Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-12-03 / 41. szám

() vasárnap hétről hétre 2006. DECEMBER 3. Léleképítés - történetmeséléssel Gazsó L. Ferenc: „Szellemi hidegháború zajlik az országban.” Rendhagyó alkalomra került sor a Léleképítő sorozat november 20-án este hatkor kezdődött szokatlan előadásán, melynek vendége Gazsó L. Ferenc író, újságíró, a Magyar Hírlap főszerkesztője és Zelei Miklós író, újságíró volt. Afféle anekdotázós, történetmesélős másfél órát tölthe- tett együtt az előadókkal a Babits színháztermében a majdnem félház. Az előadást megelőzően a ha­gyományoknak megfelelően a Lé­leképítő házigazdája, dr. Tóth Csa­ba Attila köszöntötte a (csekély számban) megjelenteket, és arról tájékoztatott, hogy a december 11-i alkalmon a tervezettől eltérően a Nemzeti Kamaraszínház Petőfi nem alkuszik című darabja tekint­hető majd meg, ezúttal nem ingye­nesen, hanem másfél ezer forintos jegy megvásárlása ellenében. Maga a beszélgetés-előadás Vá­mos Miklós egykori tévéműsorára emlékeztetett: a „régimódi, ráérős történetmesélés hagyományait” elevenítette fel. Ami voltaképpen annyit jelent, hogy az alkalom első, mintegy hatvanöt percében kedé­lyes adomázgatás zajlott, majd a befejező fél óra tartalmazott igazá­„Jöjj, kedvesem, gyere...” - lépett a Babits színháztermének zsúfo­lásig telt nézőterére Koncz Zsu­zsa, miközben a színpadon sejtel­mes fényekbe burkolóztak ze­nésztársai. Régi ismerősként üd­vözölte a szekszárdi közönséget: - jó estét, szervusztok, csókolom. Kezében két szál sárga rózsa, amelyeket az első sorban ülő tíz év körüli fiatalemberektől ka­pott. Az énekesnő úgy gondolta, itt az ideje az összegzésnek így negyven év és közel negyven lemez után. A mintegy félezer dal közül nem volt könnyű kiválogatni az igazán fon­tosakat, amelyekre emlékszik még a közönség. Úgy harminc éve jött létre első verslemeze válaszul a Jel­beszéd betiltására és a Bródy János ellen folyt rendőri eljárásra. Koncz Zsuzsa úgy érezte, adós még egy verslemezzel, immár a negyedik­kel: Egyszerű ez. A koncerten elhangzott dalok jó­részét egykor betiltották. 2006, no­vember 23-án együtt énekelte őket a közönség. „Ha én zászló vol­nék...” - kíséret nélkül zengte a tel­jes nézőtér. Az örökérvényű szöve­get felerősítették az elmúlt hetek, hónapok eseményei. Koncz Zsuzsa dalai azonban vigaszt és reményt is adnak, utat mutatnak. Az évtize­dekkel ezelőtt született szerzemé­nyek ma is időszerűek, nekünk szólnak, rólunk, az életről, a világ­ban jelentős információkat. Mind­ezek mellett Gazsó és Zelei egy-egy írását is felolvasta, mondván „adjanak is vala­mit” a megjelenteknek, nem pedig „csak sztorizgas- sanak”. A hetvenes és nyolcvanas évektől indult a regélés, el­mondták, hogy ekkoriban mindketten a Magyar Hír­lapnál dolgoztak, mely a kormány félhivatalos lapja volt, az időszak pedig a Népszabadságba csomagolt szamizdaté, így aztán nem csoda, ha ’85-ben még álmodni sem mer­tek arról, hogy az általuk is túlha­ladni kívánt rendszer öt év múlva eltűnik. De azt sem gondolták vol­na álmukban sem, tette hozzá ról, akkor is, ha az időközben „megfordult velünk”, „És láncát té­pi már a visszafojtott indulat". A népi ihletettségű dallamok, súlyos szövegek időtlenek, akárcsak a 4-5 év alatt kiválasztott, és dallá for­mált versek. „Rongyos mindegyik zsebünk, / Rossz a magyar zsebe rég, / Egyszerű ez - / Elveszett az ezer év.” - írta József Attila 1924- ben. Koncz Zsuzsa szerette volna a klasszikusok mellé tenni fiatal te­hetségek verseit is, de hogyan le­hetne ezeket az újszerű költemé­nyeket elénekelni. Karafiáth Orso­lya szöveget írt az énekesnőnek Ol­vadás címmel. „Több jut egynek, másnak kevesebb, nincs még sza­badság” - Heltai Jenő kemény han­gú versének megzenésítésével Bró­dy János nem birkózott meg, végül Bódy László, Cipő, a Republic frontembere egy Koncz Zsuzsától szokatlanul erőteljes rockzenét komponált. Ezután Tolcsvay László és Bródy János dala csitította az in­dulatokat békét és reménységet kérve az Űrtói. „Nincs senki más, aki helyedre léphet. Itt'születtél, és itt kell élned. Nincs más idő, nincs másik hely, meghalnod is, csak itt lehet” - mondja Bódy László Ég és föld között című dala, amelyet ová­cióval fogadott a közönség. A rá­adás zárásaként megszólalt a ko­rántsem megnyugtató Sárga rózsa, de azért: „Virágok közt veled lenni tudom, szép volna, kedvesem”. Kovács Etelka Gazsó, hogy az új rendszer olyan lesz, amilyenné mára vált: a szelle­mi hidegháború színtere. Zelei elmesélte, hogy ekkoriban igen sok „intelligens szemét” kelet­kezett a lapnál. Ez nem volt más, mint a meg nem jelentetett írások, feljegyzések a papírkosárba kerü­lés után; az effajta hulladék ugyan­is nem a szeméttelepre vándorolt, hanem zúzdában végezte - nehogy bármi nem kívánatos kiszivárog­jon. Továbbfejtve a szálakat közöl­te azt is, hogy „aki figyel, azt meg­figyelik”. Alátámasztotta ebbéli vé­lekedését egy újabb történettel, melynek csattanója az volt, hogy a levélcenzúráért felelős hivatalnál még az illemhelyről kikerülő tartal­mak ellenőrzésére is hoztak létre egy ügyosztályt. Ekképpen jutottak el a rendszer- váltás időszakáig, és Gazsó ezzel kapcsolatosan rögtön a meghatáro­zások helyességét kezdte boncol­gatni, megállapítva, hogy a rend­szerváltozás terminus korrektebb az előzőnél, ám a leghelyénvalóbb talán a módszerváltás elnevezés volna. Hozzátették rögtön, hogy igazából még az sem, hiszen mióta ember az ember, éppenséggel a módszerek nem változtak semmit. „A szereplő sohasem változik, csu­pán a színdarab” - fogalmazott Zelei. Más irányból Grósz Károlytól (akiről megtudhattuk, hogy mikor a ’80-as évek végi hazánkbéli híradástechni­kai fejlettséget tekintette meg, azt kérdezte; jó, jó hogy a BBC-től Rómáig mindent tudunk fogni, de elérhető az technikailag, hogy mindezt ne lehessen fogni?) a taxisblokádig ve­zetett a sztorik útja. E pél­dátlan és emlékezetes ese­mény idején Gazsó és Zelei az Országházban tartózko­dott, és az ott ülésező kor­mányt kísérgette jobbra-balra; mi­nek következtében azt is tudják például, hogy a kabinet megjelené­sére a parlament elé érkezett tünte­tők azért vártak hiába, mert a főbe­járatot be-, annak kulcsát pedig el­zárták - így aztán a kormányzat nem üdvözölhette „saját tüntetőit”. Gazsó az immár általa szerkesz­tett Magyar Hírlappal kapcsolato­san végül közölte: a lap változni fog, de még nem tudni pontosan, hogy mi lesz a sorsa. Egy biztos, szögezte le: ameddig azt ő vezeti, az újság nyitott lesz a megbékélés és a konszenzus irányába, a nem­zeti programok, a társadalom- kritika és az értelmes, hasznos vita felé. Kosztolányi „Áll a régi ház még...” Újjáéled a Babits Mihály Társaság Koszorúzással hajtott főt a Babits Mihály Társaság november 26-án, a költő születésének 123. évfordulóján a szülőháznál, s a szoba, melyet Ba­bits szeme legelőször látott, a kert, amelyben homokból építette az első palotákat tanúja volt az újjáéledő irodalmi kör tiszteletadásának. A jeles alkalomra Pécsről, Paksról is érkeztek írók, költők, irodalombarátok. A koszorúzást követően meleg szoba, szekszárdi domboldalak zamatos le­ve várta az Irodalom Házában az újjáalakuló társaság tagjait, hogy közös akarattal, hittel és elkötelezettséggel teremtsék meg Babits kultuszát szü­lővárosából útjára indítva az új században, s mondatlan szavakkal tegye­nek ígéretet a míves kultúra, művészet pártolására. A Babits Mihály Társaság szeretettel várja tagjai sorába mindazon iro­dalomkedvelőket, alkotókat, művészeket, tanárokat és diákokat, akik sa­játjukként tekintenek fent említett célkitűzésekre. Érdeklődni, bővebb tá­jékoztatást kérni az alábbi telefonszámokon lehet: 74/528-300, 30/66- 192-66,30/63-34-888. Panyi Részlet a Babits Mihály Társaság 1991-es alapítóleveléből: „... a társaság célja, hogy művelje és támogassa az igényes kultúrát, bármilyen formában és téren nyilatkozik is az meg; pártoktól függetle­nül, csupán a mű minőségére tekintve kívánunk véleményt mondani, előadást rendezni és tartani, alkotói műhelymunkát végezni; anyagi lehetőségeinkhez mérten támogatnunk minden biztató kezdeménye­zést a művelődés területén, feladatunknak tekintjük, hogy folyóiratot adjunk ki, amely megjelenést biztosít a művészetek legkülönbözőbb ágaiban tevékenykedőknek... Együtt énekelni, gondolkodni Kemény gondolatok szelíd hangon Zelei Miklós és Gazsó L. Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents