Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-10-08 / 33. szám
2006. OKTÓBER 8. MOZAIK Újra megkondult a harang Bunyaszekszárdon ___ Vá rosunk képviselőjét, Tóthi Jánost már első látogatásakor, 2003- ban baráttá fogadták mindazok, akik találkoztak vele a romániai Facsádon és Igazfalván. Azóta Tóthi János minden esztendőben ellátogat a két településre, így a barátság egyre mélyül, ahogyan a barátok száma is gyarapodik. A mostani találkozáskor is részben autóbusszal, részben pedig gyalogosan zarándokolt a két település képviselőjével, a szekszárdi delegációval együtt a szocialista képviselő is Bunyaszekszárdra. A kis falut 1866-ban 54 olyan család alapította, akik Tolna vármagyéből a Bánságba költöztek.- Sajnos, Bunyaszekszárd teljesen elnéptelenedett, a házakat lebontották, az emberek beköltöztek a két közeli - azóta patrónus - településre. Már csak egy emlékoszlop emlékezik az úttalan kis falura, lakóira. Immár 35 esztendeje annak, hogy Bunyaszekszárdon nem kon- dult meg harang, a környékre rátelepedett a csend. Igaz, a parányi falu hajdani lakói és a számukra új otthont adó két település vezetői a szekszárdi delegációval egyetemben évről évre ellátogatnak oda egy teljes napra, hogy emlékezzenek - kezdte a beszámolót Tóthi János, majd egy tavaly augusztusi emlékét elevenítette föl.- A bunyaszekszárdi ökumenikus szentmisén az az idős asszony, Ihász néni ült mellettem a pádon, aki utoljára költözött el a faluból. A mise végén, miközben magnóról TEMPO AUTÓSISKOLA Szekszárd, Kossuth L. u. 13. Tel.: 74/311-814 c^e*iéS Tanfolyam indul: í Október 12-én, : és 26-Ón 15 érakor- ■ ■.. Szekszárd, Kossuth L. ü. 1 Ajánlatunk Forint w. %o. ■ megtakarítást jelent személygépkocsi kategóriábanI www.tempo-autosiskola.hu szólt a harang, nagyot sóhajtott az asszony, azt mondta: „Csak érném meg, hogy még egyszer megszólaljon itt egy igazi harang”. Tóthi János - miközben magában már elkezdte a tervezgetést, halkan válaszolt a néninek:- Azon leszek, hogy itt is legyen harang. És lett. Idén augusztus közepén szintén ökumenikus mise keretében felszentelték az „igazi” harangot. Tavaly nyári hazaérkezését követő napon a képviselő máris elkezdte gyűjteni az adományokat a harangra. Sok képviselőtársa, vállalkozók, intézmények és magánszemélyek csatlakoztak Tóthi kezdeményezéséhez. Hét hónap leforgása alatt 352 ezer forint gyűlt össze. Sikerült találni odaát egy olyan harangöntőt, aki a száz kilós bronzharangot 170 ezer forintért készítette el, így a megmaradt pénzből toronnyal ellátott haragláb épült, valamint egy kis miséző hely. Az idei misén az egyház képviselői között állt - az ugyancsak beszédet mondó - „harangatya”, Tóthi János is. Ám, amire nem számított, nevét olvashatta a harangba öntve. Amikor megszólalt a harang együtt könnyezett négyszáz ember, 250 román és 150 magyar. A misét követően a szokásos ünnepség következett. Csapó Károly képviselő főzte az ünnepi ételt, amihez szekszárdi borokat kínáltak... Az asszonyok és lányok körtáncot jártak a boldog nap, no és a harang tiszteletére. Késő délután a sáros földút miatt gyalogosan kezdte meg a visszautat a népes társaság, majd a várakozó buszokra szálltak. Amikor Ihász János, a 2800 lelkes Igazfalva polgármestere a harangkészítés ötletéről faggatta Tóthi Jánost, csak akkor derült ki, hogy az álmát szavakba foglaló Ihász néni a polgármester nagymamája. Tóthi János újabb adományozáson töri a fejét, amiben már számos társa is van. A nagy szegénységben élő - közigazgatásilag a 7500 lakosú Facsádhoz tartozó - bunyaiakat szeretnék támogatni. Az eredmény nem kétséges... V. H. M. . SZEKSZÁRDI ffí\ tasArmap jy A Babits Kiadó könyvbemutatóval emlékezett az ’56-os forradalomra Érthetően sok érdeklődő jelent meg azon a könyvbemutatón, amit a Babits Kiadó Kft. rendezett szeptember 28-án a Művészetek Házában. A helyi kiadó három helyi szerző kötetegyüttesét jelentette meg, s mutatta be, így tisztelegve az 1956-os forradalom emlékének. A lexikonok, könyvkülönlegességek, könyvsorozatok igényes, elkötelezett, országos hírű kiadója tisztes lokálpatriófa lévén esztendőről esztendőre megjelenést biztosít - missziót vállalva - néhány szekszárdi, illetve Tolna megyei írónak, költőnek. A most kiadott szekszárdi szerzők művei az ötvenéves évfordulóhoz kötődnek, éppen ezért a kiadó méltó ünnepséggel tette még emlékezetesebbé .ismertetésüket ugyanakkor lehetőséget biztosított a kötetek megvásárlására, hogy azokat íróikkal az olvasók a helyszínen dedikáltathassák. Dr. Szilágyi Mihály A Tolna Megyei Nemzetőrség története könyvét Németh Judit könyvtáros, egyben ismert előadó mutatta be. A kötet számos értéke közül kiemelte, hogy „a múlt ismerete nélkül a jelent sem tudjuk megérteni”, s jó szívvel ajánlotta olvasásra fiataloknak, időseknek egyaránt. Ezután megható percek következtek. Dr. Dohány András altábornagy, a Magyar Nemzetőrség elnök-parancsnoka több olyan 1956- os nemzetőrt léptetett elő, illetve tüntetett ki, akik ismereteik szerint a forradalomban tevőlegesen vettek részt. A nemzetőrök egyike Kanadából, egy másik pedig Svédországból érkezett haza az ünnepi ceremóniára. Boda Ferenc - nyugalomba vonult olvasószerkesztő - emlékeket és dokumentumokat feldolgozó Emlékek és dokumentumok könyvéről Zenfai András, a Garay János Gimnázium nyugalmazott címzetes főigazgatója szólt régi barátként is. Úgy fogalmazott, hogy a szerző őszinte vallomásai mellett vívódásait is megosztja olvasóival. Hangsúlyozta, hogy az országban ELŐLÉPTETÉSEK: Posztumusz nemzetőr dandártábornokí rendfokozatot kapott Berecz Gábor, a nemzetőrség emlékkeresztjével tüntették ki Gabi Gézát és Vitéz Farkas Istvánt. Mindhárom elhunyt férfiúról megemlékezik könyvében dr. Szilágyi Mihály, akit ezredessé léptetett elő az országos parancsnok, ahogyan Vitéz Prajda Vendelt, Péntek Istvánt, Vitéz Kiss Gyulát, a svéd-magyar állampolgárságú Dóni Antalt és a Kanadából érkezett Jankovics Józsefet. Boda Ferenc az első, aki a helyi újság (megyei lap) cikkeit használta az emlékek hű felidézéséhez. Ékes László a Kőrisfák című kötetében adja közre meghatóan szép tárcáit, összegyűjtött novelláit, amiről hozzá illő elmélyültséggel beszélt Decsi Kiss János újságíró, képzőművész. Mint mondta, a szerző „soha nem felejtette a szülőföld hangjait, sőt az idő során azok megerősödtek benne”. Külön felhívta a figyelmet a szerző „Fohászára”, ami így fejeződik be: ... ments meg, Uram minket! Segíts, hogy legyen hitünk a hazában, az emberekben és a hitben!”- vhm -