Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-02-05 / 4. szám

£ SZEKSZÁRDI VASÁRNAP HÉTRŐL HETRE 2006. FEBRUAR 5. Amikor több mint 600 ember érkezik a Szekszárdi-dombságba... ... az a Bartina. A szekszárdi IFU-sok (Ifjúsági Unió Szekszárd) által szer­vezett Bartina teljesítménytúra. Soha nem érzek semmilyen várako­zást a Bartina teljesítménytúra előtt. Nem először veszünk részt rajta, tu­dom, hogy minden évben egyszerűen felülmúlhatatlan lesz. Valótlant állítok, hiszen létezik olyan teljesítménytúra, mely felül tudja múlni: a Bartina túra, évről évre önmagát. Egy országos hírű teljesítmény­túráért messzebb is elzarándokol­na a paksi turista, hát még, ha ilyen közel van, a kedvelt Szek­szárdi-dombságban. Jósolhatnak bármilyen csúnya téli időjárást, minden évben nekivágunk. Szo­kásosan a csapat egy része a rövi- debb, 15 km-es távon, a kisebbik csoport pedig a hosszú, 30 km-en. Mellesleg az időjósok nem tudják, milyen lesz az időjárás, a szomba­ti szikrázó napsütés ezért nem is volt tervben. A korai indulás igen, amiért a túravezető már a buszon agyonizgulja magát, ebben a turisták, a segéd túravezető poénjai is „segítik”, de szerencsére mire gyalogolni kez­dünk, fél 8-kor, a Nap már fenn van. Az idei 15 km-es túra útvonala Kákáidtól Szekszárdig „ígéretesnek” ígérkezett: sokan nem jártunk még a Várhegy-kilátónál. A korai ébredést és indulást már ezen az első ellenőrző ponthoz vezető meredek szakaszon áldjuk: a fagyott föld áldásos a sár el­len. Már senki sem fázik, amikor a Sö- tétvölgyi-pihenőhöz érkezünk, az in­nen vezető kék jelzett út szerintem a dombság egyik legszebb ösvénye. A második ellenőrző pont önellátós, a Fe- kete-kútnál jelölünk, és tovább gyalo­golva a túravezető zsenialitásán gon­dolkodunk, amiért jó korán útnak in­dultunk. A jelzetlen utat el tudjuk kép­zelni, ismerjük is sáros állapotában. Később sajnos nem szükséges már képzelőerő a sárhoz, mert a Nap (végül is szerencsére) hétágra süt, meg sok a kap­tató turista (a 30-asok foly­ton szemben jönnek, valami kacifántos útvonaluk lehet), szóval alig várjuk, hogy megérkezzünk a gulyás­ágyús ellenőrző pontra, épp’ időszerű, hogy forró teával, forralt borral vigasztalód­junk. Ez a Bartina egyik sa­játos megoldása, az erdő kö­zepén a fáradt, fázó turistát forró itallal kínálni, a túra elejétől a végéig, több száz embert. Le­het, hogy ezért jönnek ide ilyen sokan? A túra második fele könnyűnek ígérke­zik: nincs meredek emelkedő, Szek- szárdot elérve pedig sármentes az út. A Kálváriát persze meg kell hódítani, de mint tudjuk a lejtő böjtje az emelkedő: kellett nekünk lejönni. A célban emléklap, jelvény, képes­lap, tea, zsíros kenyér vár ránk, és ott van sok beszélgető ember, senki sem siet haza, jó a hangulat, sok az isme­rős. (A szervezés egyetlen hiányossá­ga, hogy nincs nyitva a művelődési ház, ahol pedig érdekes természetfotó kiállítás van éppen.) Mi is várjuk a 32 km-t vállaló társainkat, nehezen kezde­nek érkezni, egyes hangok szerint a táv kicsit hosszabb, úgy 37 km, és hozzá a sár. A 30-asok (37-esek) megérkezvén nem panaszkodnak, bár a lábukat ki­csit furcsán emelgetik, vélhetően kár­pótolta őket a szép útvonal és látvány, később a fotóik minket is a négyórás várakozásért. Semmilyen várakozással nem tekin­tek a jövő évi Bartina elé: turistacseme­ge lesz az is, tudom, nincs ebben sem­mi meglepő. Jakab Éva, a paksiak túravezetője Tisztelgés a Nobel-díjas írók előtt Új sorozat a megyei könyvtárban Irodalmi Nobel-díjasok, mint Odisz- szeasz Elitisz, Herman Hesse, Günter Grass, Ernest Hemingway. írók, aki­ket sokan olvasnak, vagy írók, akik­ről keveset tudnak. A megyei könyv­tár új, irodalmi előadássorozata a fenti óriások életrajzát, életművét mutatja be az olvasóknak azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a No­bel-díjasok listájára pillantva minél kevesebb legyen az ismeretlen név. A Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma által támogatott sorozat ja­nuár 25-i nyitó előadását Gacsályi Jó­zsef tartotta Odisszeasz Elitiszről, az újkori görög líra egyik megújítójáról. Noha nyitott ajtó és ingyenes belépés várt minden irodalombarátot, a diákok valamiért távol maradtak. Pedig dél­után négy órára véget érnek a tanórák, szakkörök, és a helyi járatos buszok is gyakran fordulnak a könyvtár s a város egyéb pontjai között... Hiánypótlásul nekik is... A krétai Odisszeasz Elitisznek, az 1979. évi irodalmi Nobel-díj kitüntetett­jének huszonkilenc évesen jelent meg első kötete, az Irányulások, amelyből figyelemfelkeltő, üde optimizmus ra­gyogott az 1922-ben megsemmisítő ve­reséggel záruló kisázsiai háború utáni halálvágyó hangulatlírához „szokott” görög népre. Lírája az élet, a természet szeretetét hirdette már-már szent hit­tel, szelídséggel, úgy tanított hazát sze­retni, embert szeretni, hogy maga meg­járta a görög-olasz háború harcmezőit, tanúja volt a náci megszállás poklának. Mint Gacsályi József szavaiból meg­tudhattuk, a jómódú polgári családból származó fiú gyakran töltötte nyarait Leszbosz szigetén, ott élte meg legelő­ször görög táj és ember ős összetar­tozását, ott térképezte föl a tenger, a tengeri lét mikrokozmoszát, azt a tár­gyi világot, amelynek parányi elemei együtt rezdiilnek az emberrel és lehet­nek társai a szenvedésben, mint sirály, bogarak, leanderek, olajültetvények. Ez különböztette meg leginkább kor­társaitól; ami eddig mítoszokban élt, ő azt mutatta meg a tárgyiságban, tolmá­csolta az idegenből jött utazók görög hazára, arra a természeti, kulturális je­lenségre való rácsodálkozását, amely egész Európát megindította annak ide­jén a maga pályáján. Ő, és a nagy triász (tagjai még az első görög Nobel-díjas Jorgosz Szeferisz és Jannisz Ritszosz) tehát Görögország újrafelfedezését tűz­te ki célul. A nép sorskérdéseiről azon­ban új hangon szóltak. A szürrealiz­mus erős képisége, a szabad vers asz- szociációkkal való dúsításának ellen­pólusaként volt jelen a klasszikus szimmetria formáló elve - elhiszi sajá­tosság. A triász jelentősége Ady és a nyugatosok fellépéséhez hasonlítható. Az első Nap című 1943-ban napvilágot látott kötete még sugározza ifjonti, tiszta derűjét, nemsokára azonban a megszenvedett optimizmus költőjévé érlelik az embert próbáló, nyugtalan évek. Barátság Picassóval, Tzarával, Éluard-ral, egyre több fronton elesett honfitárs, születő balladák, egyeteme­sebb távlatokba helyezi népe küldeté­sét. A megrázó élmények szülik világra 1959-ben Méltó című poémáját. „Ihol én farkasszemet nézve az elszántak fe­kete uniformisával” ......Ki-ki a saját fe gyverével, így szóltam / a Keskeny Úton felnyitom gránátalmáimat / a Keskeny Úton őreimül állítom a zefíre- ket / vágy szentelte hajdani csókjaimat küldöm a csatasorba! / Szél szórja szét szavaimat s beledördülnek a hegyek. / Ártatlanok Sorsa, Sorsom vagy mind­halálig!” Munkásságának utolsó szaka­szában ismét a lélek vívódásainak feltá­rására tett fel mindent. Egyre tömörít, szűkít, figyelmét a jelentéktelennek hitt mozzanatokra, magatartás-ré­szecskékre fordítja.” Sem a szerelem sem a dicsőség / Sem az álom nem volt sosem / Karomra dőlve alszom alszom / Fülembe Föld-Hajóm gépei zakatol­nak.” Panyi Zita AKCIÓS KABÁTVÁSÁR! NŐI, FÉRFI SZÖVETKABÁTOK SZEZONVÉGI KIÁRUSÍTÁSA SZEKSZARD, Babits Mihály Művelődési Központ, Szent István tér 10. (mozi előtere) február 10. péntek iillp "-tÁMémi#' * f'5 . 9-16 óráig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents