Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-11-26 / 40. szám
MOZAIK 2006. NOVEMBER 26/ fjj , szehszASdí VASÁRNAP Varietas Megjelent Szabó Zoltán: A halfőzés fortélyai a Közép-Duna mentén című könyve - több, mint szakácskönyv! A változatosság gyönyörködtet - tartja a latin szállóige, s maga a mondás is tartja magát hosszú évszázadok óta. Hadd pontosítsunk: több mint kétezer éve, eredetileg ugyanis Cicero mondta és írta, s már neki sem adott mindenki igazat. Aztán a reneszánszkor embere hozta „divatba”, ezzel a gondolat rövid időre polgárjogot nyert ugyan, amivel meg heves ellenkezést is kiváltott, s ez érthető és talán jól is van így. Szabó Zoltán könyve viszont - a téma megközelítésében, a hatalmas anyag elrendezése terén és stílusában - nem véletlenül juttatja eszünkbe a régi szólás örök-új mondandóját. Mert lássuk csak be: nem mindenkit gyönyörködtet a változatosság, ha a hagyományokhoz való viszonyulásunk lehetséges módozataira gondolunk... De a halételek elkészítésében (sem), hiszen hányán, de hányán esküsznek az ő egyedül-üdvözítő módszerükre! A szerző viszont vallja is a változatosat, a sokfélét és könyvében kísérletet is tesz az eleven hagyományok összességének számbavételére, az ezer szín és árnyalat egyszerre történő áttekintésére. „Kedves Olvasóm! Rendhagyó könyvet tart a kezében. Hogy mi is indított a könyv megírására? A sárközi ételek szeretete, a Duna közelsége és nem utolsósorban az a tény, hogy az országot járva azzal szembesülök: Magyarországon a megjelent szakácskönyvek többségében csak a szegedi (alapié, passzírozás) és a bajai (tésztával) halászlét ismerik." Szabó Zoltán ezt a „sivár” helyzetet nem tudta elfogadni, s a sokféle halétel és a halételek sokfélesége (varietas!) addig izgatta, míg kutatótársaival hosszú évtizedeken keresztül el nem végezték a hatalmas anyaggyűjtést. A szakirodalmat is áttanulmányozta, bár ő nem akart „tudományosan bizonyított tényeket cáfolni”, sem újabb tételeket felállítani, nem akart „senkire sem „jó” recepteket ráerőltetni, hiszen ahány ház, any- nyi szokás.” (Megint a változatosság!) „Csak azt szeretném bemutatni, hogy a Közép-Duna mentén élő emberek halfőzési szokásai milyen sokrétűek, változatosak. Kutatásaim során sok-sok segítséget, tanácsot kaptam tőlük, miközben meséltek, anekdotáztak. (Ezekből egy párat tovább is delectat adok.) Rengeteg halászlét kóstoltattak meg velem, jobbnál jobbakat. ” Érdekes, szellemes, ahogy a könyv belső borítóján az író szerzőtársaiként nevezi meg a több száz halas recept „gazdáját”... * .* * Persze főként nem könyvekből, hanem családon belüli hagyományokat követve főzünk, fortélyokat is otthonról kapunk. Amiket aztán gyakorlunk is, vagy nem. Esetleg esküszünk rájuk. Hogy a halhúst előre kell sózni - vagy hogy nem szabad. Hogy csak hideg vízben rakhatjuk fel a tűzre, vagy hogy dehogy, csak azt ne. Hogy a csukát nyúzni kell a pörkölés előtt, vagy hogy nem szabad. Hogy előlevet kell készíteni, vagy hogy azzal mindent elrontunk. - Nincsen olyan állítás, amire ne esküdnének. Merthogy: varietas. Meg hogy nagyon-nagyon fontos nekünk a konyhánk, a gyomrunk. A jó ízek. Amik a régiek szerint mindig csakis egészséges, tápláló eledelt jeleznek. Sok-sok finom árnyalatban. Változatosan. Amúgy a halételeknek több száz fajtája ismert, s ebben a könyvben már a háromféle halételtípusnak is- halászlé, halpaprikás, halpörkölt- megannyi változata kerül ismertetésre. Ebből kiderül, hogy csak a Közép-Duna mentén is ezer árnyalatban érezzük finomnak mindahányat. (Mit szólnak majd e könyvhöz - azaz a mi itteni szokásainkhoz - mondjuk Szögedön?...) Jellemző, hogy a megyei Könyvtár udvarán megrendezett - amúgy laza és barátságos - könyvbemutatón is a szokott kérdések kerültek elő: mi volt a hallevesben a paprika előtt? bors? törökbors? - nem, hisz utóbbi már a paprika korábbi neve! mi a halpörkölt és a halpaprikás közti lényegi különbség? mi volt a szerepe mindebben a kezdeti magyar paprikatenyésztésnek (nem tévedés! így hívták: tenyésztés - csak a nyelvújítás „erőltette rá” a termesztés szót a növényekre... (Engem még az is izgat, hogy vajon milyen ízűek voltak folyami és tavi halaink száz, kétszáz évvel ezelőtt? Ugye, hogy úgy képzeljük: finomabbak?) * * * „Azt tapasztaltam, hogy ezen a tájon a többség ragaszkodik a hagyományokhoz, a jól bevált módszerekhez, ezért nehezen változtatnak rajtuk. Milyen jól teszik! Nagyon fontos, hogy évszázados hagyományokat erősen őriznek, és hogy szerencsére nem „fertőzte” meg őket a mai modem konyha, ahol eltiltanak bennünket mindentől a hangzatos „modern táplálkozás" nevében. Ugye, most nem botránkozott meg, kedves OlÓRIÁSI LEHETŐSÉGET szalasztott el az ATOMERŐMŰ KSC SZEKSZÁRD női csapata. Végig partiban volt, sőt helyenként jobban játszott, mindenekelőtt hatékonyabban védekezett, mint a nemzetközi kupaszereplés miatt Szekszárdra nem kellő fitt- séggel érkező Szeviép Szeged, amely papíron és a valóságban nagyobb játékerővel bír. Uralta a játékot Újhelyi Gábor együttese, és ha a csapat képes lett volna a gyengének mondható harminc- százalékos dobóteljesítményt überelni, a játék képe alapján már a rendes játékidőben eldőlhetett volna a mérkőzés Bukovszkyék javára. A szekszárdi irányító a mezőny legjobbja volt, levette a pályáról az ellenfél - a nagy Sopront is megjárt - irányítóját, szórta a pontokat adta az „asszisztokat”, vitte a csapatot. A hajrában, a hosszabbításban már persze egy-egy döntőnek is nevezhető pillanatban ő is hibázott, mert Bukovszky Mónika sem vasóm? Ha minden tilalmat komolyan vennénk, akkor levegőt sem vehetnénk! * * * „Törekedtem minden egyes témánál csak azokat az adatokat felsorolni, amelyeknek a hitelességét hárman-négyen is megerősítik. (...) A régebbi korokra vonatkozó megjegyzések következtetéseken alapulnak. Csodálatra méltó, hogy az elmúlt évszázadok történészei, néprajzosai milyen nehéz körülmények között, milyen munkát végeztek, hogy ezáltal rég letűnt korokban élt elődeink életmódjába - sőt, fazekába is- bepillanthassunk..." * * * „Kedves Olvasóm, szeretném, ha haszonnal és örömmel forgatná ezt a könyvet!" - köszön el tőlünk a szerző a Lectori salutem vé- \ gén. „Haszonnal és örömmel” - hát igen, a jó könyv egyszerre hasznos és örömet adó, szó szerint- eredetileg - „édes”: dulce et utile- tartotta már a legválasztékosabb, legigényesebb antik római és a reneszánsz hagyomány... A szerző szándéka tehát világos és tiszta, a színes, nagyalakú könyv első fellapozásra (is) igényes, csinos, információkban igen gazdag, szerkezete mégis áttekinthető, rendezett. Úgy tűnik, sikeréhez valóban már csak a Tisztelt és „Kedves” Olvasó aktív közreműködése igényeltetik. A 4000 Ft-os könyvhöz telefonos megrendeléssel juthatunk, ha hívjuk a 20/486-6518-as számot. Samu Attila „gépből” van. Ekkor nem tudott belépni egy olyan játékos, akinek nem remegett volna meg a keze. A tinik ezen a bravúr győzelemmel kecsegtető meccsen nem jutottak szóhoz - bár epizódszerepet Bálint Réka ezen a meccsen is kapott - a rutinosok közül pedig nem tudott főszereplővé válni a végjátékban senki. A Szegedet ellenben megmentette egy „régi motoros”, akkor talált be kintről, amikor már a szekszárdiaknak nem lehetett válasza. Persze, ez a mérkőzés már jelzésértékű volt: benne van a szekszárdi együttesben egy előre nem kalkulálható bravúrgyőzelem. WEITNER, VARJAS, TISCHLER távozása után nincs könnyű helyzetben a továbbra is csak a saját utánpótlására támaszkodható, kész játékost igazolni nem tudó, azt nem is akaró Varga-Transfer UKSE az NB I/B-ben. A vereségsorozat, a sikerélményhiány kezdte éreztetni nega-
