Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-11-12 / 38. szám
2006. NOVEMBER 12. MOZAIK . SZEKSZÁRDI (fl] yasArmap j) „SZENT CÉV_ Szent János és Pál kápolna felújítása A szekszárdi Balassa János Kórház régi szárnya mellett lévő - az embereknek csak kórházi kiskápolna - kívül-belül romos, Szent János és Pál kápolna életében, újabb fejezett nyílt. Az Alsóvárosi Katolikus Közhasznú Egyesület kiemelt és elsőrangú céljának tűzte ki, hogy ez a sokak számára nagy lelki kötődést jelentő épület felújításra kerüljön. Összejövetelre szólt a meghívó - szívesen írtam volna azt, hogy harangszó - egy szent cél megvalósításának kezdő lépéseire. Az 1778- ban alapított kápolna már egy meglévő építmény bővítése volt, amelyről sajnos nem készült alapító levél. A jelenlegi épület 1802-ben lett a kórház kis kápolnája s viszontagságos sorsát nehéz nyomon követni, számtalan átalakításon, felújításon ment át, ám aki tisztában akar lenni történetével, annak nagy szeretettel ajánlom figyelmébe Turá- nyi Erzsébet: „A Szekszárdi Szent János és Pál kápolna helyreállítása, avagy gondolatok egy helyreállítás kapcsán” című szakdolgozatát, melyet más forrásokkal együtt a megyei könyvtárban, illetve az interneten is megtalálhatnak. A lakosság által kórházi kiskápolnának nevezett romos - annak ellenére, hogy szorgos kezek már egy nagytakarítást elvégeztek, a padokat, melyekbe régi szekszárdi családok nevei vannak vésve, s a kápolna más bútorait kissé összerendezték - találkozott: Bíró László püspök, Bacsmai László plébános, Heimann Zoltán, Kovácsné Lengyel Klára, Elekes Eduárdné, Prant- ner Jánosné, dr. Kovács Győző, Fusz György - akinek szülei Fusz Lajos és felesége 1933-ban a kápolnát saját pénzükön festették ki, s a régi főoltár helyébe egy szép új kőoltárt emeltek, ezzel Szent János és Pál képe visszakerült régi helyére - valamint megtisztelte az összejövetelt Gábor J. Dzsingisz, a Holland Királyság volt államtitkára is. A találkozón számtalan kérdés, ötlet, elképzelés merült fel a kápolna helyreállítását illetően, a tervrajzait Máté János már elkészítette, viszont a Műemlékvédelem jóváhagyása, valamint a tulajdonviszonyok tisztázása még hátravan. A kápolna jelenleg a Tolna Megyei Önkormányzat tulajdonában, egyházi kezelésben, s a kórház használatában van. Az egyesület arra törekszik, hogy először is ebben a hármasban szülessen döntés, e nélkül ugyanis nehéz a felújításokhoz megszerzendő pénzösszeg legalizálása. Elekes Eduárdné szerint, ezeknek a kérdéseknek a tisztázása, valamint a lakosság folyamatos felhívása, tájékoztatása, a felújításhoz szükséges pénzösszeg „előteremtése” sokkal fontosabb tennivaló, mint kitűzni a kápolna avatását, elnevezését és más külsőségek felől való döntéseket hozni. Az Alsóvárosi Egyesület közeli tervei között szerepel, hogy hetente egy alkalommal kinyitja a kápolna ajtaját, hogy minden érdeklődő, segíteni vágyó láthassa, s akár helyben is eligazítást kaphasson a felújításról. Másik tervük egy olyan kiadvány létrehozása, amely a kápolna történetét írja le, s ismerteti a felújítási munkák terveit, ütemezését, a lakosság bevonását mindezekbe. Számlaszámmal már rendelkeznek, a támogatói összeget az Egyesület címére: „ Szekszárd-Alsóvárosi Római Katolikus Közhasznú Egyesület „ várják. A befizetés jogcíme: „Kórházi kápolnafelújítás” a következő számlaszámra lehet befizetni. 10300002-46412355-00003285. Szekszárdi vagy vidéki emberek évek, évtizedek óta mennek el kíváncsian a kis kápolna előtt, milyen lehet belülről? S akik valamikor legszebb családi ünnepeiket ott tarthatták, azok, s gyermekeik, unokáik, reményteli szívvel gondolnak arra, hogy egyszer kinyílnak a kapuk, s a Szent János és Pál oltárkép, Szent Flórián, s a padok, ahol régi szekszárdi családok nevei vannak felvésve, újra betölthetik azt a feladatot, ami évszázadokkal ezelőtt tervezőinek, alapítóinak célja volt: lelki békét, megnyugvást, hitet, közösséget találni falai között. Sas Erzsébet EVANGÉLIUM „Elmemén tegyetek tanítványokká minden népeket” Máté 28.19. Minden megjelenő írásnak akkor van értelme, ha van aktualitása, ha a leírt szavak mögött, nyomon követhető történések vannak. Ennek a megállapításnak a fényében ma a TÁRSADALMI MISSZIÓK VASÁRNAPJÁN vizsgálódjunk kicsit egyházunkban, milyen lehetőségek vannak arra nézve, hogy Megváltó Urunk parancsát követve, megbízásunknak e téren megfeleljünk. Az egyház születésének első percétől a Krisztusról szóló bizonyságtételt tartotta küldetése legfontosabb feladatának. Ma sem lehet ez másképpen, mert az idézett Ige azt az örök igazságot tárja elénk, hogy Jézus Krisztus szándéka szerint az „elmenvén” és „tanítván” elválaszthatatlanul össze vannak kapcsolva és a benne foglalt elrendelés az idők végéig érvényben marad. Nagy szükségét érezzük annak, társadalmunk minden szintjén, hogy az egyház szolgálatával Krisztus igazságát az igazságtalanságokkal szemben, Krisztus világosságát a lelki sötétséggel szemben, Krisztus életre vezető útját a zsákutcákkal és a tévelygésekkel szemben, megmutatni segítsen. Meglehet, hogy más módszerekkel fogja majd a jövőben végezni sokrétű szolgálatát egyházunk, mint ahogy eddig tette, de a lényege, a lelkülete mindig Krisztus-közeli kell, hogy legyen. Az igaz egyház ismérvei között ott szerepel: a szeretetszolgálat gyakorlása Krisztus rendelése szerint. „Mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam ás felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám”. Máté 25:35-36. Nincs-e összefoglalva ez Igében az egyház és benne a keresztyén ember számára a feladatok egész sora? Világosan megfogalmazva adja elénk Jézus Krisztus mindazokat a szolgálati lehetőségeket, amelyeken keresztül: szívünk szeretetét jó szándékát, hitünknek cselekedetekben való megélését másokra kivetíthetjük. Küldetését végzi az egyház, ha segítőén fordul az idősek felé. Sajnálatos, hogy az öregek, betegek gondozása sokszorosan nehezebb lesz, mint eddig volt. Jelenleg hárommillió idős ember él Magyarországon, minden századiknak jut férőhely állami szociális, vagy egyházi szeretet otthonokban. Hol van már az az idő, amikor a családon belül több generáció békességben élt. Amikor az öregek tanítói voltak fiaiknak, unokáiknak mindazokban a dolgokban, amelyek az életnek értéket és értelmet adtak. A fialok veszélyeztetettsége is egyre fokozódik! Egyházunk szervezett formában sokat tesz azért, hogy az alkohol rabjai szenvedélyüktől megszabadulhassanak, s a „pohárcsere” során új életet kezdjenek Krisztus szabadító ereje és kegyelme által. A drogfüggő fiatalok felé is kinyújtja segítő kezét, mind a prevenció, mind az utógondozás sokakat jó cél felé irányít. Igazoltatott ez az Ige is: „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” mégpedig azon a téren, ami a börtönmissziót illeti. Felismerték vezetőink azt a nagy igazságot, hogy a bűn miatt bűnhődő embert segíteni kell. Hazánk 31 bv-intézetében napi rendszerességgel lehetőség van arra, hogy az ott szolgáló lelkészek - teljes vagy részmunkaidőben - lelki segítséget nyújtsanak azoknak, akik felismerték, hogy van egy hely, ahol bűneik megbánása után lesz a feloldozás, a bűnbocsánat - ez a Krisztus keresztje. Legyen Isten áldása ezen a missziói munkán is. Ma a missziók vasárnapján néhány olyan szolgálatáról szóltunk, amely eredményesen tevékenykedik, annak az igének tudatában, hogy: „amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cse- lekedtétek meg.” Mt25/b. Balási Zoltán refomátus lelkész A GÁRDONYI ZOLTÁN REFORMÁTUS EGYÜTTES ÉS LOZSÁNYI TAMÁS ORGONAMŰVÉSZ közös hangversenyt tart 2006. november 19-én, 16 órai kezdettel a szekszárdi református templomban. Vezényel: Naszlady Judit karnagy. Belépődíj: felnőtteknek 500 Ft/fő, gyermekeknek és nyugdíjasoknak: 300 Ft/fő. A belépődíjból befolyt összeget az együttes támogatására ajánljuk. Mindenkit szeretettel várunk!
