Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-12-17 / 43. szám
2006. DECEMBER 17. ÉRDEKLI...? SZEKSZÁRDI vasárnap BEMUTATJUK! Mindent megbeszélnek, közösen döntenek, együtt örülnek Legutóbb Dobainé Kugler Zsuzsa zongora- és szolfézstanárral beszélgetve főként a pedagógus és növendéke kapcsolatának kialakulását és megerősödését jártuk körül. Amikor a tanárnő a felek „szerepeit" taglalta, megjegyezte, hogy a gyerekekből sugárzik az otthoni miliő. Ennek kimondásából máris és a legtermészetesebben következett, kit javasol az interjúra. A négy gyermekes Müllerné Krémer Annamáriát, mégpedig azzal a javaslattal, hogy a hattagú család ünnepi készülődésébe avassuk be olvasóinkat, de abba is, miként válhat igazán meg- hitté a karácsony. _________________________________________- Nem lesz könnyű a beszélgetés, mert alig tudom levenni a szememet a gyönyörű kis Albertről, aki folyamatosan huncutkodik, „osztja a lapot”, s el is várja - mert ehhez szokott -, hogy mindenki, még az idegen is, elsősorban vele foglalkozzon.- Albert nagyon barátságos, barátkozó kisfiú, pedig még csak 14 hónapos... Amikor a lányoknak elmondtuk, hogy kisbabánk lesz, kislányt szerettek volna, hogy bővüljön a lánycsapat. Amikor kiderült, hogy Albert érkezik, egyetlen csalódott szavuk nem volt. Sőt! Azóta is folyamatos a sorban állás a fürdetéskor, etetéskor... Nagyon szeretik, sokat foglalkoznak a „kicsi pocival”, mert Mónika olykor így szólítja.- Másban is segít a három nagy kislány?- Hogyne, rengeteget. A pelenká- zástól a bújócskán át mindenben számíthatok és számítok is rájuk. Amiben csak lehet, összefog a család. Az így felszabadult időt szintén együtt töltjük: kirándulunk, hangversenyre megyünk. Valamennyien természet- és zenerajongók vagyunk. A lányok már valóban nagyok: Mónika 13 éves, Marianna januárban lesz 12 esztendős, Johanna pedig 9 éves. Velük az egyetem - kémia-biológia szakos tanár vagyok - elvégzésé után kilenc évig voltam gyesen, majd hat évig dolgoztam, most meg Alberttel vagyunk itthon.- A lányokat nem is kell kérlelni, hogy segítsenek?- Alapvetően nem, bár a két kisebbnél olykor kell egy kis rásegítés. Advent kezdetekor összeülünk, s megbeszéljük, hogy tudnánk egymásnak többet segíteni, miként tudnánk jobban figyelni egymásra. Majd esténként az adventi koszorú - büszkén mondom, idén Johanna készítette - mellett elmondjuk, kinek mi sikerült azon a napon, mi az, amivel különösen elégedett. Ha jól alakult a napjuk, látszik rajtuk, hogy örömmel végezték el a maguk által vállalt feladatot, akkor következik az adventi zsákbamacskahúzás. Ez nagyon izgalmas.- Albert ügyeskedik, hogy vegyen magának egy szép mézes kekszet. Egy fenyőformát választott.- A mézes sütiket a lányok készítették - több mint két kiló lisztből a hétvégén. Díszítésük még hátra van. Persze, lehet, hogy dekorációjukra nem kerül sor, mert szépen fogynak. Sebaj, majd újakat sütünk a karácsonyfára.- Hol töltik a szentestét?- A karácsony a legnagyobb és legszebb családi ünnep. A 24-ét nálunk töltjük. Az esti ünneplésre, beleértve a vacsorát is, meghívjuk édesanyámat, férjem édesapját és nagymamáját. Kora délután János elviszi a gyerekeket a papához, én pedig feldíszítem a karácsonyfát. Idén először Mónika is itthon marad, így könnyebb lesz idevarázsolni fát, s elvégezni az utolsó simításokat. Négy órakor a belvárosi templomban találkozunk mindanynyian, s megnéz: ziik a pásztorjátékot. Mire hazaérünk, már megjött a Jézuska. Körbe- álljuk a fát, énekelünk, s gyönyörködünk a gyerekekben. A becsomagolt és névvel ellátott ajándékcsomagokat a lányok osztják szét.- Mi kerül a csomagokba?- Változatos. A lányok már november eleje óta készítik az ajándékokat só-liszt gyurmából, de rajzokat, üvegfestékkel készült képeket is csináltak, s úgy tudom, valamennyi már a keretezőnél van a kis Albertről készült fotókkal együtt.- Sora van a karácsonyi énekeknek?- Nincs. Mindig más dalokkal köszöntjük a Jézuskát. A lányok repertoárja kifogyhatatlan. Amikor kicsik voltak, rengeteget énekeltünk. Én magam is zenei általánosba jártam, hangszeren tanultam, sőt énekelni is. Kamaszkorom óta tagja vagyok a belvárosi templom Szent Cecília kórusának, ahogyan a férjem is, sőt, ő elvégezte a kántorképzőt is, s amikor a szükség úgy hozta, gyakran helyettesítette a kántort.- Nagyon szép, tágas a konyhájuk. A hatalmas asztal körül kényelmesen elférnek valamennyien. Mi kerül az asztalra, s ki készíti el az ételt?- Az ünnepi vacsorának a tervezését már hetekkel ezelőtt elkezdtük. Mindenki - ahogyan minden karácsony előtt - megtette a javaslatát, majd szavaztunk, s kialakult a nyerő ételsor. Idén a legtöbb voksot a narancskrémleves és a töltött bébi pulyka kapta. Ezután természetesen a bejglik következnek. Mivel ezekben az ételekben én vagyok a profi, így én főzök és sütök. De leggyakrabban a férjem főz, nagyon remek szakács.- Férje gyógyszerész. Mégis „ingázik"?- Valóban gyógyszerész, de gyógyszerismertetőként dolgozik egy külföldi cégnek. Négy megye- székhely klinikáira, illetve kórházcentrumaiba jár, s elsősorban onkológiai termékekkel foglalkozik.- Hol töltik a szeretet ünnepének első és második napját?- Elmegyünk anyukámhoz és az apósomhoz, meglátogatjuk a húgomat és a nagymamát. Szerintem a karácsonynak az az egyik lényege, hogy együtt van a teljes család. A legfájdalmasabb érzés az lehet, ha valaki egyedül tölti a szent estét. Elmondom még a december 24-e másik különlegességét: vacsora után a gyerekek adnak kis műsort, amit maguk és titokban állítanak össze: vers, próza, zongora, ének... Komolyan gyönyörű és megható.- Elnézést, de kicsit eltérek a témától. Albertnek nincs cumija, helyette fogkeféjével dörzsöli az ínyét. E remek ötlet saját találmány?- Elsősorban Alberté, mert élénken figyelt minket fogmosásunk alatt. Majd addig mutogatott fogkefét kérve, amíg meg nem kapta. Azóta el sem lehetne venni tőle.- Nem lehet egyszerű megszervezni a napokat.- Valóban, mivel Albert még kicsi, minden tekintetben egészen mást igényel, mint a nagyok. A családszervezésnél tartva elmondom, hogy kétlakiak vagyunk. Van egy erdők övezte házunk egy gyönyörű Baranya megyei falu végén, Óbányán. Tavasztól őszig ott élünk. Amikor dolgoztam, a lányokkal együtt jöttünk Szekszárdra, s ugyanígy vissza Óbányára. Albert megszületése óta édesapjuk hozza be a három lányt, hazafelé vagy összevárják egymást ebben a lakásban, vagy a lányok autóbuszra szállnak.- Felcsillant a szeme, amint falusi házukról kezdett beszélni.- Gyönyörű helyen van, tartozik hozzá élőkért, udvar és veteményes is... és tiszta, jó levegő. A krumpli kivételével gyakorlatilag mindent megtermelek, majd befőzzük, illetve a mélyhűtőbe pakoljuk a termést. Biztosan biológia szakom miatt is fontosnak tartom pontosan tudni, mit eszünk meg.- Hogy találtak rá az óbányai házra?- Már akkor is rengeteget kirándultunk, amikor férjemmel még nem ismertük egymást, majd együtt folytattuk a környék - közte Óbánya- felfedezését. Azt a házat, a házunkat éveken át nézegettük, mire megvettük nyaralónak. De - szerencsére- sokkal több lett belőle. Az ott töltött idő és az ottani ismerősök miatt egyaránt. Korábban karácsonyi műsort, idén nagyszabású pásztorjátékot szervezünk karácsonyra. Ilyenkor megtelik a kultúrház, s nem csak helybeliekkel, hanem jönnek Me- cseknádasdról és Pécsváradról is. Nagy a készülődés, a lányok is szerepelnek.- Mónikáról - aki festőművész dédnagymamájától tehetséget örökölve igen szépen rajzol és fest - már sok szó esett...- Marianna szintén jár a zeneiskolába. Tanára szerint igen tehetséges és szorgalmas. Ő trombitaművésznek készül, amihez az adottságai is megvannak. Ám mivel pincér is szeretne lenni, úgy mondja, „én trombitás pincér leszek”. Még hozzáteszem, szertornázik, atlétikái és kerékpározik. Johanna most kezdte a fuvolát. Kacérkodott a zongorával is, de mivel az Mónika hangszere, a fuvolára esett a választása. Mellette jár szertornára és úszni. Rá is nagyon büszkék vagyunk.- Manapság elég ritka a négy gyermek.- Mi olyan közösségből, baráti körből építkeztünk, ahol sok a több- gyerekes család. Már akkor eldöntöttük, hogy négy gyerekünk lesz, amikor összeházasodtunk. Hozzáteszem, hogy Óbánya a gyerekek miatt is nagyon fontos, rengeteget lehetnek a szabadban, a környék erdejét úgy ismerik, mint a tenyerüket. Tehát föltérképezték a növényvilágot, és kis erdei múzeumot alakítottak ki. Mindent föliratoztak, s bemutatják a kirándulóknak.- Kiről szeretne sokat megtudni - lapunk téli szünideje után - következő lapszámunkban?- Eckert Józsefről, aki feleségével együtt mezőgazdasági vállalkozó. Kíváncsi vagyok, hogyan dolgoznak együtt, s lehetségesnek tartják almával megalapozni egy családi vállalkozás jövőjét? V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági
