Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-11-26 / 40. szám

2006. NOVEMBER 26.

KÁ VÉ. DUPLA HABBAL tasAüMp

Világot látni, nyelvet tanulni, más kultúrákba belelátni

... a jövőt megalapozni”

SAS ERZSÉBET OLDALA

már itthon német nyelvből letettem az alapfokú nyelvvizsgát.- Újra nagy szerepet kap hamarosan életedben Svájc.- Ajánlatot kaptam egy svájci síparadicsomban, egy családias kis hotelba, fél éves munkára. Elfogadtam.- Milyen érzésekkel készülsz, hiszen nem sok idő van az indulásodig?- Van bennem egy kis izgalom, bár láttam képeket arról, hogy hová megyek. Kihívásnak veszem ezt a fél évet. Elsősorban dolgozni megyek, nem titkoltan pénzt keresni, mégis megpróbálom úgy felfogni, hogy ez egy jól „fizető” üdülés lesz. A honvágyon már túl vagyok, az ezzel kapcsolatos negatív érzések legyőzésére, már meg van a módszerem.- Ahol te fogsz dolgozni, ott nem lesz városnézés, különösebb világot látás.- Őszintén bevallom, ha itthon meg tudnám teremteni azokat a körülményeket, amelyek az életkezdéshez szükségesek, akkor nem mennék el. Viszont, ha mindezeket részletre venném, nem maradna pénzem a megélhetésre. Ezt most nem azért mondom, mert nem vagyok elégedett a keresetemmel. Ez tény, amit a fiatalok legnagyobb része átél. Sőt, maximálisan meg vagyok elégedve a jelenlegi helyemmel, a munkámmal, szeretem a vendégeket, jól érzem magam itt.- Kérdés, ha hazajössz találsz-e ilyen munkahelyet?- ígéretet kaptam, hogy fél év után visszajöhetek. Egyébként pedig egyik szakmában dolgozó fiatalnak sem árt, ha látja, más országokban mit és mennyit kell dolgozni. Egy-egy ilyen „kitérővel” nemcsak pénzben gazdagodik az ember. Tapasztalatban, emberismeretben, szakmai kihívásokban.- Óriási gyakorlatod van, a munkától nem féltelek, egyszerűen csak hiányozni fogsz sok embernek.- Szeretek dolgozni, szeretek a központban lenni, ez a szakma erről szól, szeretem, ha a vendég jól érzi magát, amikor azt mondja: „köszönöm, ez egy jó capuccino volt”. Nekem szükségem van ezekre a sikerélményekre. Az hogy hiányozni fogok, már most jó érzés, s az is, hogy visszavárnak.

Egy férfi: Badics Viktor- Ahogy szokták mondani, téged az Isten is pincérnek teremtett. Honnan indultál, mi vezetett a szakma felé?- Dunaszentgyörgyi származású vagyok, szüleim mindketten szakemberek. Édesapám szobafestő-mázoló, édesanyám bőrdíszműves. Állítólag - volt óvó néni mesélte - már óvodás koromban beszöktem a konyhába, és kihoztam az ebédet, hogy kiszolgálhassam az óvó néniket.-Ez az a szakma ahol az elméletet párhuzamosan tanulják a gyakorlattal.- A Hunyadi Mátyás Vendéglátóipari Szakközépiskolába jártam, s a Repeta étteremben gyakorlatra. Amikor végeztem a Keszthelyi család vállalkozásában maradtam, először a Repetában, majd a Szász sörözőben, s most a Belvárosi Kávéházban.- Voltak, vannak példaképeid a szakmában?- Az iskolában Molnár Tibor szakoktató volt a kedvenc tanárom, valamint Nagy Edit, akiktől sokat tanultam, a mindennapokban pedig egy igazi „született” pincér a példaképem, Tezás József, a Szász söröző egyik pincére.- Többször elhangzott, hogy pincér... Igazából ti a szakmában melyik kifejezést szeretitek a pincért vagy felszolgálót?- Itt inkább a pincér szó fedi a munkánkat, és ezt is szeretjük, a felszolgáló egy tágabb fogalom, amibe több minden tartozik.- Számodra mi a vonzereje ennek a szakmának?- Szeretek a vendégekkel törődni. Egyszer egy vendégem mondta: „ha meg vagyok elégedve egy pincérrel, akkor azt az utcán is felismerem, ha nem akkor elmegyek mellette, mint más idegen mellett”. Jó érzés, hogy sokan felismernek. Számomra fontos, hogy a vendég jól

Vendégeim a Belvárosi Kávéházban két, szakmáját magas színvonalon művelő pincér, akik e sorozat szinte minden részének jelenlévői. A pult mögül hívtam meg őket beszélgetésre, abból az apropóból, hogy mindkettőjük elhatározása, hogy egy időre külföldre készülnek, dolgozni. Ennek okáról, céljaikról, szakma iránti szeretetükről kérdeztem őket.

érezze magát, ezért szeretem megismerni őket, tudom, hogy a törzsvendégeink mit szeretnek fogyasztani, hová szeretnek ülni. Egyébként a betérő vendégen már látom, hogy otthonosan, vagy feszülten viselkedik, ezt kedvességgel megpróbálom oldani.- Mindezek ellenére, hogy szereted a szakmádat és a munkahelyedet, valamint a vendégeket, külföldre készülsz.- Úgy gondoltam, hogy most vagyok életemnek abban a szakaszában, amikor ezt megengedhetem magamnak. Hajón szeretnék dolgozni, jelenleg az angol szakmai nyelvvizsga megszerzése a cél. Az elhatározás nem volt könnyű, hosszú időre elválni a családtól - akik nagyon féltenek, ugyanakkor támogatnak is, hogy megvalósítsam a célomat -, a barátoktól, a vendégektől, a megszokott és szeretett munkahelytől.- Mit vársz ettől a külföldi munkától?- Először is kalandot, amit csak most, „szabad” emberként tehetek meg gondtalanul. Kitekintést a világba, a szakma több oldalról való megismerését, megtapasztalását, valamint a jövőbeni itthoni egzisztenciám megteremtését.- Mi az, amitől félsz?- A szakmai kihívásoktól semmiképpen, inkább kíváncsiság van bennem. Biztos lesz honvágyam, ezért úgy gondoltam sok fényképet, apró tárgyat viszek magammal, ami a szeretteimre emlékeztet majd. Az új kikötők, új városok, új emberek, valamint a folyamatos munka, remélem átsegít ezen, s legfőképpen a saját magam által kitűzött cél.

Egy nő: Nyerges Magdolna- Ugyanazokat a kérdéseket szeretném feltenni neked is, mint Viktornak, ha eltérek az a véletlen műve. Te is pincér szerettél volna lenni, már gyermekkorod óta?- Ebben nőttem fel, más hivatásra nem is gondoltam. A bátyám is vendéglátóban végzett, s Faddon, a művelődési ház presszóját vezette, mellette nőttem bele a szakmába. Egyenes út vezetett a vendéglátó-ipari szakközépiskolába.- Pincér vagy, vagy felszolgáló?- A szakmában a pincér kifejezést inkább azokon a helyeken használjuk, amelyek csak itallal kapcsolatosak, mondjuk presszó, kávéház, a felszolgálót pedig az étteremben dolgozókra.- Voltak, vannak példaképeid a szakmában?- Az iskolában az Ungvári tanár úr - aki sajnos már nincs közöttünk - volt az, akitől a legtöbbet tanultam, a gyakorlatban pedig Vizes Katalin - aki már nem dolgozik a szakmában.- Milyen a jó vendég?- Szeretem a határozott vendégeket, akik tudják, hogy mit akarnak, illetve, ha nem, akkor, ha kérik a segítségemet, hogy ajánljak valamit, s azt el is fogadják. Ugyanis mindig a legjobbat ajánlom, hiszen a sikerélmény számomra is az, ha a vendég elégedett. A válogatós vendégek között is van olyan, aki ezt udvariasan teszi, s van olyan, akin már az első pillanatban látszik, bármit kínálok, semmi sem fogja elnyerni a tetszését. Szerencsére tudom, nem velem van baja.

Vannak vendégek, akik átnéznek rajtam, s vannak, akik egyenrangú félként kezelnek, s mások, soksok törzsvendég, szinte barátnak tekint.- A Sió .csárda után nagy kitérőt tettél.- Négy és fél évig Svájcban éltem. Ez volt az első külföldi utam, s elég hosszúra sikeredett távollétem itthonról. Minden más volt, mint itthon. Az emberek, a kultúra, az étel- és italfogyasztás kultúrája. Sokat tapasztaltam, s „rám ragadt” a svájci német nyelvjárás. Azóta