Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-11-05 / 37. szám

V^vasAwMp f 956-2006 2006. NOVEMBER 5. EKES LÁSZLÓ Ellenszélben RÉSZLET - A szerző Kőrisfák című könyve a Babits Kiadó gondozásában jelent meg 2006-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára (Folytatás.) Az 1957-ben megjelent, megyei tanács által kiadott Fehér Könyv be­vezetőjének utolsó bekezdésében így ír az anonim szerző: „Számos jel volt október 23-a előtt a megyében is, amelyből felismerhető az ellen- forradalmi szervezkedés. A megye több községéből érkezett jelentések szerint a párt, a tanács és a tömeg­szervezeti funkcionáriusokat megfe­nyegették, hogy október 25-e után már nem dirigálnak. Ez a dátum megegyezik a budapesti tapasztala­tokkal. A szervezkedés egyik konk­rét megnyilvánulási formája Értény- ben volt tapasztalható. 1956. októ­ber 20-án az értényi községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke le­velet kapott az úgynevezett „Értényi Ellenállási Mozgalomtól”, hogy azonnal mondjon le, mert ellenkező esetben terrorral fogják eltávolítani. Sajtóban, rádióban elhangzott fele­lőtlen nyilatkozatok csak fokozták a zavart. Ilyen körülmények között ér­te a megyét 1956. október 23-a.” A mi falunkban az október 23-át követő vasárnapon, 28-án mise után szervezték meg a nagygyűlést a templom melletti, iskola előtti Hő­sök kertjében, az első világháborús emlékműnél, amelynek egyik szer­vezőjéül az iménti forrás dr. Gyöngyössy Imre körzeti orvost je­löli meg, aki az értényi informátorok szerint „a tömegnek azt hazudta, hogy a tanácselnök az államvédelmi hatósággal akarja megakadályozni a nagygyűlés megtartását ... és köve­telte, hogy a kommunistáknál lévő fegyvereket azonnal adják elő.” Neki róják fel bűnéül, hogy leverték a ta­nácsházáról a népköztársaság címe­rét, vezetésével a tömeg behatolt a tanácsházára, felforgatták a fióko­kat, a „25 fős tömeg elzavarta a tör­vényesen megválasztott tanácselnö­köt”, s azt kiabálták: „Kötelet a ta­nácselnöknek, akasszuk fel a kom­munistákat.” Más szereplője is van azonban az akkori hivatalos verziónak. Cséplő István - rokoni szálak miatt mi Cséplő öregapámnak mondtuk - nemcsak a tanácsház irodáinak ki­forgatásával vétett, hanem azzal is, hogy kikapta az adminisztrátor ke­zéből a szolgálati értékelést és azt összetépte, és nem akart többé vég­rehajtó bizottságról hallani, Pető Gyula plébános úr pofonvágta az ad­minisztrátort - hej, de sokszor kap­tunk mi is joggal tőle, ha nem tud­tuk a hittant! -, Dobján Ferenc igaz­gató pedig azt hangoztatta, hogy öt ember számára el van készítve a fe­kete lista. Édesapánkról azt állítot­ták, hogy megválasztatta magát nemzetőr parancsnoknak, megszer­vezte a nagyobb részt kulákokból ál­ló nemzetőrséget, részt vett két kommunista lakásának felforgatásá­ban és előkészítette több letartózta­tását. Van ennek a jeles napnak egy másként hangzó, másként szóló tör­ténete is. Édesapánk részt vett ugyan az októberi szentmisén, ám utána elszólította az üzlet, s nem volt ott sem a nagygyűlésen, sem az azt követő eseményeken. így aztán tőlem tudta meg, hogy Szigeti Ár­pád tanító bácsi, a szigorú Mester úr, nagyobb társaimat és engem ki­tessékelt a „fölső tanteremből”, ahonnan a rendszer orosz és ma­gyar „szentjeinek” képeit és egyéb rekvizitumokat dobáltuk le a járdá­ra, hogy tűzön végezzék. Az emlék­műnél közkívánatra a Szózatot sza­valták - amikor elakadt a fiatalem­ber, az öreg Hadnagy biztatta: „Nem baj, fiam, mondd tovább!” -, a szomszéd Bognár Gyula bátyám, aki sem az államosított házában, sem a szülőfalujában nem élhetett, s a bányánál tudott elhelyezkedni, a komlói bányászok követeléseit ol­vasta fel. Illett az Értényre - úgy tar­tották. Híre szaladt, hogy a tanácsel­nök a karhatalom segítségét kérte - telefonált Tamásiba talán nem vé­letlenül követelték a kommunisták­nál lévő fegyverek elvételét, begyűj­tését, hangoskodtak, lázadoztak, kötelet kiabáltak, s aztán a Bognár­ék államosított házában lévő tanács­hoz vonultak. Útközben a budavári Tóth Lali bátyám nagy-nagy ujjon- gás közepette leverte a nemzeti szí­nű zászló nyelével a kultúrház ve­randájáról a vörös csillagot, majd a tanácsházáról is eltávolították a táb­lát. Ami odabent történt, azt mind­ketten csak hallomásból tudtuk, s azt is, hogy mire odaért a Fehér Könyv adatától eltérő számú tömeg, a tanácselnök elszökött a kerteken keresztül. Arra magam vagyok tanú, hogy egyszer csak kihozták Sztálin gipszszobrát, amit valaki a beton­lépcsőhöz vágott, s azonnal lesza­kadt a generalisszimusz feje. A tes­tét a felnőttek, a fejét a magamfajta és néhány évvel idősebb, erősebb fi­atalok törték-zúzták össze ripity- omra a kukoricagórénál.- Pető plébános úr azt mondta - emlékezik a Kanadába távozott, ak­kori kifejezéssel élve „disszidált” Máj Győző -, mi ne úgy bánjunk ve­lük, mint ahogy ők velünk. Az a po­fon elcsattant, de ment minden rendben. Apádat megválasztottuk nemzetőr parancsnoknak - nem úgy választatta meg magát -, beszedtük a fegyvereket. Ide figyelj, nem volt akkor semmiféle lista. Édesapánk is csak intett a letar­tóztatás előkészítésére, jelezvén, nincs köze a valósághoz, a nemzet­őrségről pedig mindenki tudta, a rendet, a nyugalmat, a megtorlás el­kerülését szolgálta. A fegyvereket - köztük a levente puskának nevezett kispuskákat - begyűjtötték, s ma­gam is láttam, amint összenyalábol- va áthozta azokat a pitarunk végén lévő kamrába, nagyanyám bajt sejte­tő, fejingató sziszegése közben, az­tán összekötötte és felvitte a széna­padlásra és a rag alá rejtette. Nem akadályozhatta meg azonban azt, hogy ne gyújtsák fel a tsz szalma­kazlát. Esténként édesapánk el-eljárt ott­honról. Elszólította a nemzetőrség, el az, hogy Kovács Feri bátyámmal elássák a begyűjtési iratokat - ma is tudom a helyet, hova rejtették -, el­jártunk Örzsike nénémhez, ahol a beszélgetés mellett el-elvonultak a másik szobába meghallgatni a Sza­bad Európa Rádió állandóan zavart adását, híreit vagy az Amerika Hangját. London híreit másnap Szalierné mondta el, aki mindig Ot­tót, vagyis Habsburg Ottót várta. A pesti forradalom eseményeit, tudni­valóit annak a Csepel teherautónak a vezetőjétől tudtuk meg, aki a nénéméknél szállásolt el, miután időről időre megérkezett lobogó nemzeti színű zászlóval és porce­lánáruval megrakottan a fővárosból, hogy a termékeket élelemre cserélje. Édesapánk azt is tudta, csak magá­ban tartotta, kizárta a bosszúállás lehetőségét, hogy Prósza T. Gyula kanadai kalandja, spanyol polgárhá­borús „hőstette” után, belügymi­nisztériumi ténykedését a forrada­lom idejére megszakította és szülő­falujában, Pető plébános úrnál bújt meg. A „lángszavú párt” által keblé­re ölelt veterán, kommunista ezt so­sem hálálta meg senkinek. Igaz, nem várták el tőle. Később arról is volt információja, hogy Máj Győző és Walter Gyula elhagyja Értényt, el az országot. Várták viszont az amerikaiakat, az ENSZ beavatkozását, de az oro­szok érkeztek. November 4-e után egyik nap délutánján Kohn H. Jánosné végigkiabálta a faluközpon­tot: „Megjöttek a mieink!” És való­ban ott voltak egy tanknyian szülő­falumban. Megállt a harckocsi nagy csörömpöléssel, zajjal a Bognárék tulajdonából lett tanácsháza előtt, pufajkás katonák mentek be oda, aztán átjöttek hozzánk a fegyvere­kért. Hiánytalanul megkapták azo­kat a rag alól... Ettől kezdve már nem kellett ké­telkedni a Kádár-beszéd ígéreteiben, tisztult a jövő képe. Ámítani, hite­getni lehetett ugyan önmagát és csa­ládját az embernek azzal, hogy nem tett semmi olyat, ami büntethető lenne, hiszen nem ártott senkinek, sőt, megakadályozta a forrófejűek elégtételvételét, s a jobbító szándék vezette, ám nem volt értelme, hisz Marosán megmondta anno. Nem jött se ENSZ, se Ottó, érkeztek vi­szont a hírek 1957. január végétől agyonvert, megkínzott emberekről, sortüzekről, letartóztatásokról... Az­tán a koromsötét január 28-ra virra­dó éjszaka „a törvény nevében” ná­lunk is megverték a hátsó szoba ablakát... Ékes László (Folytatjuk.) A Babits Kiadónál kapható, 102 no­vellát, publicisztikát tartalmazó Kőrisfák című kötet borítóját Cseh Gábor rajzolta, tervezte, s az íráso­kat 8 grafikával díszítette. II ^ TOVÁBBKÉPZŐ FMK nyilvántartási szám: 01-0337-04 Intézmény-akkreditációs lajtstromszám: 0010 Kedvezményesen szerezhet szakmát a ROP 3.4.2. program keretében igénybe vehető támogatásokkal: • alkalmazottak és önfoglalkoztatók esetén a képzés díjának legfeljebb 80%-a • vállalkozások esetén a képzés díjának legfeljebb 60%-a Válasszon az alábbi tanfolyamok közöl: ABC-eladó, cukrász, logisztikai ügyintéző, kereskedő vállalkozó, marketing- és reklámügyin­téző, pincér, szakács, vendégláté vállalkozó, takarító, pénztárgépkezelő (nem OKJ-s képzés) EGYÉB TANFOLYAMAINK: Önköltségesek részére: • részletfizetési kedvezmény • 2006 évben befizetett képzési díj 30%-a az összevont adóalap adójából levonható. Munkanélküliek részére: munkaügyi központi támogatás adható. IDEGENFORGALOM Idegenvezető, idegenforgalmi menedzser, idegenforgalmi ügyintéző, valutapénztáros és ügyintéző - megújítok részére is -, nyelvi képzéssel bővíteti falusi vendégláté KERESKEDELEM kereskedelmi menedzser, marketing- és reklámmenedzser, éleimezésvezetö NYELVTANFOLYAMOK kezdő és haladó szinten: angol, német, francia, olasz, spanyol ÚJDONSÁGOK: kulturális menedzser, aláírás-azonosító grafológiai, mixer tanfolyam Kereskedelmi, idegenforgalmi, vendéglátóipari SZAKKÖNYVEK, NYELVKÖNYVEK, KAZETTÁK ÉRTÉKESÍTÉSE. Részletes tájékoztatás és jelentkezés: 7100 Szekszárd, Arany J. u. 17-21. (bejárat a Találka lér felől) Telefon/lax: 74/418-779 • E-mall: kit@kit.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents