Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-11-26 / 40. szám

MOZAIK 2006. NOVEMBER 26/ fjj , szehszASdí VASÁRNAP Varietas Megjelent Szabó Zoltán: A halfő­zés fortélyai a Közép-Duna men­tén című könyve - több, mint szakácskönyv! A változatosság gyönyörködtet - tartja a latin szállóige, s maga a mondás is tartja magát hosszú év­századok óta. Hadd pontosítsunk: több mint kétezer éve, eredetileg ugyanis Cicero mondta és írta, s már neki sem adott mindenki iga­zat. Aztán a reneszánszkor embe­re hozta „divatba”, ezzel a gondo­lat rövid időre polgárjogot nyert ugyan, amivel meg heves ellenke­zést is kiváltott, s ez érthető és ta­lán jól is van így. Szabó Zoltán könyve viszont - a téma megköze­lítésében, a hatalmas anyag elren­dezése terén és stílusában - nem véletlenül juttatja eszünkbe a régi szólás örök-új mondandóját. Mert lássuk csak be: nem min­denkit gyönyörködtet a változa­tosság, ha a hagyományokhoz való viszonyulásunk lehetséges módo­zataira gondolunk... De a halételek elkészítésében (sem), hiszen há­nyán, de hányán esküsznek az ő egyedül-üdvözítő módszerükre! A szerző viszont vallja is a változato­sat, a sokfélét és könyvében kísér­letet is tesz az eleven hagyomá­nyok összességének számbavételé­re, az ezer szín és árnyalat egy­szerre történő áttekintésére. „Kedves Olvasóm! Rendhagyó könyvet tart a kezében. Hogy mi is indított a könyv megírására? A sárközi ételek szeretete, a Duna közelsége és nem utolsósorban az a tény, hogy az országot járva azzal szembesülök: Magyaror­szágon a megjelent szakácsköny­vek többségében csak a szegedi (alapié, passzírozás) és a bajai (tésztával) halászlét ismerik." Szabó Zoltán ezt a „sivár” hely­zetet nem tudta elfogadni, s a sok­féle halétel és a halételek sokféle­sége (varietas!) addig izgatta, míg kutatótársaival hosszú évtizede­ken keresztül el nem végezték a hatalmas anyaggyűjtést. A szakiro­dalmat is áttanulmányozta, bár ő nem akart „tudományosan bizo­nyított tényeket cáfolni”, sem újabb tételeket felállítani, nem akart „senkire sem „jó” recepteket ráerőltetni, hiszen ahány ház, any- nyi szokás.” (Megint a változatos­ság!) „Csak azt szeretném bemu­tatni, hogy a Közép-Duna mentén élő emberek halfőzési szokásai milyen sokrétűek, változatosak. Kutatásaim során sok-sok segítsé­get, tanácsot kaptam tőlük, mi­közben meséltek, anekdotáztak. (Ezekből egy párat tovább is delectat adok.) Rengeteg halászlét kóstol­tattak meg velem, jobbnál jobba­kat. ” Érdekes, szellemes, ahogy a könyv belső borítóján az író szer­zőtársaiként nevezi meg a több száz halas recept „gazdáját”... * .* * Persze főként nem könyvekből, hanem családon belüli hagyomá­nyokat követve főzünk, fortélyokat is otthonról kapunk. Amiket aztán gyakorlunk is, vagy nem. Esetleg esküszünk rájuk. Hogy a halhúst előre kell sózni - vagy hogy nem szabad. Hogy csak hideg vízben rakhatjuk fel a tűzre, vagy hogy dehogy, csak azt ne. Hogy a csukát nyúzni kell a pörkölés előtt, vagy hogy nem szabad. Hogy előlevet kell készíteni, vagy hogy azzal mindent elrontunk. - Nincsen olyan állítás, amire ne esküdné­nek. Merthogy: varietas. Meg hogy nagyon-nagyon fontos nekünk a konyhánk, a gyomrunk. A jó ízek. Amik a régiek szerint mindig csak­is egészséges, tápláló eledelt jelez­nek. Sok-sok finom árnyalatban. Változatosan. Amúgy a halételeknek több száz fajtája ismert, s ebben a könyvben már a háromféle halételtípusnak is- halászlé, halpaprikás, halpörkölt- megannyi változata kerül ismer­tetésre. Ebből kiderül, hogy csak a Közép-Duna mentén is ezer árnya­latban érezzük finomnak mind­ahányat. (Mit szólnak majd e könyvhöz - azaz a mi itteni szoká­sainkhoz - mondjuk Szögedön?...) Jellemző, hogy a megyei Könyv­tár udvarán megrendezett - amúgy laza és barátságos - könyvbemuta­tón is a szokott kérdések kerültek elő: mi volt a halle­vesben a paprika előtt? bors? török­bors? - nem, hisz utóbbi már a papri­ka korábbi neve! mi a halpörkölt és a halpaprikás közti lényegi különbség? mi volt a szerepe mindebben a kez­deti magyar papri­katenyésztésnek (nem tévedés! így hívták: tenyésztés - csak a nyelvújítás „erőltette rá” a ter­mesztés szót a növényekre... (En­gem még az is iz­gat, hogy vajon mi­lyen ízűek voltak folyami és tavi ha­laink száz, kétszáz évvel ezelőtt? Ugye, hogy úgy képzel­jük: finomabbak?) * * * „Azt tapasztaltam, hogy ezen a tájon a többség ragaszkodik a ha­gyományokhoz, a jól bevált mód­szerekhez, ezért nehezen változ­tatnak rajtuk. Milyen jól teszik! Nagyon fontos, hogy évszázados hagyományokat erősen őriznek, és hogy szerencsére nem „fertőz­te” meg őket a mai modem kony­ha, ahol eltiltanak bennünket mindentől a hangzatos „modern táplálkozás" nevében. Ugye, most nem botránkozott meg, kedves Ol­ÓRIÁSI LEHETŐSÉGET szalasz­tott el az ATOMERŐMŰ KSC SZEKSZÁRD női csapata. Végig partiban volt, sőt helyen­ként jobban játszott, mindenek­előtt hatékonyabban védekezett, mint a nemzetközi kupaszereplés miatt Szekszárdra nem kellő fitt- séggel érkező Szeviép Szeged, amely papíron és a valóságban na­gyobb játékerővel bír. Uralta a já­tékot Újhelyi Gábor együttese, és ha a csapat képes lett volna a gyengének mondható harminc- százalékos dobóteljesítményt überelni, a játék képe alapján már a rendes játékidőben eldőlhetett volna a mérkőzés Bukovszkyék ja­vára. A szekszárdi irányító a mezőny legjobbja volt, levette a pályáról az ellenfél - a nagy Sopront is meg­járt - irányítóját, szórta a pontokat adta az „asszisztokat”, vitte a csa­patot. A hajrában, a hosszabbítás­ban már persze egy-egy döntőnek is nevezhető pillanatban ő is hibá­zott, mert Bukovszky Mónika sem vasóm? Ha minden tilalmat ko­molyan vennénk, akkor levegőt sem vehetnénk! * * * „Törekedtem minden egyes té­mánál csak azokat az adatokat felsorolni, amelyeknek a hiteles­ségét hárman-négyen is megerősí­tik. (...) A régebbi korokra vonat­kozó megjegyzések következteté­seken alapulnak. Csodálatra mél­tó, hogy az elmúlt évszázadok történészei, néprajzosai milyen nehéz körülmények között, mi­lyen munkát végeztek, hogy ezál­tal rég letűnt korokban élt előde­ink életmódjába - sőt, fazekába is- bepillanthassunk..." * * * „Kedves Olvasóm, szeretném, ha haszonnal és örömmel forgat­ná ezt a könyvet!" - köszön el tő­lünk a szerző a Lectori salutem vé- \ gén. „Haszonnal és örömmel” - hát igen, a jó könyv egyszerre hasznos és örömet adó, szó szerint- eredetileg - „édes”: dulce et utile- tartotta már a legválasztékosabb, legigényesebb antik római és a re­neszánsz hagyomány... A szerző szándéka tehát világos és tiszta, a színes, nagyalakú könyv első fellapozásra (is) igé­nyes, csinos, információkban igen gazdag, szerkezete mégis áttekint­hető, rendezett. Úgy tűnik, sikeré­hez valóban már csak a Tisztelt és „Kedves” Olvasó aktív közreműkö­dése igényeltetik. A 4000 Ft-os könyvhöz telefonos megrendeléssel juthatunk, ha hív­juk a 20/486-6518-as számot. Samu Attila „gépből” van. Ekkor nem tudott belépni egy olyan játékos, akinek nem remegett volna meg a keze. A tinik ezen a bravúr győzelemmel kecsegtető meccsen nem jutottak szóhoz - bár epizódszerepet Bá­lint Réka ezen a meccsen is kapott - a rutinosok közül pedig nem tu­dott főszereplővé válni a végjáték­ban senki. A Szegedet ellenben megmentette egy „régi motoros”, akkor talált be kintről, amikor már a szekszárdiaknak nem lehetett válasza. Persze, ez a mérkőzés már jel­zésértékű volt: benne van a szek­szárdi együttesben egy előre nem kalkulálható bravúrgyőzelem. WEITNER, VARJAS, TISCHLER távozása után nincs könnyű hely­zetben a továbbra is csak a saját utánpótlására támaszkodható, kész játékost igazolni nem tudó, azt nem is akaró Varga-Transfer UKSE az NB I/B-ben. A vereségsorozat, a sikerél­ményhiány kezdte éreztetni nega-

Next

/
Thumbnails
Contents