Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-12-10 / 42. szám
2006. DECEMBER 10. FÓKUSZBAN , szekszárdi VASÁRNAP Prima Primisszima: megbecsülni az értékteremtő legkiválóbbakat Folytatás az 1. oldalról. Az együttesnek több száz tagja van, öt korcsoportban dolgozunk együtt, már pici korcsoportban elkezdjük. Úgy kerülhetnek tovább a gyerekek, hogy egy bizonyos szelektáción már átesnek. A polgárosodás, a globalizáció azt is magával hozta, hogy kezdenek kihalni, elveszni a néphagyományok. Ebben a világban próbálunk mi magyarságot képviselni, a mi tánchagyományaink éltetésével, ez az egyik nagyon fontos küldetésünk. A tolerancia, a megértés jegyében mi fölvállaltuk más nemzetek, más kultúrák táncainak színre vitelét. Az ír sztepptől lettünk híresek, de nem álltunk meg továbbmentünk, több száz ének-tánc szerepel repertoárunkban, s az elmúlt évben tartott negyedszázados jubileumi műsoraink okán jó volt érezni a társadalom, a közönség őszinte, nyílt színi elismerését. És jó volt látni azt is, hogy a színpadon már sorra jelennek meg az egykori táncosok gyerekei, s az említett jubileumon a szülők a gyerekeikkel voltak a színpadon, ami óriási dolog. Azt is jelzi, hogy nem csak a tánc fontos, hanem az az értékrend is, amit képviselünk, ezért szeretnék a szülők, hogy a csemete tánccsoportunk tagjává váljon. Köszönet azért mindenkinek, akik ebben segítettek, hogy nekünk megadatott az a háttér, aminek birtokában megvalósíthattuk elképzeléseinket. Enél- kül nem vállalhattuk volna föl azokat a célokat, amiket az indulásnál szinte alapkőbe vésve lefektettünk”. Az irodalomtudomány művelése nem középiskolás fokon A Príma-díj idei egyéni birtokosa egy országosan is elismert irodalmi szaktekintély, Horváth Béla lett, aki 9 évig állt a Pécsi Tudomány- egyetem szekszárdi Illyés Gyula karának élén. Aki az idei tanévtől a kar irodalomtudományi és nyelvészeti intézetének igazgatója. Ismerhetjük őt irodalomtörténészként, hiszen József Attila életének, költészetének kutatója, több könyve, publikációja is megjelent már a témában. A napokban a pécsi egyetemi szenátus tagjává választották. Horváth Béla a róla készített és ott bejátszott kisfilmben így vall munkásságáról:- Huszonkét éve dolgozom ebben a városban, a főiskolán különböző tisztségekben. Én egy klasszikus értelmiségi fölfogást vallók arról, hogy mit kell annak az embernek végezni, aki a tudományra adta a fejét, vagy bármi olyan tevékenységet folytat, amellyel nem csak a saját öröméért, jó értelembe vett hasznáért dolgozik, hanem a közösségért is. Ehhez nyilván az embernek magas szinten kell művelnie a szakmáját, ennek próbáltam megfelelni kutatásaimmal. Például az 1978- ban már elkezdett József Attila-ku- tatásaimmal. A tanítványaimnak is meg akartam mutatni, hogy érdemes valamivel elmélyültebben foglalkozni, kapjanak tőlem egyfajta betekintést: mi is az a tudomány, milyen módszerekkel dolgozik, mi foglalkoztatja a tudományos közvéleményt, benne a kutatót. A másik tevékenységem, a tudományszervezés. Én ezt nem választom el a tudományos kutatástól, mert ez, ha úgy tetszik, mindennapjainknak a része, ezért nagyon fontos feladatnak tekintem. Az ember egy bizonyos teljesítménnyel a háta mögött kell, hogy segítse a fiatalokat. Az Új Dunatáj című folyóiratot szerkesztem immár tíz éve, alapelvem nem más mint az, hogy minél több fiatal kapjon publikálási lehetőséget, valamint szakmai támogatást és segítséget. Ugyanezért szerveztük meg a Tolna Megyei Tudományos Egyesületet. Főigazgatóként is alapvető feladatomnak tartottam, hogy tudományos konferenciákat szervezzek, tudományos tevékenységem részeként fogom fel az itteni főiskolásképzés strukturális átszervezését, hogy megjelenhessenek új tudományos diszciplínák, itt most mindenekelőtt a közgazdászképzésre gondolok. Szegeden, egyetemista koromban, az egyik híres professzor mondta, hogy nincsen külön budapesti tudomány, meg vidéki tudomány, csak egy van. Ez a gyakorlatban - sajnos magam is megtapasztaltam - nem teljesen így van. Ettől függetlenül magam is vallom, hogy a tudományra mindenhol szükség van, egy megyeszékhelyen és a legkisebb faluban is. Nyitott óráimon, előadásaimon mindig is szívesen találkozom érdeklődő emberekkel, igyekszem rávezetni a szépségekre, a művészetekre őket. „Némi nosztalgiával olvasok azokról az időkről, amikor komoly mecénások, mecenatúrák álltak az irodalom mögött. Hatvani Lajosra gondolok például, aki a magyar kultúra két olyan zsenijét támogatta, mint például Ady Endre és József Attila. Akkor a polgári kultúra része volt az, ha valaki tehetsége révén hozzájutott egy bizonyos vagyonhoz, erkölcsi kötelességének érezte az arra érdemesültek támogatását, felkarolását. Úgy látom, hogy a mai Magyar- országon még messze vagyunk a két háború között jellemző mecenatúrától, de jó látni, hogy errefelé teszünk határozott lépéseket, a művészet és a tudomány kaphat ily módon is támogatást. Hadd idézek egy klasszikust ezzel kapcsolatosan: „Lehet élni tudományok és művészetek nélkül, de minek”. A Szekszárdi Junior Stars zenekar mindössze öt-hat év alatt nagy ívű karriert tud felmutatni, ennyi idő alatt - szinte párját ritkító módon a szakmában, valósággal berobbantak a hazai szűkebb élvonalba. A hazatérő Molnár Ákos vezette, létrehozta „kis Big Band” országos ismertségre tett szert a műfajban. A Zeneiskolai Zenekarok Országos versenyéről már 2002-ben elhozták az első helyet, de ennél is lényegesebb, hogy óriási közönségsikereket kasszíroztak be fellépésükkel idehaza és külföldön, többek között Németországban és Svédországban is a szekszárdi zeneiskola jazz-tansza- kos növendékei. „Mezítláb is hazajövök” Molnár Ákos művészeti vezető: „Amikor 2000-ben Szekszárdra költöztem, akkor itt, a zeneiskolában megalakult a jazz-tanszak. Ehhez a zenekarhoz klasszikusan elő- képzett növendékekre volt szükség. Voltak olyan klarinétosok, szaxofonosok, akikkel el lehetett kezdeni az oktatást. Az is kedvezett az együttes elindításában, hogy Szek- szárdon tradíció volt, hogy egy-egy iskolai zenekar is működik. Minden épkézláb embert igyekeztünk megnyerni az ügynek, összeszedtük őket, és elkezdtünk gyakorol- gatni. Természetesen kezdetben nem profi jazz-, vagy éppen Big Band-számokat játszottunk, a társaság akkori létszáma sem volt akkora, hogy egy nagy zenekart ki lehetett volna alakítani. De ahogy kezdett elterjedni az iskolán belül a hírünk, egyre-másra jelentkeztek a srácok más tanszakokról is. Én pedig hangszerelgettem összeállítottam a programot, elkezdtünk a sport nyelvén szólva gyúrni. Egyre többen jöttek, meglett a klasszikus létszám, ami 19 főből áll. Úgy vettem észre, ami örömmel töltött el, hogy rendkívül fogékonyak és érdeklődnek az iránt a műfaj iránt, amit ők elkezdtek játszani együtt. S ennek, a számukra újszerű muzsikának meglehetősen gerjesztő hatása volt, amivel korábban nem nagyon találkoztak. A jazz-t ugyan a könnyű műfajok közé sorolják be, pedig ezt jól játszani igen nehéz dolog, sőt együttjátszani méginkább. 2002-től csak sikert könyvelhet el a zenekar mind idehaza, mind külföldön. Ez felettébb földobja a társaságot és meghatározza a hangulatot. A tanulásban is vannak, lehetnek sikereik, de egy színpad az egészen más, ezt így szavakban nem lehet elmondani. Hat éve együtt dolgozunk, mint a testvérek egy jó családban úgy nőttek fel. Nekem nincsenek fegyelmezési problémáim, megcsinálom a nótát, és kőkeményen begyúrjuk. Általában közösen döntjük el azt, mi legyen, amit megtanulunk. Ha valaki valamiben lemarad, nekem egyáltalán nem kell szólnom. Meg vagyok győződve róla, hogy nagyon büszkék arra, amit elértek, én is büszke vagyok rájuk. Persze élvezem, amit csinálok, tanár vagyok, illetve világéletemben zenész lévén, a zene érdekelte, és örülök, hogy ezt tőlem átvették nagyon sokan. Hát ezt én nem tarthatom meg magamnak?! Érdekes helyzet állt elő akkor, amikor többen felsőfokú tanulmányokra készültek, számítottam rá, hogy esetleg új emberek után kell nézni. De amikor úgy kötelességből aggódva feltettem a kérdést: „gyerekek, aztán mi lesz a zenekarral?” A válasz a következő volt: ha arra tetszik gondolni, hogy itt fogom hagyni a zenekart, ez nem így fog történni, ha kell, mezítláb is haza jövök érte!” A második Tolna Megyei Prima Primisszima Gála kiemelt támogatói voltak: Paksi Atomerőmű, Gemenc Volán Zrt., Gemenc Opel, CIB Bank szekszárdi fiókja, OTP Bank szekszárdi fiókja, Tarr Kft., szekszárdi önkormányzat, Aliscabau Kft. A rendezvényt támogatta a Ferropatent Zrt, az SZ+C Stúdió Kft., a Horváth Sport Kft., a Horfer Serleg, a Völgység-Hegyhát Taka- rékszövekezet, a Máté Vectúra Kft., a MET- MARKT Kft., a Bodri Borház, az Eclair Kft., a Favorit Kft., és természetesen a Vállalkozók Országos Szövetségének Tolna Megyei Szervezete.
