórt kis pontok jelentek meg a franciakockás lapon... Verácska sima levélpapírt ígért hétfőre, most szerda, áh, van annak az ápolónőnek egyéb dolga is, vasárnap szenteste, sütni, főzni, a gyerekek is otthon vannak, mind a három, Lacika kisiskolás, Áron, a középső most érettségizik, a nagyra hál isten nincs gond, férjhez ment az tavaly májusban, kinn élnek. Őneki pedig... De hát hogy is lehetne unokája...? így ni, megvan a címzés, egyszer majd hasznát fogja venni egy kislány, aki előtt ott még az egész élet, meglepődik, azt hiszi, valaki tréfál vele, talán berakja a borítékot egy másik fiókba... hogy asszonyként olvassa újra... lindulhatunk a teremtődés bármely rezzenése nyomán; mire megfáradtán, ámde fürkész tekintetünk éberén őrködő fénye mögött emberöltők gazdagságával vesszük sorra az íróasztal tárgyait, bizonysággal tudjuk, egyedül a megélt módon élhettük éveinket, és ezer szálon szaladva... • Panyi Zita Ködök ünnepe ALKATRESZBOLT • híradástechnikai • háztartásigép-alkatrészek ANTEN NASZAKÜZLET • műholdvevők forgalmazása, telepítése DECEMBERBEN: 5000 Ft beszállással 41 magyar nyelvű adó ELEKTROTECHNIKAI SZAKÜZLET (volt Gelka-bolt) Mikes u. 24. • Telefon: 312-683 Nyitva: hétfő-péntek 8-16.30 óráig, szombaton 8.30-11.30 óráig A Három Dómőr csoport tagja FIX-P0NT Biztonságtechnikai és Vagyonvédelmi Bt. 7100 Szekszárd, Wesselényi u. 12. Az iroda címe: 7100 Szekszárd, Rákóczi u. 132. Tel./fax: 74/414-942 • Tel.: 74/511-864 E-mail:Fixpont@tolna.net TEVÉKENYSÉGEINK: • Riasztórendszerek • Tűzjelző • Mechanikai és elektromos kültéri védelem • Biztonsági és ipari video megfigyelő rendszerek • Beléptető rendszerek TERVEZÉSE - TELEPÍTÉSE KARBANTARTÁSA • Gépjárműriasztók • Üvegfelületek biztonsági, hővédő fóliával történő felszerelése • Értékvédelmi eszközök • 24 órás távfelügyelet, kivonuló szolgálat CÉLPONTBAN AZON BIZTONSÁGA!
